Kiadó: Massacre Records
Weboldal: myspace.com/exciterofficial
Kiadás éve: 2010
Stílus: Thrash Metal
Brief Sum: The old glitter of the band has faded away, however they put a quality stuff down on the table. Unfortunately it has nothing to do with the early classics.
A negyedik x felé közelítő illetve azt már betöltő old school metalosok előtt minden bizonnyal ismerősen cseng eme legendás kanadai csapat neve. A kultikus hírnevet szerzett bandának azzal együtt sem jött össze az áttörés, hogy egymás után három, a thrash/speed etalonjának számító korongot készítettek el a ’80-as években, név szerint a Heavy Metal Maniac-ot, a Violence And Force-t és a Long Live The Loud-ot. Gyilkos alkotások!
Ami engem illet, a ’80-as évek legvégén kötöttem életre szóló barátságot a zenekarral. Máig meghatározó emlék, élmény, hogy a Heavy Metal kedvelőinek (emlékeztek még rá rockerek?) című műsorból vettem fel a Long Live The Loud-ot és váltam a csapat fanatikusává. Különleges volt bennük az is, hogy Dan Beehler nemcsak dobolt, hanem énekelt is, ami a ’80-as években abszolút egyedinek, unikumnak számított. Ha már Dan Beehler-t említettem, fontos megjegyezni, hogy az Exciter klasszikus tagságát, felállását Dan Beehler dobos/énekes, John Ricci gitáros és Allan Johnson basszusgitáros jelenti. Hullámhegyekkel, hullámvölgyekkel, tagcserékkel, feloszlásokkal, újjáalakulásokkal övezett pályafutásuk során a Deat Machine immár a zenekar tizenegyedik alkotás, beleszámolva Better Live Than Dead koncert albumot és a Thrash, Speed, Burn korongot, ami a korai klasszikusok újra felvett verzióit tartalmazza.
A jelen Exciter-e sokkal inkább egy power metal alakulat, mintsem egy old school thrash/speed zenekar. Egyes egyedül John Ricci van itt a klasszikus felállásból, noha volt egy időszak, amikor nem volt tagja a zenekarnak. A Death Machine egy mai hangzásba ágyazott power metal album, ami a korai klasszikusokkal csak helyenként mutat hasonlóságot. Tulajdonképpen 1997 óta (újra) folyamatos aktivitást mutatnak, ettől függetlenül ez az első Exciter anyag, amihez az elmúlt 13 évben szerencsém volt. A Death Machine – Dungeon Descendants kettős zakatolós riffekkel felvértezett, gyors power metal tételek. A Fischel’s Beast-ben (Barry Fischel, egykori Sentinel Beast gitáros zenekara) is érdekelt Kenny „Metal Mouth” Winter énekes légvédelmi sziréna jellegű hangja Rob Halford-ot juttatta eszembe és zene is minden kétséget kizárólag próbál a Painkiller korabeli Judas Priest-re hajazni. Ez mondjuk nem is meglepő, hiszen nevüket annak idején egy klasszikus Priest nóta alapján vették fel. Minthogy korábban trióként működtek, a Motörhead is óriási hatással volt a zenekarra, amely a Pray For Pain-ben illetve a Rob „Clammy” Cohen basszusgitáros torzított futamaival kezdődő, rock’n’roll-os Slaughtered In Vain-ben mutatkozik meg. Jellemző volt korai lemezeikre –legalábbis az első háromra-, hogy epikus, doom hatású nótákat is felvonultat, ezt most is megkapjuk a Power And Domination képében, igaz sokkal gyengébb, mint a Blackwitch (Heavy Metal Manaic) vagy a Wake Up Screaming (Long Live The Loud). Egy perc elteltével a záró, gyors power/thrash Skullbreaker után, John Ricci egy gitárszólót ad elő, ami abszolút felesleges és jellegtelen, semmi szükség sincs rá. A hangzást illetően elmondható, hogy a klasszikus Exciter sound-ot kapjuk, csak mai formában, tálalásban.
Minthogy az újkori Exciter lemezekhez ez idáig még nem volt szerencsém, nem tudom megmondani, hogy mennyit fejlődtek azokhoz képest. Maradjunk annyiban, hogy power metal stílusban vannak ennél gyengébb művek is, azonban ha magát a zenekart és pályafutását nézem, akkor ez csak egy közepes alkotás.
SAMPLE:
MySpace link
Tracklist:
1. Death Machine
2. Dungeon Descendants
3. Razor In Your Back
4. Pray For Pain
5. Power And Domination
6. Hellfire
7. Demented Prisoners
8. Slaughtered In Vain
9. Skull Breaker