FAIRYTALE ABUSE – Perversions Of Angel VI

Kiadó: Massacre Records

Weboldal: www.fairytale-abuse.com

Kiadás éve: 2008

Stílus: Melodic Black metal

 

(scroll down for English Version)

 

 

A dán Fairytale Abuse új albumának stílusát már meghallgatása előtt is nagy biztonsággal be lehet lőni: szerepel a címben a “perverz” és az “angyal” szó, a bandának nem kevesebb, mint hat tagja van, és a promo kép szét van photoshoppolva. Ha a mai black metál alapkövét szerinted a Beherit és a Von rakta le, akkor kerüld el ezt a felvételt messzire.

Máskülönben pofás lemez, amely 10 évvel ezelőtt akár szakíthatott is volna, a mai dömpingben azonban már kicsit fárasztóan hat. Eredetiség nulla, nagyon erős Dimmu és Cradle áthallások, patikamérlegen adagolt dallam / agresszió arány – hogy mindenki szeresse.

A leginkább középtempós nóták puha, süppedős szintiszőnyeg kíséri mindvégig. A dallamok általában nem rosszak, kivéve amikor már tényleg átmennek émelyítőbe. Szerencsére a gitárok is hoznak néha dallamokat, még ha ezek meglehetősen heavy metálosak is. Amit viszont soványnak találok, az a dobmunka. Hiányolom azokat a blastokat, amelyek a Cradle-lel szemben legalább a Dimmunak kölcsönöztek némi keménységet, hogy ne csak a fülledt gót erotikáról szóljon az egész.

Másrészt viszont erősségként kiemelhető az énekes, Simon Pedersen. Szerencsére normális hangon hörög – mély hörgést váltogat sima, nem túl szélsőséges black-es károgással -, tehát nyoma sincs Dani rémes virnyogásának, ugyanakkor átveszi Dani sajátos stílusú
szövegritmizálását. Ez igen szerencsés kombináció.

Az egyes számokon nincs sok elemeznivaló. Nincs köztük igazán kiemelkedő, mint ahogy tempójukban sem túl változatosak. A “Curse of the Black Opus” c. neoklasszikus átkötőt én inkább az album elejére
vagy közepére helyeztem volna, és nem a vége felé. Az utolsó “Our Glorious Revivification” refrénje pedig kísértetiesen hasonlít az Eternal Tears of Sorrow “Bhéan Sidhe” nótájára.

Szépen összerakott, korrekt album ez, az említett bandák rajongóinak elnyerheti a tetszését. De már ezer ilyet hallottam, és ezek közt jobbak is voltak a Fairytale Abuse-nál. Az egyediség totális hiánya és a kissé lejáratott stílus valószínűleg nem lesz nagy segítségükre az előrejutásban. A pontszám némi jóindulatot türköz.

———————

ENGLISH VERSION:

The style of the new album of Denmark’s Fairytale Abuse can safely be predicted even before hearing it: the words “perverse” and “angel” feature in the title, the band has no less than six members, and the promo picture is way overphotoshopped. If the bedrocks of today’s black metal are Beherit and Von for you, avoid this release like plague.

However, this album is not bad, and could have kicked ass 10 years ago. But it feels tiresome in nowadays’ market. Zero originality, very strong Dimmu and Cradle déja vu, mathematically calculated proportion of melody and aggression – in order to meet everyone’s expectations.

The mostly midpaced songs are covered by thick, soft layers of synth. The melodies are usually not bad except those cases when they get really cheesy. Fortunately, the guitars deliver some (albeit heavy metalish) melody as well. What I find wanting, though, is the drum work. I miss those blasts that lent some toughness at least to Dimmu (but not to Cradle), to avoid it all being only about sweaty goth erotic.

On the other side, the vocalist Simon Pederson can be mentioned on the plus side. Fortunately, he growls in a normal way – switching between deep growls and not very extreme black grim vocals -, so Dani’s terrible squeaks are left behind but his trademark-like rythmization is taken. A lucky combination indeed.

There’s not much to analyze in the individual tracks. None of them are outstanding, while at the same time they are not very varied in pace. The neoclassical interlude “Curse of the Black Opus” I would have located rather at the beginning or the middle, not toward the end. And the chorus of the last track, “Our Glorious Revivification” is spookily similar to Eternal Tears of Sorrow’s “Bhéan Sidhe”.

This is a decent album nicely put together, and may evoke the sympathy of fans of the aforementioned bands. But I listened to thousands of bands like this, and some of them were also better than Fairytale Abuse. The total lack of originality and the little bit discredited genre will be of not much help in their career. The score represents some goodwill.

Tracklist:

1. When One Bleeds
2. The Interdiction of Obscurity
3. Fall of the icon
4. Vivid the blood ill-natured
5. A phenomenon’s rage – The Burden
6. Troparion for the white plague
7. Lust murder theatre
8. At the gates of thorns
9. Curse of the black opus
10. Powers and signs of the lying wonders
11. Our glorious revivification

Pontszám: 7

Kapcsolódó cikkek

Fairytale Abuse Interjú

NorthWar

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Részletek

Sütiket használunk a tartalmak és hirdetések személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média-, hirdető- és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához.

Bezár