FILE OF GHOSTS – Grey Metal

Kiadó: –

Weboldal: myspace.com/fileofghosts

Kiadás éve: 2011

Stílus: Experimental Black Metal

Brief Sum: File Of Ghosts is a fine example how the DIY one-man bands should manage their formation. Grey Metal is an almost flawless production at every aspect. The sound is distorted, noisy and agressive but „lossless”, you can hear out every note even from a low-end headset. The style is a unique form of black metal, Sami often mixes it with experimental elements but without stepping over the genre’s boundaries. The quality and the structure of the songs remind me of the highlights of the great bands’ work, sometimes we can hear some older Darkthrone/Carpathian Forest influenced themes, the other times some really fast thrashy black metal, or not to mention the few newer Enslaved-like parts (with really good but still dark clean vocals too). We can always find some surprising elements in every song and the guitar effects, noises and the synths are making this record even more exciting. Maybe he could use a different sound for the drum machine set because this one has very unnatural sound, but on the other hand, I admit that it makes the album more rigid. All in all, many bands would be proud if they released Grey Metal, and so Sami should do. I know that this is the third release of File Of Ghosts, but for me, this formation is already the newcomer of this year. A must have for the black metal fans!

Az egyszemélyes black metal formációkat mindig fenntartásokkal fogadom, hiszen legtöbbször csupán a stílus iránti szeretet és elkötelezettség az egyetlen értékelhető dolog ezekben a projektekben. Ennek ellenére – vagy talán épp ezért – mégis kiválasztottam az elemezendő lemezek közül a File Of Ghosts harmadik kiadványát, holott semmi egyebet nem tudtam a csapatról, csak azt, hogy egyetlen fiatalember műve, és az illető a black metalt játszik. Eleinte a kíváncsiság hajtott tehát, hogy megtudjam, vajon ez az anyag képes-e túllépni azon a sok előítéleten, ami manapság a hasonló projekteket övezi, a Grey Metal meghallgatása után azonban én éreztem magam kellemetlenül, hogy már az elején le akartam írni a lemezt.

Ugyanis amit itt hallhatunk, az nemcsak hogy mintaértékű az egyszemélyes bandák számára, de bizony ez az anyag a dalok minőségét, az atmoszférát és a hozzáállást tekintve még az elit bandák között is igen jó, kiemelkedő albumnak számítana. Pedig nem gondolná az ember, az elején kezdődő műhangú – ám végül is valahol hangulatos – szintetizátortéma még mosolyt csal az ember arcára, azonban a gitárok és a többi hangszer hangzása annyira megdöbbentő, hogy én sokáig kerestem az állam. Nem, egyáltalán nem tiszta, koszos, zajos, hihetetlen agresszív, de tökéletesen megtalálta Sami azt az egyensúlyt (mert a hangszerek felvétele mellett a borítót, a hangzást, és mindent ő csinált), hogy ez egyáltalán nem megy az élvezhetőség rovására, sima mezei fülhallgatóval is minden hang hallható. Az az igazság, hogy sokszor hallok zajos lemezt, de nem sok olyannal találkoztam, ami ennek ellenére tényleg „megőrzi” a hangokat, és nem csak egy kaotikus massza lesz belőle. A hangzásnak csupán egyetlen hátránya van: a dobgéphez egy elég elavult hangszettet használ Sami, ami egy kicsit csökkenti az egész lemez értékét, de még van ideje megalkotni a tökéletes albumot. Még talán a szintetizátor, aminek a hangja nem lett mindig jól eltalálva (mint például a már említett R.I.P és a Grey Metal elején), de ezeket leszámítva tényleg minden tökéletesen asszisztál a zene atmoszférájához.

A stílusról még nem esett szó, a zene alapvetően ugyan black metal, de rengeteg experimentális elemmel találkozhatunk. Kicsit olyan, mintha összegyúrnánk azokat az elemeket, amiket szerettünk régebben az Enslaved-ben, Keep Of Kalessinben, a Darkthrone-ban, és ezeket nyakon öntöttük volna némi kísérletezéssel, legyen az egy beteg furulyatéma és gitáreffekt-kettős, vagy egyszerűen csak egy beúszó effekt a dal közepén, vagy éppen a szélvészgyors thrash-es black őrlés között egy tiszta énektéma. Ezeket a tiszta énektémákat amúgy szintén jól tudja előadni Sami, ahogy a beteg, széttorzított károgó vokálja is remek. A kísérletezés mellett egyébként a black metalnak szinte minden ágából merít egy kicsit egy-egy dalon belül, így hallhatunk remek black/thrash-t a Plug Me Out-ban például, vagy szélvésztempós őrlést az A Lie-ban, vagy például egy-egy Anaal Nathrakh-ra emlékeztető „blackcore-os” (szándékosan használva ezt a nem létező stíluskifejezést) részre, amelyet egy-egy fura billentyűtémával, vagy egy monumentális atmoszferikus black résszel szakítanak meg.

A lemez szinte minden percéről lehetne valami izgalmasat írni, de el kell mondjam: ez a lemez valóban megmutatta, hogy bizony vannak tehetséges underground zenészek, akik többre hivatottak, jobb dalokat írnak, mint a mai szcéna legtöbb „befutott” zenésztársulata. Nincs pozőrködés, az egyébként személyes promolapból is kiderült, hogy őszinte emberrel van dolgunk (azért jót mosolyogtam azon az üzeneten, hogy ha nem tetszik a lemez, akkor próbáljam újrahasznosítani), egy őszinte, intenzív, brutális zenét játszó formáció a File Of Ghosts, aki számomra már az év felfedezettje lett, még akkor is, ha Sami nem most kezdte a saját zenei világának tolmácsolását. Az apró hibák miatt, és hogy ne bízza el magát, most nem adhatok maximum pontot, de ha legközelebb ezeket kijavítja, és még egy-két dalt hozzátesz a lemezhez (hogy ne legyen vége 35 perc után), akkor szerintem közel jár majd ahhoz, hogy mindenki egyöntetűen elismerje zenészi kvalitásait.

Tracklist:

1. R.I.P.
2. Plug Me Out
3. Flame Thrower Horse
4. They Know
5. Praying Mantis
6. A Lie
7. Grey Metal

Pontszám: 9.5

Szólj hozzá!