EVERYTHING BURNS – Home

Kiadó: Rising Records

Weboldal: @ Facebook

Kiadás éve: 2010

Stílus: Progressive Rock / Metal

 

 

 

Az Egyesült Királyságbeli ötös – Chinn Lawlor (szólógitár), Jez Marshall (dob), Phil W. Charles (basszusgitár), Tim Kellow (ének) és Vince Finch (gitár, vokál) – 2007-ben alakult. Most vadonatúj korongjukat fogjuk szemügyre venni, ami tizenegy tracket tartalmaz (csak épp borítót sose kap az emberfia), szóval a vizuális hatás perpillanat átmenetileg szünetel:)
Komolyra fordítva a szót, ez tényleg jelent némi hiányosságot a kiadó felől, de természetesen nem kötelező, bár szerintem egy egyszerű, kétoldalas borító azért a minimál adatokkal mégiscsak járna hozzá, és egyszerű is kivitelezni (feltételezem). De térjünk csak vissza a zenéhez, nézzük, mit rejt a korong!

A Scars indít egy közepes metal riff lendületével szakítja szét a csendet. A némi szaggatós riff után beálló minimál zenei téma a dallamos résszel együtt kissé gyenge, a folytatás pedig egy egyszerűen felépített séma, ami ráadásul dinamikai hiányosságban is szenved. Az ének és a vokál nem lenne rossz, egy kis kidolgozás ugyan az egész zenei szerkezetre ráfért volna, de azért akad egy-egy pillanat, amikor kilépnek a sablontengerből. Az uralkodó rock/metal hangulat mentén viszi tovább a prímet a zenekar Home című dala. Kissé gyenge ez is, legalább is énekben – nem rossz a dal felépítése, és nem is azt hiányolom, hogy miért nincs benne valami egyedi íz (mert néha akad és nem kötelező), hanem hogy miért ennyire átlagosan játsszák ezt az amúgy is átlagos számot? Hallani benne jó és kiemelkedő részeket, érződik a dinamikán is, hogy egyben van, csak ezek az átlag riffek ne lennének

I”d Die For You – már alapból lendületesebb a nóta kezdése mint elődei: komoly, post metalcore-t idéző hangulatvilág, pörgős, kemény ritmusszekció, csak z ének lehetne talán vastagabb itt, persze nem rossz ez a modern metal féle megközelítés sem, de ha már az egyik torokban ott lapul hallhatóan a mély hangok területe, akkor tessék csak használni! A refrén talán az egyetlen “hamiskás” rész benne, ezen lehetett volna még dolgozni esetleg. A következő dal a Me vs You hangulatos kezdete egy nyári délutánt takar, ami persze egy csapásra felfordul a belépő súlyosabb ütemek hatására. A hangszeres rész nagyrészt rendben van: a szerkezetben jól követik egymást a témák, a kemény riffek mellett egy-egy finomabb ütemsor is helyet kapott, csak megint az éneknél érzem úgy (azt gondolom a hangfekvés is ad még mozgásteret), hogy nyugodtan lehetne vele még egy-egy résznél kísérletezni, hogy ütősebb legyen az egész.

