FIRECRACKER – Born Of Fire

Kiadó: Escape Music

Weboldal: 

Kiadás éve: 2010

Stílus: Metal

 

 

 

Nem tudom, hogy olvasóink közül mennyien ismerik a svéd progresszív metal bandát, a Vindictivet, a Firecracker kötődik hozzá, mivel a csapat gitárosa, Stefan Lindholm hozta létre. A Vindictiv fotó alapján egy, a negyedik x-et is elhagyott muzsikusra tippelek, amellyel azt akarom hangsúlyozni, hogy tapasztalt, sokat látott/hallott zenészről van szó.

Az az igazság, hogy ha manapság meghallom/látom egy kiadvány előtt a progresszív jelzőt a hideg ráz ki, mivel az esetek többségében egy halvány Dream Theater kópiáról beszélünk, ha durvább stílussal van dolgunk, akkor az Atheist, a Cynic, a késői Death a kiindulási alap. A Firecracker esetében a Dream Theater a párhuzam, de egyáltalán nem nevezem őket szolgai másolóknak. Az utóbbi időkben az általam hallott progresszív anyagok közül toronymagasan ezt ítélem a legzseniálisabbnak, a legjobbnak. Azt olvastam, hogy a Firecracker dallamosabb, nem annyira komplex, mint a Vindictiv, amit nem tudok sem megerősíteni, sem megcáfolni, mivel a Vindictiv eleddig elkerült, nem ismerem lemezeiket. A Firecrackernél a progresszív hatások Whitesnake, Europe, 220 Volt jellegű melodikus, AOR elemekkel egészülnek ki, ezáltal a dalok tele vannak fogós dallamokkal, refrénekkel. A komplexitást nem viszik túlzásba, nincsenek 10 perc vagy afölötti tételek.

Kellemesen ringató középtempóban indul a lemez a Blind Date-tel és ez az irány, lendület határozza meg a továbbiakban a korongot. A Dream Theater találkozik a Europe-pal típusú dalban mindenki a maximumot hozza ki magából. Stefan Lindholm nemcsak fantasztikus zeneszerző, hanem egy roppant tehetséges, fantasztikus gitáros, Pontus Larsson varázsol a billentyűn, Tommy Kerevik énekes hangja James LaBrie és Joey Tempest keresztezése, a Hasse Wazzel dobos Fredrik Folkare basszusgitáros alkotta ritmusszekció pedig feszesen, magabiztosan hozza az alapokat. Nem mellesleg, mindketten hangszereik mesterei, a basszusfutamok fenomenálisak. A speedes dobokkal megtűzdelt Gamekeepers Songban és a Back Brokenben dörrentenek oda egy kicsit, ezek a tételek a többihez képest valamelyest súlyosabbak, de a középtempót nem lépik át, a The Refrainben pedig lírai(bb) oldalukat is megcsillogtatják. Két instrumentális felvétel is helyet kapott a korongon, a Speed Devil és az Instru(metal) mintegy igazolandó, hogy valóban fantasztikus képességű muzsikusokkal van dolgunk.

Progresszív és melodikus rock rajongóknak kötelező hallgatnivaló a Born Of Fire, az évek múltán a műfaj klasszikusai közé is emelkedhet. A pontszám csak azért nem maximális, mert ismerem a Dream Theatert.

Tracklist:

1. Blind Date
2. Second Self
3. Gamekeepers song
4. Instru (metal)
5. Back Broken
6. The Refrain
7. A place called behind
8. Speed Devil

Pontszám: 9

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Részletek

Sütiket használunk a tartalmak és hirdetések személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média-, hirdető- és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához.

Bezár