Lemezismertetők

EVIL SURVIVES – Powerkiller

Kiadó: Heavy Artillery Records

Weboldal: myspace.com/evilsurvives

Kiadás éve: 2010

Stílus: Metal

Brief Sum: Nice, atmospheric, remarkable NWOBHM loyal to the old ages, but the long tracks ruin the overall impression. If the songs had been shorter, I”d written of a perfect, flawless album.

 

The new force in old school – hírdeti a kiadó sloganje és erre minden okuk megvan, hiszen az utóbbi öt évben minőségi kiadványokkal kényeztette el az underground zenékért rajongókat. Valóban az old school metal új erejét, meghatározó kiadóját képviselik személyükben és igen jó érzékkel nyúlnak rá a fiatal bandákra. Enforcer (igaz ők átigazoltak az Earache-hez), Merciless Death (nagy kedvenceim), Vektor a teljesség igénye nélkül.
Új csapatuk egy kanadai banda, az Evil Survivers. 2006 nyarán Karl „Axe n” Smash” Warkentin énekes és Adrian Riff gitáros azzal a céllal alapított zenekart, hogy életben tartsák szeretett muzsikájukat, a heavy metalt. Az ideális tagság fáradhatatlan keresésébe kezdtek és miután pár hónappal később megtalálták a nekik megfelelő elkötelezett zenészeket, minden akadály elhárult az Evil Survivers létrejöttét illetően. Ez a második korongjuk, az első, a Metal Vengeance két évvel ezelőtt jelent meg, de ahhoz nem volt szerencsém. Miután old school kiadóról beszélünk, zenei megkötöttségek (power, thrash, speed stb.) nincsenek, a zenekar nevére asszociálva még is thrash-t vártam, amolyan Merciless Death jellegű, a régi Exodus-ra, Slayer-re hajazó talpalávalót.

A nyitó Resist The Exorcism azonban világossá teszi, hogy ez nem thrash, hanem NWOBHM, mégpedig egy az egyben a klasszikus (h)ősök szellemét ápolva, beleértve a dalokat, a hangzást, a játékot, egy szóval mindent. A NWOBHM-on belül az Iron Maiden hatását kell kiemelnem, ez a legnyilvánvalóbb, melyet Sam basszusmunkája valamint Adrian és Sean gitárosok riffjei, szólói egyértelműen megerősítenek. Ahogy egy interjúban elmondták: megpróbálják felülmúlni a brit heavy metal 1979-1984 korszakának hangzását. Magyarul másolnak, amivel nincs is semmi probléma és kifejezetten jól is csinálják, azonban a dalok rettentő hosszúak. Hogy mást ne mondjak, az utolsó The Descent Into Hades egy több mint tíz perces darab, a többi pedig alig megy 7 minutum alá.

Egyfajta technikai bemutatónak minősül a lemez, a srácok nagyon jól és feszesen kenik, elismerem, hogy a szólók pazarok és a basszusfutamok is lenyűgözőek, de ellentétben a legutóbbi vagy a bemutatkozó Enforcer koronggal, a Powerkiller-ben kevés a kapaszkodó, sajnos a nóták unalmassá válnak. Olyan érzésem támadt, mintha a srácok nem tudják vagy nem akarják abbahagyni a felvételeket. Klasszikus germán speed hatások is érték a fiatalokat (pl. a régi Running Wild), erről a galoppozós riffekkel, tempókkal felvértezett Die Like A Samurai-ban és a Dragonslayer-ben győződhetünk meg, míg a Ferraria Puela egy instrumentális kompozíció. Karl nem szimplán egy Bruce Dickinson másolat, előszeretettel megy fel a padlásra, azaz nem állnak távol tőle a sikolyok, a légvédelmi sziréna jellegű hangok kibocsátása. Megszólalás terén nem lehet belekötni a lemezbe, telten, töményen szólal meg a korong.

Nagyon szeretem a klasszikus NWOBHM-t és díjazom, ha manapság valaki ezzel a muzsikával rukkol elő, de a kanadaiak esetében a jóból is megárt a sok esete tükröződik. Ha igazán kiváló, remek lemezzel akarnak jelentkezni a jövőben, akkor mindenképpen meg kell kurtítaniuk a játékidőt. Ettől függetlenül a stílus szerelmeseinek még bejöhet az anyag.

Tracklist:

1. Resist the Exorcism
2. Creature of Sin
3. Judas Priest Live
4. Die Like A Samauri
5. Ferraria Puela
6. The Descent Into Hades

Pontszám: 7

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Elfogadom Részletek