ETERNAL DEFORMITY – The Beauty Of Chaos

Kiadó: code666

Weboldal: www.eternal-deformity.net

Kiadás éve: 2012

Stílus: Melodic Doom / Gothic

Brief Sum: Regarding the heard stuff it is merely a mediocre album without any uniqueness.

 

 

Ez a lengyel banda régi motorosnak számít a földalatti zenék világában, hiszen 1993-ban alakultak. Az akkoriban futó death/doom mozgalom idején jöttek létre, honlapjukon be is vallják, hogy tipikus death/doom csapatként kezdték pályafutásukat.

Honlapjukra egy picit hadd térjek ki. A leírtak alapján a zenekar művészi hitvallása a határok (gondolom zenei határokra utalnak) kutatása és keresztezése. Zenéjük első lemezük óta fejlődik, zenéjüket azóta alakítják ki, de manapság nehéz kategorizálni az általuk nyújtottakat. Néhányan art death-ként vagy progresszív gótikus metalként próbálták meghatározni muzsikájukat és ezek a vélemények mind kifejezési módjuk sokszínűségében, változatosságában, mind a források számában, melyek inspirálják őket az alkotás folyamatában, megmutatkoznak. Nagy szavak, nagy gondolatok, csak éppen nem felelnek meg a valóságnak. Jó magam a promolistán olvasott avantgarde doom definíció miatt csaptam le a lemezre, azonban alaposan mellélőttem, az is megfogalmazódott bennem, hogy vagy valaki elírta a jellemzést vagy rossz lemezt tettem fel. A korongnak ugyanis semmi köze a műfaji meghatározáshoz, már csak azért sem, mert lassú, a doom metalra jellemző témák egyáltalán nincsenek a lemezen. Ha már mindenképpen skatulyázni, kategorizálni akarjuk, kell az anyagot, akkor úgy fogalmaznék, hogy merítenek a dallamos death metalból, a progresszív/power metalból (Przemysław Smyczek és Arkadiusz Szymuś gitárosok rétegzett riffjei erről árulkodnak) és a szimfonikus metalból (Piotr Rokosz billentyűi igazolják ezt) és ezen összetevőkből épülnek fel szerzeményeik. Jobbára középtempókra és dús billentyűszőnyegekre épülnek dalaik, az énektémákon pedig ketten osztoznak, Piotr Rokosz hörgését/károgását Przemysław Kajnat basszusgitáros tiszta hangja egészíti ki. Feltétlenül a javukra írandó viszont, hogy fogós dallamokkal szerelték fel nótáikat, melyeket itt-ott elszállt, lebegős részekkel (pl. a zongorával indító Pestilence Claims No Higher Purpose, az akusztikus kezdéssel ellátott Caught Out Lying vagy a The Sun) ötvöznek. A fentebb említett art deat és progresszív gótikus metal fogalmak nem értem, hogy mit jelentenek, mire utalnak, a lemez semmi lélegzetelállítót vagy forradalmian újat sem tartalmaz.

Minthogy céljuk, művészi hitvallásuk a fejlődés, korábbi lemezeik ismeretének hiányában nem tudom megmondani, hogy a The Beauty Of Chaos-on ez mennyire valósult meg. A hallottak fényében számomra ez egy átlagos, különlegességektől mentes album.

SAMPLE:
MySpace link

Tracklist:

1. Intro
2. Thy Kingdom Gone
3. Lifeless
4. Pestilence Claims No Higher Purpose
5. Caught out Lying
6. The Beauty Of The Ultimate End
7. The Sun
8. The Holy Decay

Pontszám: 6

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Részletek

Sütiket használunk a tartalmak és hirdetések személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média-, hirdető- és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához.

Bezár