Kishazánk mindig kiváló terepe volt a kísérletezéseknek és a szokatlan zenei ötletelésnek. Alapvetően ebbe a sorba tartozik az egyszemélyes győri gothic/doom/death, a Tamás Géza Albert vezette Faded Remembrance is, ami Delusion of Silence című második lemezével a melankólia és az elvágyódás új horizontját teremti meg.
Sötét, őszies borítója és angolnyelvű dalszövegei, amelyek egyfelől összefűzőt gondolattöredékek halmaza, másutt sajátos versbe szedett filozófiai aforizmák, főként az emberi természetről és a lélek belső vívódásairól, valamint a lét súlyáról, az elmúlásról, illetve a természet misztériumáról szólnak. A zenei oldalt tekintve akad itt trombita és billentyűk is, amelyek az old school torzított gótikus/doom húrozásnak, egyúttal a színtelen dobmunkának és vokálnak élt, egyben nyomasztó hangsúlyt adnak. Ebben az alkotásban még ha teret kapnak is a dallamok, nem oszlatják fel a ködös, szürke, nyomott alaptónust, sokkal inkább a zenekar nevéhez igazodva, megfakítják azt. A játék ritmusát lassú-közepes tempó jellemzi (60-150), 4/4, 3/4, 6/8, 6/4 időjelekkel, számos tempóváltással, illetve különleges atmoszférikus szólógitár megoldásokkal. A zene ezen a hétsávos anyagon tehát rettentő komor és nehéz, ekképpen az érzelmek szükséges hullámvasútját is ellátja anyaggal, így az mindig elsiklik az unalomtól a nyugtalanság, esetleg a szorongás felé. Ezek a belső küzdelmek viszont nem csak intellektuálisan hatnak serkentően, hanem mélyen megindítanak, miközben gazdag hang- és textúra kárpitot kínálnak, amely maradandó hatást gyakorol hallgatójára.
Az 50 perces érzelmi átváltozás a Daydreaming of Salvation-al kezdődik. Koptatott hangzású, tiszta dobsávok, D standard gitárhangolás, zord billentyűk és tiszta ének a fő jellemzői. Utóbbi kettő némiképp diszharmonikussá teszi a textúrát, amit meg kell szokni. Jó, hogy Albert játszik kicsit a vokállal, de ennek ellenére is gyakran eltávolodik a zenétől. A Sentiment of Decadence-ben már helyére kerülnek a dolgok. Az ének lendületesen követi a gitárok és dobok fegyverbarátságát, míg a trombita és a szintetizátor folyamatosan sötétíti a palettát. Ennek ellenére nem süllyed az öngyilkos egyhangúságba, erről a vastag basszus gondoskodik. Ha nihilistának tűnik is a légkör, azért akadnak itt emelkedettebb variációk szép számmal. Hasonló megoldásokat látni a légiesebb Remembrance Faded-ben, amely azért sokkal kevésbé fakó húrozású, ám a vokál tekintetében a gyorsaságon kívül igazi különlegességet nem nyújt. A félidei akusztikus váltás azután mindent megváltoztat, mélyebbre ránt, és feloldozást csak a lezárást elhozó pergődob hozza el. Érkezik a címadó Delusion of Silence, ami úgy hiszem a korong legmelankolikusabb dala. Az ütem az eddigiekhez képest gyorsabb, a dobok keményebbek, az ének karcosabb, egyben változatosabb. De valójában nem is valamelyik hangszer, hanem a kompozíció egésze bravúros!
A Far Away következik, ami ünnepélyes trombitabevezetője miatt az egyik személyes kedvencem. A riffek valamivel olvadtabbak, míg a trombita-etűdök látszólag elválnak, egyúttal uralják a többi hangszert, ami kiemeli ezt a tételt az előbbiek sorából. Egyébként a hangszeres rész szintén kap egy kis életet, ami a nagyság érzetét adja a számnak. Ehhez képest az As the Rain Falls az eddig hallott megoldásokat variálja, és bár a váltások közötti átjárók szépen, simán eldolgozásra kerültek, továbbá a dobsáv szintén eltalált, nekem a sivár dallamvezetésével mégis a Daydreaming of Salvation valamiféle parafrázisának látszik. Végül az Anathema elefántléptű kilenc perce zárja a Delusion of Silence-et. Titokzatos bevezetője folytán ez a szám – a címadó dal és a Far Away után – a harmadik igazán nagy durranása a lemeznek. A bevezetőt követően azonnal kifejleszti és végig fenntartja a rituális és disszonáns atmoszféráját, majd bemutatja a kemény és lágy énekhangokat, hogy aztán kapjuk a jobbnál jobb váltásokat, a félidőben egy robbantást, lendületet és sötét harmóniát.
Igen, a Delusion of Silence kétségtelenül nehéz lemez, amely érzelmileg is igyekszik sokszínűnek mutatkozni. Mindazonáltal nem lehet nem észrevenni, hogy a Faded Remembrance úgy döntött, diverzifikálja zenei palettáját, ám ezeknek a diverzifikációknak a hatása egyelőre még nem érződik teljes súlyában. Győri barátunkat bíztatom a folytatásra!
Kiadó: –
Kiadás éve: 2023
Stílus: Gothic / Doom / Death Metal
Web: @facebook
Tracklist:
- Daydreaming of Salvation
- Sentiment of Decadence
- Remembrance Faded
- Delusion of Silence
- Far Away
- As the Rain Falls
- Anathema
Pontszám: 9