Kiadó: Metal Blade Records
Weboldal: http://erynnondae.com/
Kiadás éve: 2009
Stílus: Metal
Egyes francia bandák az utóbbi két évben kezdtek kedvenceimmé válni. Lehet, hogy bennem van a hiba, de korábban nem találtunk egymásra, mármint én és a gallok munkássága. Amikor az Eryn Non Dae. (a továbbiakban END) muzsikájába belekóstoltam éreztem, hogy bővülni fog a paletta, reménykedtem, a premier lemezük teljes egészében hozni fogja a számomra kellő színvonalat és nem csak egy mézes madzag lesz a korábban halott két tétel.
Ilyen elvárással kicsit meg is ijedtem, amikor a rövid misztikus bevezető után belecsaptak a húrokba kegyetlen hardcore zúzással. A „core” kifejezésmód soha sem tartozott a favorizált stílusaim közé, de szerencsére a When Time Elapses közel közepénél a voivodos, kissé elszállós résztől, illetve a további ritmusbontásokban gazdag befejezésnél már hozták a várt színvonalat. Érdekes, extrém, ugyanakkor agyas, elgondolkodtató zenei megoldások finomítottak a megítélésen. Egyszerre apokaliptikus, zúzós, de nem fullad káoszba egyik dal sem, mert finom pszichedelikus érzésvilággal, ötletes kiállásokkal operálnak. A Blistering Hate már nem is hagyott kétségeket: nem lesz itt gond, nem beszélve arról, hogy már ismertem korábbról. Az End olyan zenét játszik, amelyre igaz az a törvény, ha valakit az első öt percben nem győzött meg, akkor a további ötvenben sem fog. Az Existence Asleep némileg lassabb, mint az első két tétel, de több benne a pszichedelia, majd ezt követi személyes kedvencem, a videóklippel is rendelkező The Decline And The Fall. Nagyon felkavaró, nem csak a fül, de a lélek is kap (r)endes kiképzést. A hangzása is hihetetlenül sűrű, éjfekete szurokként folyik a hangfalakból. A nagyszerűen időzített Lam Tsol Oua andalítóan indulva azt az illúziót kelti, hogy megpihennünk, holott – szinte teljesen nélkülözve a torzított hangszereket – jobban felzaklat, mint a korábbi a dalok. Ezt kihasználva a Through Dark Side pedig szó szerint robban. Yann Servanin és Franck Quintin ritmusozása mellett egyszerűen nem lehet elmenni szó nélkül. Illetve az extra effektek is nagyot dobnak a számon, nem beszélve a dobos Julien Rufle teljesítményéről. Az Opposites From Within részemről vegyes fogadtatásra lelt. A Mathieu Nogues által jegyzett vokál iránti toleranciám körülbelül ennél a dalnál kezdett megkopni, mert finoman szólva nem túl széles a repertoárja! De a többi zenész nagyon ötletes hangulatkeltéssel, s a nem hétköznapi riffekkel megmentik a számot. Az Echoes Of Distress alatt megint felfedezni véltem a korai Voivod-ot idéző pillanatokat. Tévedés ne essék, semmi közük egymáshoz, ez a muzsika igencsak távol áll a kanadaiak munkásságától, de időnként egy-egy ritmusképlet a hozzászerkesztett gitárhangzással őket juttatja eszembe. A záró Pure ahogy megindul, (már elnézést) szinte csorogni kezd az ember nyála. Sőt az ének is jobban bejön, mintha egy árnyalattal death-esebben használná a hangját Mathieu. Negatívumként annyi megjegyzésem lenne csak, hogy szerintem nem kellett volna ennyire elhúzni a dalt az üresjáratnak számító középső részével, lévén az előző nyolc tétel abszolút teljes értékű volt, mindenféle időhúzástól mentesen. De ettől függetlenül a Pure megfelelő zárása az albumnak.
Extrém muzsikának extrém borító dukálna. Mármint dukálna. A látható végeredmény pedig inkább a pszichedelikus iránycsapáshoz idomul inkább, mint az extrémhez. Sötét akár a hallható produktum, de amennyire nem vesz el abból, nem tesz hozzá semmit. Van és kész. Viszont így nem biztos, hogy megtalálja a célközönségét. Nehéz előre ítélkezni, de nem is szabad. Próbát kell tenni. Persze nem árt ráhangolódni, mert igencsak rétegzenéről van szó!
SAMPLE:
MySpace link
Tracklist:
1. When Time Elapses Download
2. Blistering Hate
3. Existence Alseep
4. The Decline And The Fall
5. Lam Tsol Oua
6. Through Dark Skies
7. Opposites From Within
8. Echoes Of Distress
9. Pure