Kiadó: Napalm Records
Weboldal: www.finsterforst.de
Kiadás éve: 2012
Stílus: Folk Pagan Metal
(scroll down for English Version)
A német, fekete-erdei Finsterforst nem tartozik a folkos/pogányos vonal legújabb csapatai közé, de 2004-es megalakulásukkal nem is túl régiek. A héttagú horda egy EP, két nagylemez és egy válogatás után nemrégiben, november 23-án jelentette meg legújabb korongját, a Rastlos-t („Nyughatatlanul”). A bandát a népies és blackes dallamok ötvözése jellemzi epikus hangulatú és hosszúságú számokban. Az új anyagon ez az epikus hosszúság minden eddiginél jobban megnyúlt, a két átvezetőt leszámítva egytől egyig 10 perc feletti tételekkel találkozunk, köztük a 23 perces záródallal. Az eposzi hatásokat növeli a kürtkórus alkalmazása is. Ezzel szemben a népies dallamok és népi hangszerek használata visszaszorult, a harmonika most inkább a háttérben kapott szerepet. Az előző anyagok inkább egy epikussá turbózott Finntrollra hasonlítottak, míg a Rastlos egy népiesített Moonsorrow anyagnak menne inkább el.
A nyitány a Nichts als Asche („Csak hamu, semmi más”), melynek rövidített verziójához klip is készült. Epikus, fennkölt tétel, nagy szerepet kapnak a kürtök, erősek a kórusrészek és a blackes riffek is, viszont már itt is kijön az a probléma, ami a többi dalnál még egyértelműbb: túl hosszúra lett nyújtva. A Fremd („Idegen”) 2 és fél perces akusztikus-blackes-akusztikus intrója után vált csak át kürtökkel erősen megtámogatott pogány metalba, itt már a harmonika is jobban előtérbe kerül és egy rövid billentyűszóló fogós dallamaival is találkozunk. Az első két tétel után egy másfél perces ambient átvezető, az Am Scheideweg („Válaszúton” – az ambient furulya- és fuvolatémákat egyébként Sevan Kirder, az Eluveitie korábbi zenésze követte el), aztán egy melankolikus eposz, a Stirbt zuletzt („Meghal végül”) következik. Témájánál fogva a harmonika nem humppázós szólamokat játszik, hanem lassú, szomorkás melódiát, az egész mű lassabb és pogány károgás helyett végig a tiszta vokálok uralják. Az Ein Lichtschein („Egy fénysugár”) kevésbé komor hangulatú, de szintén sötét világú atmoszferikus billentyűjátékkal és kórussal a háttérben. E dalnak a vokálszekciója nagyon erős, a megszokott károgás és epikus kórus mellett csordavokálokat és mélyhörgést is beépítettek. A Rast („Pihenő”) személyében szintén egy rövid folk ambient tétel következik, aminek nyugodt hangulatára szükség is van az utolsó, 23 perces szám előtt. A Flammenrausch („Lángmámor”) az ambient hangulatot intrójában visz tovább, majd heavy metal riffekkel és dobtémával hoz némileg új ízt a lemezre. A tiszta ének itt inkább népies és több rövid népi átvezető mellett a szám közepének hosszabb a fuvola-improvizációja is a folkos vonalat erősíti e tételben, de végig megmarad az emelkedett, hősi légkör is, ami a rézfúvósok mellett a menetdobok és háttérkórusok is elősegítenek. Ezek a részek nagyszerűen kooperálnak a pogány/black metal zúzdákkal, részben felváltva, részben átfedve azokat. Egyébként a hosszúság nem válna a lemez hátrányára, de sajnos ugyanazok a riffek és dallamok többször megismétlődnek egy-egy számon belül – még szerencse, hogy kifejezetten erős melódiákról van szó, így nem válnak végletekig unalmassá.
A szerintem felesleges hosszúságot leszámítva nem igazán tudok kifejezetten gyenge pontot megragadni az anyagon. Persze riffelés és vokálok terén lehetne nagyobb a változatosság, de e stílusnál ez nem igazán követelmény. Viszont ki kell emelnem, hogy borító az egyik legfantasztikusabb ilyen jellegű alkotás, egyszerűen hatalmas hangulata van. Bízok benne, hogy a következő lemezeken részben visszatalálnak a régebbi, „tömörebb”, folkosabb önmagukhoz, de azért ez a lemezük sem lett gyenge, a Moonsorrow rajongóinál meg főleg betalálhat.
—————————————-
ENGLISH VERSION:
The German Finsterforst from Black Forest isn’t a newcomer in the folk/pagan scene, but neither too old – they were born in 2004. The horde of seven recently released their new album, Rastlos (“Restless”) on November 23rd after releasing an EP, two full-length albums and a compilation in the previous years. This band combines folkish and blackened tunes with epic atmosphere and length. On the new material, this epic length is even longer, all songs are longer than 10 minutes (except for the two interludes) and the last one is 23-minute-long. To increase the epic feeling, they hired a full horn section, too. On the other hand, the folkish melodies and ethnic instruments play a bit fewer roles this time, the accordion became kind of background instrument. While the previous materials were sort of “epic Finntroll”, Rastlos is rather “more folkish Moonsorrow” now.
The opener is Nichts als Asche (“Nothing but Ashes”); it has a shorter version with music video. Epic, elevated track, the horns play big role, the choirs and the blackish riffs are strong, but there’s a problem, which will return more definitely in the next songs: it’s far too long. Fremd (“Foreigner”) turns into horn-supported pagan metal after two and a half minutes of acoustic-blackened-acoustic intro; the accordion plays more roles here and we also hear the catchy melody of a short keyboard solo. After these two tracks there’s a short ambient interlude, Am Scheideweg (“On Crossroad” – the ambient whistle and flute themes are played by Sevan Kirder, former member of Eluveitie), then a melancholic epos, Stirbt zuletzt (“Dies at last”) comes. Because of its topic, accordion doesn’t plays humppa tunes, but a sorrowful, sad melody; the full track is slow and clean vocals rule it instead of pagan screams. Ein Lichtschein (“A Light-Ray”) isn’t so dismal, but it has a dark feeling with atmospheric keyboards and choir in the background, too. Its vocal section is very strong, over the usual screaming and epic choir there are also group vocals and growls. Rast (“Rest”) is also a short folk ambient track; you need this peaceful and calm break before the last 23-minute-long song. Flammenrausch (“Flame Euphoria”) continues this ambient atmosphere in the intro then it brings some new taste with heavy metal riffs and drum theme. The clean vocals are rather folkish, both the short folksy interludes and the longer flute improvisation in the middle strengthen the folk elements, but the elevated, heroic atmosphere also remains, supported by the brass section, the marching drum theme and the background choirs. These elements cooperate well with the pagan/black metal grindings – sometimes alternating, sometimes overlapping each other. The length shouldn’t be a disadvantage, but unfortunately the same riffs and melodies return more times in a song – fortunately these tunes are really strong so they don’t make the songs absolute boring.
In my opinion there’s no really weak part on the album, only the unnecessary length. Of course they should show more diversity in riffs and vocals, but it’s not a requirement for this genre. But I should mention that the cover artwork is fascinating, it has an awesome atmosphere. I hope they’ll return to their old “briefer”, more folkish face on the upcoming materials, but this album isn’t weak at all; it can be a big favourite among the fans of Moonsorrow.
SAMPLE:
YouTube link
Tracklist:
1. Nichts als Asche
2. Fremd
3. Am Scheideweg
4. Stirbt zuletzt
5. Ein Lichtschein
6. Rast
7. Flammenrausch
