Lemezismertetők

FAITH FACTOR – Against A Darkened Sky

Kiadó: Retroactive Records

Weboldal: www.faithfactorband.com

Kiadás éve: 2008

Stílus: Power Metal

 

(scroll down for English Version)

 

Az amerikai illetőségű banda három éve alakult, azóta a mostanin kívül egy EP jelent meg 2007-ben „07-07-07” címmel. A Blain „Priest” Booth (gitár), Chris „Moe” Matusieski (gitár, szintetizátor), Dan „Karaoke Kid” Jefferson (dob), Joe „Slayer Of Darkness” Manghan (basszusgitár) és Norm „Ski” Kiersznowski (ének) felállású ötös old-school power metalt vegyít progresszív elemekkel az új, tíz számot tartalmazó korongján.

Az Evila Si Eh egy alig egyperces metal intro, a szokványos felvezetéssel. Ezt követően robban be a Keep It True, ahol egyből elszabadul a ’80-as, ’90-es évekből ismert galoppozós gitártéma, a dob és basszusalapok dinamikus játéka felett. Az énekes, Ski hangja jó is meg nem is – számomra kissé túl bizarr. Egy egyszerű alapokon nyugvó szerkezetet hallhatunk végig semmi, de semmi olyan nincs benne, amit ne hallgattam volna anno ezerrel rongyosra. A The Rapture más irányt vesz azonban, itt finomabb a játék, elmésebb riffek hangzanak el, technikásabb a játék, itt főképp a progresszív ütemek a dominánsak (zeneileg van egy kevés Voivodszerű hatása, de nem annyira nyers és komplikált). A száraz alaptémák itt is felbukkannak, bár az ének melletti kórus jól eltalált részei segítenek részben ezen.
Az In God’s Shadow visszatér az ősi gyökerekhez, bár itt sem túl sok az eredeti, ötletes téma, az alapok jól sütnek, és ha az volt a koncepció, hogy egyszerűen visszanyúlnak hangzásban és témavilágban a power metal kezdeteihez, akkor végül is elérték amit akartak. Hallgatható szám ez is, korrekt felépítéssel, pontos játékkal, némi progresszív hangulattal, de ennyi.

A következő dal az In Remembrance akusztikus gitárjátékkal kezd, az ének is sokkal visszafogottabb, lágyabb, tisztább, ami itt nagyon jól megállja a helyét. A heroikus témák egyszerűsége elvarázsolja az embert, kissé olyan, mintha visszamentünk volna a ’70-es évek nagy bandáihoz, mint pl. a Uriah Heep, Led Zeppelin és társaik. A beinduló teljes zenekari rész már erőtlennek tűnik nekem kissé, de ízlések és pofonok… A Light Of Darkness egy kis modern metalt is ötvöz magában, de összességében ez a track erősen szólal meg, bár néhol az ének nekem kissé túl sok. A súlyos ütemek más világot idéznek fel, harciasabb lett tőle az egész hangulata, pláne a szólótémák erősek benne. Ez egy karakteres, saját lábán megálló szerzemény.
Az Armor Of God ismét a ’80-as évekbe vezet vissza minket remek felépítésével, bár hozzátenném, ez akkoriban nagyon ütött volna, most csak amolyan utóízféle ez, kóstoló azoknak, akik nem ismerték a Judas Priest vagy a Halloween akkori munkáit, és még nem járhattak koncertekre. Ezektől függetlenül ez is hallgatható, és a jobb nóták közé sorolható a lemezen találhatóak közül.
A Divine Temptations felvezetése jól eltalált, a gitárok, a dob és a basszus alapjai energikusak, de mikor folyamatosan beindul az egész, akkor valahogy eltűnik a dinamika, erre bizony oda kell figyelni, mert ettől kissé lapos lesz az egész.

