Kiadó: Nuclear Blast
Weboldal: http://exodusattack.com
Kiadás éve: 2014
Stílus: Thrash Metal
Brief Sum: An amazing travel in time, without dust and cobwebs. Steve, I hope you’ll stay!
Vannak olyan zenekari posztok, és olyan bandák, ahol nem feltétlenül mindegy, hogy ki ragadja meg a mikrofont, vagy ki felelős a riffekért, szólókért. Vitathatatlan, hogy Paul Baloff kulcsfontosságú szerepet töltött be az Exodus sikertörténetében, de aki igazán mérföldekről felismerhetővé tette az együttest, egyedi orgánumával és sajátos egyéniségével, az Steve Souza. Na, és persze nem szabad megfeledkezni Gary Holt hamisíthatatlan, komplex gitárjátékáról sem. De hiába írta az elmúlt tíz évben is a dalokat Holt, számomra Souza nélkül nem volt már az Exodus az, amiért megszerettem őket.
A Rob Dukes-os korszak finoman szólva is hidegen hagyott. Pedig próbáltam megbarátkozni a változásokkal, de a Robi fiút nem éreztem ebbe a csapatba illőnek, s az évek alatt le is mondtam arról, hogy egy igazi, számomra is hallgatható Exodus albummal összehoz a sors. Ezek után érthető, hogy szinte táncra perdültem, amikor megtudtam, hogy az új lemez Zetro-val készül. A Thrash Metal Nagyistene meghallgatott! Majd bebizonyosodott, hogy mindennek kézzelfogható bizonyítéka is van, mivel a friss alkotás a lejátszómban landolt.
Az igazsághoz tartozik, hogy az első másfél perc sokként hatott, amihez az énekesnek nincs köze, sokkal inkább egy Dan the Automator nevű emberkének, aki egyébként egy elektronikus zenei producer és némi intro-val hozzájárul a lemez hangulatteremtéséhez. Hogy kinél ér el célt, azt nem tudom, de ezzel együtt kell élni, ez van. Minden, ami ezután jön már sokkal vérpezsdítőbb, tökölésnek és prüntyögésnek nyoma sincs.
Csak zúzás, zúzás hátán. Libabőröztető riff-orgia. Az Exodus thrash metal-ja soha sem volt egyszerű, mint a facsavar, komplex riffek egymásra építése, majd ezek kiteljesedése és precíz gitárszólók mindkét gitáros „tollából” tették és teszik unikummá zenéjüket. Na és persze Souza torka, ami szerencsére nem igazán kopott meg az évek során. Dühös, agresszív, és még mindig jól mennek a kitartott sikolyok is.
Persze mindez még kevés lenne, ha nem születtek volna emlékezetes, változatos nóták. A tizenegy tétel homogén minőségi alkotás, nehéz kiemelni közülük szerzeményeket, illetve nem is lenne tisztességes, mert mindegyik más-más plusz érdemmel bír. Ilyen plusz érdemet produkálnak a vendégzenészek is. Akiknek nem annyira a torta készítésben, mint inkább a díszítésben volt szerepük. A Salt the Wound-ban Kirk Hammet, a Btk-ben Chuck Billy szereplése csak hab a tortán, hogy még nagyobb ünnep legyen a thrasherek számára a Blood In Blood Out hallgatása. Mi pedig, thrashvéreim fújjuk el a gyertyákat, és kívánjuk még sok hasonló lemezt!
Szinte egy időutazás. Vissza a 80’-as évekbe Marty McFly nélkül.
Már csak Hunolt hiányzik…
SAMPLE:
YouTube link
Tracklist:
1. Black 13 (featuring Dan the Automator)
2. Blood In, Blood Out
3. Collateral Damage
4. Salt The Wound (featuring Kirk Hammett)
5. Body Harvest
6. BTK (featuring Chuck Billy)
7. Wrapped In The Arms Of Rage
8. My Last Nerve
9. Numb
10. Honor Killings
11. Food For The Worms