Régebb óta játszok egy játékot, mostanában mondjuk bevallom ritkábban, hogy úgy veszek CD-ket, hogy előzetesen nem ismerem a zenekart. Ilyenkor általában vagy a borítóra, vagy a logóra, esetleg a zenekarnévre támaszkodva próbálom eldönteni, hogy ez nekem tetszeni fog-e vagy sem. Veszélyes játék, mert könnyen mellé nyúlhat az ember, de bevallom, hogy eddig nagyon ritkán, tényleg csak 2-3 alkalommal nyúltam igazán mellé. Ezt csak azért hoztam fel, mert a Faded Remembrance új lemezét is minden előzetes ismeret nélkül hallgattam meg.
A Dying Age, december 6-án fog megjelenni a francia Bitume Prods gondozásában CD-n és elérhető lesz a legtöbb streaming felületen is. A projectet 2020-ban hívta életre Albert Tamás, aki azóta is egy személyben felel a kiadványokért. A Dying Age előtt két, magánkiadásban megjelent lemeze volt Tamás projectjének a The Age of Emptiness 2021-ben és a Delusion of Silence 2023-ban.
A borító gondolom ugyan úgy Tamás munkája, mint a zenei rész. Tetszik ez az egyszerű, de még is hatásos kép. A lemez címét olvasva, és zenét hallgatva egy sokkal sötétebb kép jut először eszembe, de nagyon tetszik ez a kettősség. Van valami reménykeltő a képben.
A kilenc dalos lemez a Vanquished Dreams című intróval indul, kellően megalapozva a hangulatot a következő kicsivel több, mint 52 perchez. Már itt hallható, hogy a gitár, basszusgitár, dob mellett hallhatunk trombitát, harsonát, valamint szintetizátort. Ráadásul a szólógitár mellett a trombita a másik dallamokért felelős hangszer, nem csak színesít. A másodikként érkező címadó, a Dying Age nem finomkodik, a torzított gitárok súlyosságát a trombita nem, hogy nem enyhíti, még baljósabb hangulatot varázsol. Szeptember 20-án kislemezként is megjelent. A harmadikként érkező We Are Here nyugis kezdése ellenére az egyik legjobb Black Metalos részt tartalmazza, nekem mégis a dal utolsó harmadában hallható nyugis rész besúlyosodása tetszik. Remek megoldás! Október 25-én kislemezként is megjelenik majd. A negyedik, Tragic Journey című dal, ami szerintem a borítókép ihletője ismét súlyosan indul, és a Dying Age-hez hasonlóan a trombita itt sem oldja a feszültséget, hanem fokozza azt. Ötödikként a Shroud Of Mourn érkezik ismét nyugisabban. Tetszik benne, hogy a tiszta és torzított részek tempója közt nincs különbség, lassan hömpölyög, hol lágyabban, hol keményebben, ezt a dal utolsó negyedében hallható black metalos rész oldja csak fel egy ideig. A hatodik, The Colour Of Innocence ismért torzítva indul, szépen átgurul rajtunk. A hetedikként érkező Sublime In Agony szakít az eddig megszokottaktól és torzított gitárokkal indul, csakúgy, mint az előző dal. Tetszik a gyors-lassú részek alatti riff. Egyszerű, mégis hatásos. Kár, hogy nem én írtam meg. Az utolsó előttiként érkező Hollowed Soul a kicsivel több mint kilenc percével a leghosszabb dal a lemezen, az elején hallható tiszta gitárdallam engem az egyik helyi templom harangjátékára emlékeztet, egy dalon belüli intro, amiből szépen elindul a dal. Az utolsónak érkező A Silent Embrace szimfonikus részei nekem az introt juttatják eszembe, ezért hiába teljes értékű dal, nekem olyan mintha outro lenne, de soha rosszabb lezárást. Ha muszáj kedvenc dalokat választani, akkor nekem a Dying Age, We Are Here, The Silent Embrace a favorit, de a lemez nagyon egységes, jó dalok sorakoznak rajta. Egy észrevételem van, hogy a gyors-lassú váltásokat nem minden esetben éreztem gördülékenynek. Külön-külön a részek jól működnek, de az átmenetek nekem egy pillanatra megakasztják az adott dalt.
A zenei stílus az alkotó megfogalmazása szerint Atmoszférikus Doom/Death/Black/Gothic ezekből ezen a lemezen szerintem főleg a Doom és Gothic hallható ki, de pár dalban vannak jó kis Black Metalos részek is. A lemez jól szól, dicséret illeti Tamást ezért is. Jól eltalálta az arányokat. A gitárok hangzása nekem az 1980-as évek végi 1990-es évek eleji magyar zenekarok gitárhangzását juttatta eszembe. Az én ízlésemnek kicsit hangos az ének, de Tamás hangja megy a megírt zenéhez, így ezt hamar megszoktam. A dalok mondanivalóját tekintve puskáznom kellett, mert bár vannak amiket megértek, a dalszövegek elvontak, egyáltalán nem szájbarágósak. Persze a dalcímekből és a szövegből a legtöbb dal mondanivalóját úgy gondolom megértettem, de biztos el fogok még gondolkozni rajtuk. Ha megjelenik a CD, akkor biztos végig hallgatom majd úgy, hogy közbe olvasom a dalszövegeket.
A Faded Remebrance harmadik albuma a Dying Age egyértelműen azok közé a lemezek közé kerül, amiket érdemes volt minden előzetes információ nélkül megismerni. Nem az a lemez amit csak úgy elindítasz, hogy szóljon valami a háttérben. Kell hozzá hangulat és kell neki időt adni, de meghálálja a törődést.
Kiadó: Bitume Prods
Kiadás éve: 2024
Stílus: Atmospheric Doom / Death / Black / Gothic
Web: @facebook
Tracklist:
- Vanquished Dreams (instrumental/intro)
- Dying Age
- We Are Here
- Tragic Journey
- Shroud of Mourn
- The Colour of Innocence
- Sublime in Agony
- Hollowed Soul
- A Silent Embrace
Pontszám: 9