FATAL EMBRACE – The Empires Of Inhumanity

Kiadó: Metal Blade Records

Weboldal: www.fatal-embrace.net

Kiadás éve: 2010

Stílus: Thrash metal

 

 

 

Régi barátság fűz ehhez a német zenekarhoz. Nagyon régi. Immáron 11 éve, hogy megismertem és megkedveltem őket The Ultimate Aggression című bemutatkozó lemezükkel. Akkoriban totális Bay Area (elsősorban Exodus) hatás alatt voltak, nem véletlenül tették fel a korongra a Bonded By Blood átiratát, sőt a promo fotókon mindegyik zenész Exodus pólóban mutatkozott.

Pályafutásuk nem nevezhető éppen zökkenőmentesnek. Az 1993-ban Berlinben alakult csapatnak ez a negyedik albuma, melyet negyedik kiadójuk jelentetett meg. Nemcsak a kiadókkal, hanem a zenészekkel is hadilábon álltak, Dirk “Heiländer” Heiland énekes az egyetlen tag, aki a kezdetektől itt van, ő a csapat lelke, motorja. Meglepett, hogy friss anyaguk a Metal Blade-nél jelent meg, remélem így több publicitást, reklámot kapnak, noha úgy vélem, hogy a fanatikus underground rajongóknak nem szorul bemutatásra a zenekar neve, az viszont nem lepne meg, ha még több rajongót avatna a zenekar az új koronggal.

A fenyegető The Last Prayer intrója után berobbanó Wake The Deaddel indul a thrash mészárlás, mintegy tudtunkra adva, hogy kiváló formában van a Fatal Embrace. Magas fordulatszámon pörgő, Moloch és Spezi gitárosok Slayeres riffjeivel megtámogatott, középtempós kiállásokkal díszített, majd gyorsba visszaváltó dalról van szó. Heiländer orgánuma Tommy Araya-t idézi, csak mélyebb kiadásban, a riffek, a szólók vijjognak ahogy kell. A Slayer hatása markánsan érződik a lemezen, a Haunting Metal, vagy a Ravenous (megspékelve Heiländer Araya-ra emlékeztető sikolyaival) egyértelmű bizonyítékai állításomnak. Ronald Schulze basszusgitáros és Pulverisatör dobos feszes, precíz ritmusszekciót alkotnak, megbízhatóan, magabiztosan látják el feladatukat. Amikor egy kicsit leveszik a lábukat a gázpedálról, akkor az Over Kill jutott eszembe, mint pl. a Nothing To Regret (egy kevés Rose Tattoo-ra jellemző rock’n’roll-lal megbolondítva) és az Another Rotten Life (hasonlóságot mutat a Rotten To The Core-ral) esetében.

Itt-ott kórusok, csordavokálok is felbukkannak (pl. Into Your Face), ez is Over Kill-es (no meg kevés Anthraxes) hasonlóságot mutat. Harangzúgással, akusztikus gitárokkal, lassú tempókkal indít a címadó szerzemény, itt a Metallica ugrott be, majd a közepe táján begyorsul. Ez a korong talán leghosszabb szerzeménye, melyben nyílván lírai oldalukat próbálják kidomborítani. Akusztikus és lassú részek a Way To Immortalityben is felbukkannak, ugyanakkor a zakatolós riffek sem hiányoznak a nótából. Bónuszként megkapjuk az Iron Maiden Killers klasszikusának feldolgozását is, teljessé téve a zenei gyönyört, élvezetet.

Pályafutása legváltozatosabb lemezét készítette el a Fatal Embrace és a hallottak alapján joggal pályázhatnak a thrasherek kegyeiért. Akik még nem ismerik, nem hallották őket, azoknak van egy tuti tippem.

SAMPLE:
MySpace link

Tracklist:

1. The Last Prayer
2. Wake The Dead
3. Nothing To Regret
4. Haunting Metal
5. Another Rotten Life
6. Empires Of Inhumanity
7. Into Your Face
8. Rapture For Disaster
9. The Prophecy
10. Way To Immortality
11. Ravenous
12. Killers

Pontszám: 8.5

Kapcsolódó cikkek

Fatal Embrace Interjú

Dr. Feelgood

Szólj hozzá!