A Beautiful Disaster ismét a post metalcore érát veszi elő: jó kis zúzással kezdődik a nóta, majd marad is a súlyos hangzás, jön a dallamos ének, ami jól fekszik a pontos, dinamikus vonalvezetésen. Kellemes, fülbemászó részek is akadnak azért a túlsúlyban lévő kemény témák között, de ez nem baj, ennél a zenei közegnél ez nem csoda. Végre egy dal, aminek köszönhetően érezhetőbb a teljesítmény, az odafigyelés – csak kár hogy az arány eddig nem a legjobban áll.
A Burden Of Being A Hero kissé dallamosabb formában, de az előbbi vonalat viszi tovább, kellemes riffek és metal zúzások keresztezik egymást, finom ének fekszik lassan mozgó fátyolként a hangok képezte tájra, a húrokon egymás után rezdülnek a képek. A kiállás az énekkel nagyon jó lett összedolgozva, karakteressé válik ettől az utána következő, karcosabb énekkel ellátott rész is (ebből kellene itt-ott még). Úgy látszik., folytatódik a két dal után megkezdett erősödés, ez jó is.
A Left For Dead legalábbis ebben erősít meg: itt már kezd kirajzolódni, mit is akar a zenekar voltaképp, merrefelé mozognak, mivel kísérleteznek. Itt a különböző részekre nagyon jó fekszik az ének karakteres kifejezőképessége (szinte plusz hangszert képez), és bizony a zenei szerkezetre sem lehet egy rossz szavunk sem: feszes ritmusok gördülnek sorra elő, a gitárok tarolnak, a ritmusszekció végzi a dolgát rendesen, a jól megszínezett alapok erős egységet alkotva haladnak előre. A különböző hangulatváltások különösen érzékelhetőek és ez pozitívum!

A Kill Or Be Killed könnyed eső, rengeteg térdre zuhanó lélek moraja, táncba billenő egyensúly könnyed lépte, miközben ólomsúlyok őrölnek fel, reszelés, majd gyengéd akkordbontások hagyják el a lélegző gitárokat, a dob könnyed játéka összeolvad a basszusgitár szívverésével: zaklatott halmazon ének feszül zászlóként. Sodrásba feszülünk, és zuhatagon nyugszunk meg – kettős én játék, gondolatok keringője, érzelmek útvesztője: játék önmagunkkal.
A Don”t Run egy középtempós lendülettel csap bele, majd jön egy kis szaggatott rész és kitárulkozik a dal, itt néhol ismét kissé gyenge az énekdallam, de ezen lehet javítani, hiszen a tudás megvan hozzá. A zenei szerkezet kissé egyszerű, egy laza alapsémát követ, a szám közepesnek jó, jónak közepes – tele érzelemmel, és ez pont elég ahhoz, hogy ha egy hangyányit is, de kiemelje az átlagosból.

A To The Last Death kemény riffekkel folytatja a sort, de megvallom őszintén: a bevezető témák nem győztek meg, ismét a sablon felé tendál a felépítés eleje. Igaz van benne egy-egy jobban kidolgozott rész és pozitívum a jól eltalált ének is, mégis erőtlen egy kissé, valahogy szürke, annak ellenére, hogy van benne spiritusz, nem tudom megítélni igazán ezt a kettősséget, mert ha akarom, belemagyarázom hogy direkt a dolog, és akkor meg már mindegy is:)
A This Is War zárja a korongot, ami már elemeiben komplexebb elképzelést hoz elénk, bár kidolgozottságát nézve hiba nincs benne, egy-két apróság mégis akad: a túlságosan lágy ének a finomabb részeknél már túl sok, de ezen kívül mindenhol máshol jól szól az énekes torka:) De majd alakul ez még. Kellemes kis dalt hallhatunk zárásként: egyszerűségét kis komplex ötvözetek erősítik, dobják fel, vagy ha úgy tetszik: színezik, ami kiemeli ugyan kissé a megszokottból, de vannak helyek (pl. a zongorabetét előtt és maga a zongorabetét alatti rész is) harmatgyengévé esik össze. A vége szépen és ügyesen van lezárva, ez viszont kiváló! A zongoratéma finom rezdülései búcsút intenek.

Nagyrészt konkrét elképzelésekkel teli anyagot hallhat a bandától az, aki megveszi a lemezt – én azt mondom, érdemes, mert két-három számtól eltekintve jó és erőteljes zenével töltötték meg.

Tracklist:

1. Scars
2. Home
3. I”d Die For You
4. Me vs You
5. Beautiful Disaster
6. Burden Of Being A Hero
7. Left For Dead
8. Kill Or Be Killed
9. Don’t Run
10. To The Last Death
11. This Is War

Pontszám: 7.5

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Részletek

Sütiket használunk a tartalmak és hirdetések személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média-, hirdető- és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához.

Bezár