FERAL – Dragged To The Altar

Kiadó: Ibex Moon Records

Weboldal: www.feral.se

Kiadás éve: 2011

Stílus: Death ‘n’ Roll

Brief Sum: There is a band from Sweden who found the secret ingredient that Entombed lost a few years ago. This band have released the greatest death’n’roll album I’ve heard in a while. And it’s only their first full-length, their outstanding debut with perfect sound and production. This band is called Feral.

Ha svéd death’n’roll/death metal keverékről van szó, az első név, ami az embernek eszébe jut az Entombed a maga jellegzetes hangzásvilágával és riffjeivel, és az ember szinte biztos lehet benne, hogyha egy ugyanilyen stílust játszó formációval találkozik, akik ráadásul honfitársai az említett csapatnak, akkor valami hasonló zenét fog hallani. Ezúttal sincs ez másképp, a Feral zenéje az Entombed legjobb korszakait idézi, a lehető legjobb és egyben jellegzetes svéd hangzással, ám keményebb vokáltémákkal. Pedig a csapat eredetileg hobbibandaként indult, amolyan black metal paródiát próbáltak megvalósítani még „Valmer & Hook” néven. Közben azonban ahogy a zenekar dolgai egyre komolyabbra fordultak, úgy döntöttek, hogy itt az ideje váltani, így új tagokat kerestek, valamint nevet és stílust váltottak. Jól tették.

A hozzáállásuk is megváltozott a zenéhez, ami az első perctől az utolsóig érződik a lemezen, ugyanis egy profi produkció a Dragged To The Altar. Már a legelején érződik az Entombed hatás, abból is a korábbi, húzósabb, death metalosabb korszak, ám az újabb lemezek hangzásvilágával. A kettő tökéletesen passzol egymáshoz, és bár nekem nem volt különösebb problémám az Entombed utolsó lemezével, megértem, akik azt mondják, hogy inkább egy ilyen irányba kellene mozdulnia a svéd mestereknek. Ugyanis a Feral megmutatja, hogy a death metalnak ez a rockosabb riffeket is felvonultató ága egyáltalán nem avítt, igenis van létjogosultsága, ha profin játsszák. Márpedig itt erről van szó. Igaz, a lemez során folyamatosan változik a rockosabb irány és a klasszikus svéd death metal irányzat követése, de egy-két számot leszámítva tökéletesen eltalálták az arányokat. Így nem meglepő egy fogósabb tételt követő blast-beat a „The Deathbog”-ban, aminél itt nincs vége a változatosságnak, hiszen a kiállás utáni core-osabb riff is rendkívül jól eltalált. (Még mielőtt valaki elborzadna, ez az egyetlen ilyen momentum az albumon). De említhetnénk a lemez egyik legjobban megírt számát, az „Altar of Necromancy”-t, vagy éppen a két „táncolható” dalt, a „Howling”-ot és a „Graverobber”-t. A záró outro is remekre sikeredett, ez utóbbi egy lágyabb instrumentális szám, amelyben a gitárjáték hangulatos, és a dal háromperces hossza ellenére sem unalmas.

A lemez szinte minden szempontból kifogástalan, és a hiánypótló szerepét remekül betölti a jelenlegi svéd death’n’roll szcénában. Természetesen váratlan megoldásokat, újító riffeket nem kell várni a csapattól, csak vérbő, húzós metalt. Ha még nem is áll fenn az a helyzet, hogy a tanítvány túlnőtte volna a mesterét, az biztos, hogy nálam ebből a stílusból jelesre diplomáztak. Kiváló debüt!

SAMPLE:
MySpace link

Tracklist:

1. Once Inside The Tomb
2. Altar Of Necromancy
3. Judas
4. Welcome To The Graveyard
5. Howling
6. The Deathbog
7. Graverobber
8. The Curse Of The Casket
9. Behead The Crucifix
10. Malevolent Summoning
11. Outro

Pontszám: 9

Kapcsolódó cikkek

KME videók: Lamb of God, Cretus, Metal Allegiance, W.A.S.P., Månegarm, Feral, Sing Sing, Enforcer, Textures

NorthWar

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Részletek

Sütiket használunk a tartalmak és hirdetések személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média-, hirdető- és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához.

Bezár