Kiadó: Stygian Crypt
Weboldal: myspace.com/faustband2
Kiadás éve: 2009
Stílus: Melodic Death / Black
Brief Sum: From glory to infinite – the title announces. This glory is far, far away, but in the meantime, it’s infinitely boring.
Steve DiGiorgio neve fogalom a metal színtér basszusgitárosainak körébe. A Sadusban nyújtott teljesítménye alapján lett keresett (bér)muzsikus, számtalan klasszikussá vált lemezen hallható fergeteges játéka. Az általa képviselt virtuóz játék külön kategóriát képvisel a mezőnyben, vele egy lapon csak a tragikusan fiatalon elhunyt Rogar Patterson (Atheist), Tony Choy (Atheist, Cynic, Pestilence) és Doug Keyser (Watchtower) említhetők.
Steve legújabb zenekara ez az olasz csapat és olyan érzésem támadt, hogy talján testvéreink az ő nevéből, személyéből akarnak profitálni, hasznot húzni, ugyanakkor az is hozzátartozik az igazsághoz, hogy mi motiválta a basszusmágust, hogy csatlakozzon a bandához, mert az ő szintjén ez a produkció nevetséges. Nemcsak az ő játékára gondolok, célzok, hanem az egész lemezre. Meglepődtem azon információn, hogy a csapat 1992-ben alakult, mivel (hiszen) ez csak az első lemezük, ezt megelőzően egy demót (Faust – 1993) és egy Ep-t (…And Finally Faust – 2001) adtak ki, valamint szerepeltek a Screams From Italy – Vol. 1. válogatáson (1994) a Purity In Evil felvétellel. Dallamos death/black metalban utaznak, de csak a nagy elődök (pl. Dissection) farvízén, hozzájuk képest kevés az asztalra letett produkció. Steve DiGiorgio szerintem nincs (nem volt) ereje teljében a feljátszáskor, basszusa csörög, maszatol, sehol sincsenek a Death, Control Denied vagy Charred Walls Of The Damned lemezeken hallható lélegzetelállító futamok, varázslások. Annak ellenére, hogy Ghiulz Borroni gitáros és Aleister énekes/gitáros helyenként egy-egy jó szólót (pl.Purple Children) süt el, nem nevezném a korongot egy ötletrohamnak, semmi újat sem vonultatnak fel a dalok. Hangulatfokozó eszközként akusztikus részekkel (pl. Sentimental Worship, Servants Of Morality) szövik át a nótákat, de igazából semmi olyan momentuma sincs a korongnak, amire felkaptam volna a fejemet.
Nem értem, hogyan tudta Steve DiGiorgio a nevét adni ehhez a gyenge, lapos produkcióhoz. Lehet, hogy csak reklámnak, extra promócióként tagja a bandának?
Tracklist:
1. Purple Children
2. Wet Veils
3. Sentimental Worship
4. Golden Wine Countess
5. Servants Of Morality
6. Carnal Beatitude
7. Pig God Dog
8. Holy Hole
9. A Religion-Free World´s Dream