Kiadó: Terranis Productions
Weboldal: www.fagyhamu.hu
Kiadás éve: 2007
Stílus: Black Metal
A szegedi Fagyhamu számomra az egyik legígéretesebb hazai black metal formáció. A „Wish For Death” és a „Path Of Ashes” demókat volt szerencsém hallani, és azok alapján már tűkön ülve vártam, mikor is jelentkeznek teljes nagylemezzel. 2006-ban két split után most elérkezett az idő és kezünkbe vehetjük a Frostashes (Fagyhamu) című anyagot. Már a borító és a booklet is szemet gyönyörködtető. Nagyon passzolnak a koncepcióba ezek a fekete-fehér árnyalatok, és mindegyik kép nagyszerűen tükrözi a Fagyhamu zenei világát. Aki esetleg még nem hallotta miféle zenét is játszik a szegedi horda, annak elárulom, hogy nekem a régebbi Immortal és a Marduk neve ugrik be. Persze másolásra senki ne gondoljon, csak hasonló szélviharként tomboló nótákat írnak. A pogány hitvilág és a sátán ugyanúgy megjelenik szövegeikben, és ehhez kellőképpen agresszív dalszerkezetekben tálalják a muzsikát. Itt elmélkedésnek helye nincs, itt csak black metal van a szó legszorosabb értelmében. Semmi cicoma, semmi felesleges dallam, itt a természet az úr és ő a leghatalmasabb.
Ahhoz képest, hogy elég szűkre szabott a zenei repertoár ebben a stílusban, Fagyhamuék igyekeztek mindent kihasználni és változatos nótákat írni. Mindegyik dalban szinte végig tekernek, de hogy ne süllyedjenek az unalom tengerébe, vagy megszakítják azt egy lassabb málházós témával, vagy még nagyobb sebességre kapcsolnak. Akit elsőre dícsérő szó érhet, az „Spirit” dobos. Lendületesen és kellően agresszíven játszik, hatalmas plusz erőt adva a daloknak. Persze a gitárosokat sem kell félteni, horzsoló riffjeikkel igazi csemege amit játszanak. Hetonh énekes (aki egyben gitáros is) agresszív fröcsögése pedig tiszteletet parancsol.
Maga a lemez sem indul akárhogy, a kántálós intró után a „Fogbutcher” és a címadó dal szinte egy lélegzetvételnyi szünetet nem hagy a hallgatónak. Ólomsúlyként telepednek az emberre: hol a szaggatott, hol az elnyújtott riffek és a kegyetlen dobjáték. Mégsem folynak egybe a dalok, és mindegyiknek megvan a maga egyéni karaktere. Majd egy kicsit visszavesznek a tempóból: az „Iron Armour” és „Medieval Hell” már kicsit szellősebbnek hat, igaz az intenzitás itt sem hiányozhat. Ez előbbi jó kis menetelős riffekre épül, az utóbbiban pedig a gitárharmóniák kerülnek előtérbe. A „Csontmáglyá”-ban újból a sebességé a főszerep, majd megkapjuk az egyetlen magyar nyelvű dalt, az „Ébenkoponya”-át. Szerintem elfért volna még egy-két magyar dal a lemezen, mert jól áll a Fagyhamunak és kellően hiteles is.
Kiemelném még az egyik legjobb dalt a lemezen, a sok tempóváltást felvonultató „Firewrath”. Aki erre a nótára nem indul be, az nem is szereti a black metalt. A lemez bő 43 perce igaz kicsit soknak tűnhet, de megéri az odafigyelést, mert sokszori hallgatásra is tud újat mutatni. Egy szónak is száz a vége, aki egy kegyetlen fekete fém lemezt akar beszerezi egy kiemelkedően jól teljesítő magyar zenekartól, az keresse a Fagyhamu anyagát.
SAMPLE:
MySpace link
Tracklist:
1. Intro
2. Fogbutcher
3. Frostashes
4. Iron Armour
5. Medieval Hell
6. Csontmáglya
7. Ébenkoponya
8. Past Through The Eyes Of The Falcon
9. Timebridges Of The Old Ones
10. Firewrath
11. Damnation From The Black Ages