FIGHTCAST – Breeding A Divinity

Kiadó: Kolony Records

Weboldal: facebook.com/pages/FIGHTCAST

Kiadás éve: 2008

Stílus: Metalcore

 

(scroll down for English Version)

 

 

A Fightcast egy frissen alakult olasz banda, stílusukra nézve azonban akár amerikaiak is lehetnének. Abban a fajta dallamos, érzelmes (egyesek szerint kicsit melodramatikus) metalcore-ban utaznak, mint a Killswitch Engage, az As I Lay Dying és a Trivium. Valamivel fémesebbek az említetteknél, és sokszor a Soilwork neve is beugrott. Ezt a műfajt persze nem kötelező szeretni, de meg kell mondanom, hogy remekül csinálják.

A kötelező stíluselemek mellett (leállások, hörgés-üvöltés / dallamos ének kombó), ezek a fiúk annyi epigon bandával szemben dalokat is tudnak írni. Az önállóság ugyan még néhol megkérdőjelezhető (értsd: nyilvánvaló Soilwork nyúlások vannak pl. a harmadik és a hetedik számban), maga a zene viszont nagyon rendben van.

A szép zongorás intrót a középtempós “Poison Cage” követi, majd az album egyik nagy slágere, a Filter következik. A refrén remekül elő van készítve, koncerten valószínűleg együtt üvölti velük a közönség. Filippo Tellerini itt nagyon jól használja az erőteljesebb tiszta énekstílusát, ami a legjobban megy neki.

A White Pitch a lemez egyik legagresszívabb dala. Igazi modern metál durva, kemény ritmussal, dúdolható, fülbemászó refrénnel, keménykedős leállással. Teljesen tipikus, mégis nagyon tetszetős, pusztán azért, mert jól meg van írva.

Hangulatos, akusztikus gitárra épülő szellős átvezető után következik a New Shade Behind. Szintén tipikus metalcore gyalulás, a leállásoknál a durva ének kicsit talán hatásvadász kiemelése mellett egy újabb telitalálat refrén következik.

Az utolsó “valódi” nóta a Charlie B., jó választás volt. Kellően agresszív ahhoz, hogy a hallgatót újabb hallgatásra ingerelje, és talán ennek a dalnak a legjobb a verzéje.

Érdekes, és nehezen illeszthető be az album címét viselő, leginkább industrialnak nevezhető zárótétel. Gépi dobra, elektro zajokra, zörejekre, és cirkuszi hangulatot idéző dallamfoszlányokra épül.

A hangszeres munka teljesen rendben van, a stílus által megkövetelteket hozza, sőt többet is: helyenként szolid heavy metálos szólók ütik fel a fejüket, kiemelve a zene melodikus élét. Az éneken viszont még gyúrni kellene egy kicsit. Filippónak jó hangadottságai vannak; a durva részeket hibátlanul hozza, és ilyenkor a megtévesztésig Björn “Speed” Stridére hasonlít a hangja. A tiszta részeknél viszont egyelőre csak akkor teljesen magabiztos, amikor izomból énekel. A lágyabb, érzelmesebb részeknél kicsit nazálissá válik, ami egyesek szemében a giccs érzetét keltheti. (Egyébként én nem találtam nagyon zavarónak ezt a kisebb hibát.)

A hangzás egészen meglepően jó, főképp annak tudatában, hogy egy első lemezes, kis kiadós bandáról van szó. Bár az amerikai nagyágyúkét nem éri el (főleg a doboknál érződik a különbség), nagyon tiszta, modern hangzást sikerült adni a lemeznek, holott nyilvánvalóan azok büdzséjének a töredékéből kellett dolgozniuk. Úgyhogy azt hiszem, a hangmérnököt külön is dicséret illeti.

A 34 perces játékidő nem éppen hosszú, egy-két ilyen jó szám még bőven elfért volna a lemezen.

