Kiadó: Nuclear Blast
Weboldal: www.exodusattack.com
Kiadás éve: 2010
Stílus: Thrash metal
Pusztít az Exodus. Tehát semmi kompromisszum, semmi lazaság, semmi olyan, ami kíméletesebbé tenné az ember hallószerveinek pusztulását. Mindig is szerettem az Exodus zenéjét, és mindig lenyűgözött a gyors darálás, amivel ledöbbentették, és sokkolták a nagyérdeműt. No és azok a zseniális szólók! Most sem változott semmi. Nehéz elmondani, de a banda, soha nem szűnő energiával van megáldva, ami Thrash hordák esetében hatalmas előnynek számít. Sosem vesztette el hitelességét, viszont nagyon sokszor megerősítette azt. Gyengéd akusztikus és szimfonikus indítás, majd kezdetét veszi a földig rombolás ceremóniája.
Felvezetésnek tökéletesnek mondható „The Ballad Of Leonard And Charles”. A folytatásban, húzós, szakadatlanul kalapálós, hét és fél perces fejbólogatós dalt kapunk, melynek címe „Beyond The Pale”, ami tartalmaz magában, egy piszok jó szólót (nem mintha a többi dalban nem lenne).
Nyolcvanas éveket idézi fel bennem a „Hammer And Life”. Nem gyors, de annál durvább, és sulykoló jellegű, mondhatni masszív. Dühkitörést idézhet elő a „Class Dismissed (A Hate Primer)” c. dal. Hallgatása során fokozott figyelmet követel meg magának, pláne a harmadik perc utáni brutális szóló. Kicsit a Slayert idéző riffeket sorakoztatnak fel a srácok a „Downfall”-nál, ami néha átcsap metálkórba (igen, lehet szidni :D), de ettől még nem az természetesen.
Gyors búfelejtő az ötödik dal után. Szélvész gyors darálás, és természetesen nagyon súlyos szólók, futamok, riffek, meg amit akartok. Igen, ezt mind tartalmazza a „March Of The Sycophants”. Lassú és cammogós, kissé dallamos a „Nanking”. Semmi extra, csak döngöl. Következő a sorban a „Burn, Hollywood, Burn” c. dalocska, ami a kedvencemmé nőtte ki magát :-).
Rohadtul tekerős, gyors, és olyan riffcsokor van benne, amit nehezen lehetne szavakba önteni. A mókázás csak négy percig tart, de az a négy perc teljesen magáért beszél!
Ajánlom mindenki figyelmébe! Az egyik legkiválóbb dalként üdvözölhetjük a „Democide” c. szerzeményt, ami a régi Death lemezeket juttatja az eszembe. Igazán kiváló darabnak számít. A kilenc és félperces már már komplexnek mondható „The Sun Is My Destroyer” leseggelő, a végén már death metálba átcsapó remekmű igazi csemege a hallgatóságnak. Gyors indítás, majd nóta közepén lassúzás, közben brutál szóló szaggat, aztán elszabadul a pokol. Igen, egy laza átvezető után („A Perpetual State Of Indifference”) jön az utolsó dal, a „Good Riddance”. Ami az eddigieknél is keményebb riffekkel van megáldva, és pihenés nélkül, a lehető legnagyobb agresszióval átitatva zúznak, viszont a dal végén már kellően lenyugodnak, és egy nagyon kellemes akusztikus témát vonultatnak fel, levezetésként.
A tizenkét dal hibátlanul van összerakva, és mesterien van prezentálva. Kétségtelen, hogy nagyon meghatározó szerepet tölt be az Exodus még ma is az aktív metál életben. Nagyon jól szól, nagyon brutális, és nagy hiba volna alábecsülni ezt a lemezt. Szintén veszélyes tananyag minden olyan arcnak, akik nem ismerik a banda munkásságát, a tapasztaltabb vén rókák meg csak óvatosan. Kapós kis csemege lett 😉
Tracklist:
1. The Ballad Of Leonard And Charles
2. Beyond The Pale
3. Hammer And Life
4. Class Dismissed (A Hate Primer)
5. Downfall
6. March Of The Sycophants
7. Nanking
8. Burn, Hollywood, Burn
9. Democide
10. The Sun Is My Destroyer
11. A Perpetual State Of Indifference
12. Good Riddance
13. Devil”s Teeth (Bonus)