EYE FOR AN EYE – Downfall

Kiadó: Rising Records

Weboldal: myspace.com/eyeforaneyeband

Kiadás éve: 2010

Stílus: Metal

Brief Sum: Not bad for a beginning, they have no reason to be ashamed, but they has to develope much compared to other similar bands. I think they can do it.

 

A Swindonból származó kvartett 2007 végén alakult, tehát egy viszonylag új zenekarral van dolgunk. Azzal az elszánt céllal alakultak, hogy feltámasszák a ’90-es évek hangzását, amelyen ők felnőttek és egy amolyan vissza a gyökerekig lemezt készítsenek, ezenkívül, hogy jól érezzék magukat.

A Downfall-t megelőzően egy cím nélküli Ep-t jelentettek meg, melyre a Rising Records lecsapott, így a bemutatkozó anyag az ő égiszük alatt jelent meg. Elég tág kör ez a ’90-es évek hangzása meghatározás, azonban elég meghallgatni a nyitó Never Bee Free-t és máris tisztázódnak a körülmények. A Down, C. O. C., Kyuss, késői Trouble nyomdokain halad a muzsika és ehhez egy újabb adalék a borító, főleg a Down-ra hajazó zenekari logót képező betűtípus. Az Ask No Question vége felé kellemes, a Trouble-ra emlékeztető zakatolós riffeket pengetnek Tom Norris és Tom Bull gitárosok, de a Down lassú pillanatait is felvonultatja a dal, az Until I”m Done-t a new orleansi/southern csapatokra jellemző akusztikus témákkal színezik, az Another Life-ban pedig némi Motörhead (a Traitor nótára gondolok, legalábbis a kezdést illetően) is megvillan. Mind Norris, mind Bull megosztják egymás között az énektémák, hangjuk között nincs sok eltérés. Chris “4D” Ford basszusgitáros és Rich Cowdry dobos alkotják a magabiztos, feszes ritmusszekciót, Chris bőgője dohog, ahogy ezt a műfaj megkívánja.

A promolap azt írja, hogy a ritmusszekció old school grunge hozzáállást tanúsít, nos ezzel nem értek egyet, mert a zenekarra (a dalokra) nem jellemző a befelé forduló, letargikus hangulat. Hozzátartozik még az is az igazsághoz, hogy nincsenek lelassult, hosszú jammelések, mint pl. a Kyuss esetében, ízesen, feelinggel játszik mindegyik zenész, de sajnos még sem tudok maradéktalanul elégedett lenni a hallottakkal, mivel becsúszik egy-két sápadtabb felvétel (pl. Downfall, Final Sunrise – ráadásul kísértetiesen hasonlít egymásra mindkét dal kezdése, felépítése, It”s Been A Long Time), ami annyit tesz, hogy nem egységes a színvonal. Vagy le kellett volna hagyni ezeket vagy jobbakat kellett volna írni helyettük. Feltétlenül ki kell emelnem a Getting Old-ot és a Seven Gods Of Chaos-t, ezek a lemez legjobb felvételei. Telten, vastagon szólal meg az anyag, nem vitték túlzásba a torzítást.

Nem nevezném kihagyhatatlannak lemezt, de aki már ki van éhezve egy újabb C. O. C. vagy Down lemezre, mindenképpen csillapíthatja étvágyát ezzel az alkotással. Kár a gyengébb szerzeményekért, akkor a pontszámom is magasabb lenne.

Tracklist:

1. Never be free
2. Ask no questions
3. Until I”m done
4. Getting old
5. Downfall
6. Seven gods of chaos
7. Final sunrise
8. It”s been a long time
9. Another life
10. Brother

Pontszám: 7

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Részletek

Sütiket használunk a tartalmak és hirdetések személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média-, hirdető- és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához.

Bezár