Lemezismertetők

EVIL DRIVE – Ragemaker

Kiadó: Reaper Entertainment

Weboldal: facebook.com/evildriveofficial

Kiadás éve: 2018

Stílus: Melodic Death Metal

Brief Sum: Ragemaker turned out to be really melodious, I can easily imagine the roaring crowd at concerts, growling the chorus parts together. Although I can feel the ’death metal aspect’ was strongly neglected. If nothing had changed, except replacing the vocals with a classical metal throat, it would turned to be a very good heavy metal disc. (Though ’Run Through the Dark’ would loose its exoticism immediately.) I would preferred more if the basic patterns had been more rough, truly death metal-like – that characteristic could have been enhanced nicely by the mixing: not to push the melodies to the face that much, but hiding them behind the grinding.. this way the contrast would have been insanely exciting between the rough and melodic parts and the result would have become much more bestial. I’m just thinking about it because the disc has an enormous potential! Although it might be the original intention was not I mentioned above, but right that one they accomplished. 🙂

Ezek a finnek úgy játsszák a skandináv alapokon nyugvó dallamos death metalt, mint a németek! 😀 A 2013-ban alakult kotkai csapatnak a Ragemaker a második nagylemeze. Az Evile Drive-nak már a kezdetek óta sikerül jelentős közönség és kritikusi sikereket bezsebelnie. Ha hinni lehet a kiadói reklámnak, akkor a Ragmaker készítésére újabb fejlődésen estek át, számos finom megoldást építve zenéjükbe. Mégis, úgy gondolom, a legerősebb ütőkártya, ami felhívhatja az Evil Drive-ra a figyelmet, hogy a dalokban egy énekesnő erőlteti hörgésig hangszálait.
Így persze az összehasonlítás az (utolsó két) Arch Enemy-vel kézenfekvő, de erre a zene meg is adja az alapot, mivel tele van tömve dallamokkal, melódikus gitártémákkal, ha kell oda tudnak tenni a sebességnek is. Előadnak egy rockballadát, mint tudjátok ott is. Na jó nem akarok összehasonlítgatásokba kezdeni, de ha valaki szöszölős, akkor elő tud bányászni dolgokat. Viktoria Viren hangja meglehetősen jó a zenei stílushoz.
Mindenesetre jó lendülettel ugranak a lemez dalainak, az Anti-Genocide kiváló nyitónóta, jól be lehet pörgetni, amire a végén rá is erősítenek. Aztán a következő dalban még az előzőekre is rátolnak egy lapáttal, vagyis egy mega-refrénnel. A lendület kitart a Fight to Die-ig, aztán elérünk egy kis pihenőpontra, vagyis a balladához. Ez volt az a dal, mikor biztos voltam benne, hogy német a csapat. Van benne parányi múltidézés, de leginkább normál énekhang, ami annyira nem különleges, mint a hörgős, átlagos női énekhang. Mielőtt felkattanának az öngyújtók, bekeményítenek és morgósan fejezik be a nótát.

A Ragemaker mint címe is mondja dühös dal, néha már-már thrash-be csap át, a verzében szóköpködés, a refrén szikárabb, mint eddig megszokhattuk, a díszítések eltűnnek belőle.
Ezen unikumok után visszatérünk a fő csapásra, két dal erejéig. A Fire is Her Name középszerűnek hat a többi dal között, de a There is no God már izgalmas refrénnel rendelkezik.
Aztán személyes kedvencem következik, a Run Through the Dark igazán hangulatos kezdéssel rendelkezik. Akusztikus gitár kíséret és hörgés lassú egyvelege a verze. Nekem nem is kell több, ez a hatásvadászat telibe talált. Még a dal második felében lévő szólóorgia is nagyon rendben van, nem is kell ezt agyon variálni!
A záró nóta direktsége és tempója üdítőleg hat, ismét kiemelkedő a refrén.
A Legends Never Die tisztelgése után az utószóban egy régi Motörhead klasszikust adnak elő.

Igazán dallamdús lett a Ragemaker, el tudom képzelni az üvöltő tömeget a koncerteken, akik együtt dörmögik a refréneket. Ugyanakkor úgy érzem, hogy a death metalság erősen háttérben maradt. Ha minden marad így, csak az énekhangot lecseréljük egy klasszikus metal torokra, akkor ez egy igen jó heavy metal lemez lenne. (Bár úgy a Run Through the Dark elvesztené egzotikusságát.) Nekem jobban tetszett volna, ha az alapok sokkal durvábbak, igazi death metalosak. Talán a keveréssel is rá lehetett volna erősíteni erre. Nem annyira arcba nyomni a melódiát, hanem a zúzás mögé rejteni, mert akkor iszonyat izgalmas lett volna a kontraszt a durva és dallamos részek között. Szerintem vadálatabb lett volna, de csak azért gondolkodom el ezen, mert hatalmas potencia van a lemezben! Persze lehet, hogy nem ez volt a cél, hanem pont az, amit megvalósítottak. 🙂

SAMPLE:
YouTube link

Tracklist:

1. Intro (The Rage Is Rising)
2. Anti-Genocide
3. The System Is Dead
4. Fight to Die
5. Legends Never Die
6. Ragemaker
7. Fire Is Her Name
8. There Is No God
9. Run Through the Dark
10. Suicide Nation
11. Killed by Death (Motörhead Cover)

Pontszám: 8

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Elfogadom Részletek