Lemezismertetők

EVILE – Enter The Grave

Kiadó: Earache

Weboldal: www.evile.co.uk

Kiadás éve: 2007

Stílus: Thrash metal

 

 

 

 

Ismét megtapasztalhattam a Myspace nevű oldal előnyeit (van neki bőven), az oldalon szörfözve találtam rá erre az igen csak fiatal brit thrash metal csapatra. A nóták meghallgatása után az állam a padlón landolt. Biztos mindenki érzett már olyat, mintha egy zenekar pont az ő igényei szerinti zenét tenne le az asztalra, én most pont ezt éreztem.

Beszerezve az egész lemezt, nekiálltam komolyabban tanulmányozni a srácok által tálalt muzsikát és arra a következtetésre jutottam, hogy végre van egy brit thrash zenekar is, ami lázba hoz. Köztudottan nem rajongok az angol zenekarokért és az egész ottani kultúráért (persze az ősök kivételek: Motörhead, Maiden, stb), de ez az anyag köszönőviszonyban sincs a britek által általában tálalt hulladék termékekkel. Ez, kérem szépen, az USA nyugati partjának a zenéje. Képzeljétek el, amint a Slayer, Exodus és a Sepultura összevegyül… Az eredmény nem is lehet más, mint egy kíméletlenül gyilkos elegye a ’80-as évekbeli halhatatlan thrash zenének.
A húszas éveik elején járó tagok fizimiskája is megnyerő, öltözködésük és színpadi kiállásuk is a dicső ’80-as éveket idézi. Magasszárú cipők, szűk farmerek, loboncok.

Az 52 percre duzzadt lemez kicsit túlzásnak tűnhet a maga 10 nótájával elsőre, de egy cseppet sem nevezhető unalmasnak a cucc. Sőt! A nyitó/címadó Enter The Grave egy igazi gyors/tekerős thrash nóta, a fentebb említett zenekarok által letett alapköveken haladva. Középtempó és a tuka-tuka váltogatják egymást, a verzék alatt egy jó kis Slayer ízű gitár/énektéma hallható, a refrén pedig egy az egyben Araya mesterék hatása alatt tobzódik ki a hangfalakból. Az igényes, minden tekintetben profi szólókról nem is beszélve. Bár itt jobban nyomon lehet követni a dallamokat, mint a Slayer dalaiban.
A másodikként felcsendülő Thrasher pedig az ős Exodus-t idézi. Összevissza tördelt ritmusozással nyit, aztán pelecsapnak a zúzdába. Nincs kegyelem. A refrén könnyen megjegyezhető, énekelhető, mondjuk ez minden dalra igaz, az elsőtől az utolsóig.

A negyedikként felcsendülő Man Against Machine az egyik favoritom a lemezről. Egy könnyed, hangulatos akusztikus bevezetővel indul, a háttérben gitárgerjedéssel. Aztán Slayer/Sepu módra épül fel a nóta, a lassú kezdésből a középtembós súlykoláson át, a végleges zúzásig. Itt-ott még a fiatal Metallica is eszembe jut 1-2 riff hallatán…
A következő Burned Alive pedig egyenesen a thrash csúcsa felé közelít. Magam előtt látom, ahogy ezt koncerten játszák. Iszonyatos mosh-pit alakul ki, akárcsak az ősök élő rituáléin a régmúlt időkben… Tipikusan olyan szám, amire nem lehet nyugton maradni. Burn as the stake!
A többi tétel is ezen a vonalon halad tovább, van 1-2 riff, ami eléggé hasonlatos pár Slayer/Sepu riffhez, vagy csak halvány foszlányokban tér el azoktól, de annyi baj legyen, a lényeg, hogy jól zenélnek és tisztelik a régi mestereket!

Nem csoda, hogy az Ereache kiadó felfigyelt rájuk és kiadta ezt a brutális debüt lemezt. Úgy látom már egy ideje, hogy a Thrash másodvirágzását éli, nem csak az USA-ban, hanem itt Európában is. Hiába, a tizen-huszonéves srácoknak hiányzik a régi fajta stílus és sokan kezdik el művelni közülük. Amíg ez így lesz, addig biztos gazdagabbak leszünk még jó pár ehhez hasonló albummal. Úgy legyen!!! Thrash Till Death!!!

Tracklist:

1. Enter the Grave
2. Thrasher
3. First Blood
4. Man Against Machine
5. Burned Alive
6. Killer from the Deep
7. We Who Are About to Die
8. Schizophrenia
9. Bathe in Blood
10. Armoured Assault

Pontszám: 9

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Elfogadom Részletek