Az Ascend Unto Heaven már egy fokkal jobb, itt legalább az előbb említett hiányérzet megszűnik, és a finom szintiszőnyeg csak dob az egész hangzáson. A himnikus hangvétel, a kitörni készülő energia feszülése feloldja az eddigi kételyeket, és mindenen áthatol. Bár főképp a keresztény világot idézik a szövegek, és ez valószínűleg nem fog mindenkinek tetszeni, a zene mindenképp megérdemli a figyelmet. Az utolsó dal a Sinner’s Prayer címet viseli, és szintén akusztikus játékkal kezd. A hang, amely már egy bölcsebb ember hangján mesél egy történetet, formáz egy imát, és ami alatt finom harmóniák bontakoznak ki, az előző számmal együtt a két legjobb, ami a korongon szerepel. Nem vagyok teljesen elégedett a lemezzel, lehetett volna energikusabb és ötletesebb, de a rajongók valószínűleg így sem mennek el mellette, hát még a stílus kedvelői. Ha csak a zene számít, hát hajrá!

—————————-

ENGLISH VERSION:

This American band was formed three years ago, and, beside this one, they released an EP in 2007 titled „07-07-07”. The five-piece, consisting of Blain „Priest” Booth (guitar), Chris „Moe” Matusieski (guitar, synth), Dan „Karaoke Kid” Jefferson (drums), Joe „Slayer Of Darkness” Manghan (bass) and Norm „Ski” Kiersznowski (vocals), blends oldschool power metal with progressive elements on this new ten-tracker of theirs.

Evila Si Eh is an almost 1 minute-long ordinary intro. After this, Keep It Rue blows in, unleashing a galloping guitar theme reminding of the 80’s and 90’s upon the dynamic play of bass and drums. I both like and don’t like the voice of the vocalist, Ski – to me it’s a bit bizarre. It’s based on simple themes, there’s nothing here that I haven’t heard a thousand times before to death. The Rapture, however, takes another direction. The play here is finer, more technical, and the riffs are smarter. Mainly the progressive elements are dominant (musically, there’s a slight Voivod influence but it’s not that raw and complex). There are also dry basic themes popping up but the cool parts of the chorus beside the vocals help to make it better. In God’s Shadow returns to the basic roots, although here aren’t too many unique, creative ideas either. The basics are okay, and if their aim was to go back, sound-wise and musically, to the beginnings of power metal, they succeeded. It’s a listenable tune with an okay structure and precise playing and progressive feeling, but that’s all.

The next one, In Remembrance, starts with acoustic guitars, and the vocals are also finer, more modest, and cleaner here which is perfectly okay. The simplicity of heroic vocal themes is magical, it’s a bit like going back to the big bands of the 70’s like Uriah Heep, Led Zeppelin et al. The part with the full band playing, however, is a bit weak to me, but that’s just my personal feeling… Light Of Darkness ha s bit of modern metal in it but all in all this track sounds powerful, though the vocals are a bit too much for me. The heavy rhythms evoke another world, the mood got to be more battle-like, and mainly the solos are strong here. A unique song, standing on its own.
Armor Of God also takes us back to 80’s with its excellent structure though I’d add that it would have killed back then. Now, it’s rather an aftertaste, a taste to those who do not know the works of bands like Judas Priest and Helloween and did not get the chance to visit their gig back then. Despite of this, it’s listenable, and is among the better tracks of the album.
The opening of Divine Temptations is well-caught, the guitars, the drums, and the bass are all energetic but when the song really starts to kick, the dynamics seems to have been lost somehow… They should have paid attention to this, because this makes it a bit uninspired…

Ascend Unto Heaven is a bit better, here I don’t have feeling of lacking something, and the fine synth carpet makes the sound even better. The hymnic nature and the tense energy ready to burst out solve every doubt and penetrate everything. Though the lyrics mainly evoke the Christian world, and probably it won’t appeal to everyone, the music is worth the attention. The last track is titled Sinner’s Prayer, and this one also starts with an acoustic play. The voice, which tells a tale with a wise man’s voice, forms a prayer, and, while the fine harmonies appear, this, together with the previous one, is the best track on the record. I’m not fully satisfied with the album, it could have been more energetic and creative, but fans probably won’t pass this without any notice. If only the music counts, then go for it.

Tracklist:

1. Evila Si Eh
2. Keep It True
3. The Rapture
4. In God’s Shadow
5. In Remeberance
6. Light Replaces Darkness
7. Armor Of God
8. Divine Temptation
9. Ascend Unto Heaven
10. Sinner’s Prayer

Pontszám: 6

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Elfogadom Részletek