Kicsit sajnálom ezt a nagyon is tehetséges bandát. Akkor ugrottak föl a metalcore hullámra, amikor az már igazából lecsengőben van. Úgyhogy valószínűleg egyrészt nem fognak akkora érdeklődést kiváltani, mint ha négy-öt éve jelentek volna meg a színen, másrészt viszont ugyanúgy meg fogják kapni a divatbandaság vádját – hiszen manapság divatbandázni az egyik legdivatosabb dolog. Remélem, nem lesz igazam.

————————–

ENGLISH VERSION:

Fightcast is a freshly formed Italian band but, regarding their style, they could be Americans as well. They are into the same sort of melodic, emotional (according to some, a little melodramatic) metalcore Killswitch Engage, As I Lay Dying and Trivium are. However, Fightcast is somewhat more metal than the aforementioned ones, and the name of Soilwork also rang a bell. Of course you need not love this genre, but I got to say that they perform it nicely.

Besides the obligatory elements (breakdowns, harsh vocals / melodic choruses combo), these guys, unlike so many copycats, can actually write songs. Although their separateness is questionable at times (e.g., stolen riffs from Soilwork can be heard in track three and seven, for example), the music itself is more than adequate.

After the nice, piano-based intro comes the mid-paced “Poison Cage”, and then a great hit of the album, “Filter”. The chorus there is very well prepared, the audience is likely to yell it with the singer. In this song Filippo Telleirni uses his more powerful style of clean vocalizing, the one he is best at.

“White Pitch” is one of the more aggressive song on the release. Real modern metal with hard, tough rhythm, croonable, catchy choruses, tough guy-ish breakdown. Very typical yet pleasant, simply because it’s nicely structured.

After the atmospheric, acoustic guitar-based, airy interlude comes “New Shade Behind”. Also typical metalcore chugging, harsh vocals pushed into the foreground in a bit meant-to-effect way at the breakdowns, maybe, and a direct hit chorus.

The last ‘real’ song is “Charlie B.”, a good choice. Aggressive enough to make the listener want to give the album another listen, and perhaps this song has the best verse.

Interesting, and difficult to see how it fits in, is the song bearing the title of the album. This mostly industrial track is based on mechanic drums, electro-noises, burrs, and shreds of some circus-like melodies.

The instrumental performance is appropriate, to say the least, bringing what the genre requires, and even some more: at places there are heavy metal-ish solos, in order to emphasize the melodic edge of the music. However, the vocals still need some training. Filippo has good vocal skills; he is perfect at the harsh parts, where he can almost be mistaken for Björn “Speed” Strid. At the clean parts, though, he is fully confident only at the parts where he powerfully sings aloud. He gets a little nasal at the softer, more emotional parts which may evoke feelings of cheesiness in some. (For my part, I didn’t find this little mistake really annoying.)

The sound is surprisingly good, especially bearing in mind that we are here speaking about a first-album band at a small label. Even if it doesn’t reach that of the great American bands (the difference can be heard especially at the drums), they managed to provide a very clear, modern sound to the release, although they obviously had to work from a many times smaller budget. So I believe the sound engineer deserves special mention.

The 34-minute playing time is not quite long, one or too songs that good could have got on this album.

I feel some pity for this really talented band. They jumped onto the metalcore wave when it is already over its heyday. Hence they will presumably not evoke the interest they would if they had appeared four or five years ago. On the other hand, they will be tagged as a fashion-band – since nowadays it’s a very fashionable thing to mock what is thought to be fashionable. Hope I’ll prove wrong.

Tracklist:

1. Poison Cage
2. Filter
3. Three Ghosts For You
4. The White Pitch
5. Chrome Within
6. New Shade Behind
7. Illogical Trip
8. Charlie B.
9. Breeding A Divinity

Pontszám: 8.5

Kapcsolódó cikkek

Hot News: Fightcast Inked A Deal With To React Records

NorthWar

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Részletek

Sütiket használunk a tartalmak és hirdetések személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média-, hirdető- és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához.

Bezár