Kiadó: Frontiers Records
Weboldal: –
Kiadás éve: 2010
Stílus: Melodic Rock
Brief Sum: The release is full of easy, slack, catchy AOR/melodic songs, which would’ve been a top-sell back in the ’80s. At now it’s „only” a perfect album.
Visszautalnék Hermes kolléga szenzációs Ion recenziójában leírtakhoz, miszerint nekünk a KME munkatársainak munkánk során zenei érdeklődési körünk, zenei ízlésünk bővítésére van lehetőségünk. Irgalmatlan mennyiségű zenét kapunk és dolgozunk fel, ezáltal rengeteg új, friss bandát, előadót ismerünk meg, fedezünk fel, értékelünk, avatunk esetleg kedvenccé.
Ami engem illet, annak idején, úgy ’87/88 környékén a Kiss, az Iron Maiden, a Helloween, Dio, a Whitesnake, a Twisted Sister segítségével kerültem kapcsolatba a metal muzsikával. Nem sokkal később, egészen pontosan ’89-ben, az extrém zenék felé fordultam, szinte nagy kanállal fogyasztottam a thrash és death metal anyagokat, szépen, lassan eltávolodva a dallamoktól. Az extrém zenék mind a mai napig kiemelt helyet foglalnak el zenei értékrendemben, ugyanakkor egyre több dallamos rock is előkerül, egyre több dallamos rock anyagot szerzek be illetve szereztem be az évek folyamán. Köztudott, hogy az olasz Frontiers Records a könnyed, nyugodt dallamos rock/AOR (Adult Oriented Rock) művészek és együttesek fellegvára, támogatója, ilyetén kiadványaikat nem követtem figyelemmel, azonban engem ért az a megtisztelő feladat, hogy egy-két manapság megjelenésre kerülő anyagukat vesézzem ki.
A megkapott promo cuccok közül elsőként a First Signal cd-jének „estem neki”. Egy olyan bandáról (projectről?) van szó, amely Harry Hess (Harem Scarem) énekes és Dennis Ward (Pimk Cream 69, Place Vendome, Unisonic, Khymera) basszusgitáros révén dallamos rock berkekben jól csengő neveket vonultat fel. Társaik Darren Smith háttér vokál, Chris Schmidt – dob, Michael Klein – gitár, Eric Ragno – billentyűs hangszerek. Szubjektív véleménynyilvánításomat mindenképpen segítette -legalábbis szerintem-, hogy sem a Danger Dangert, sem a Pink Creamet nem ismerem, így elejét veszem az összehasonlításnak, a párhuzamok keresésének, kizárólag a hallottakra támaszkodom. Annyi információm van mindösszesen, hogy a dalokat – mint szerzők – olyan zenészek jegyzik, mint Tom és James Martin (Khymera, Sunstorm, House of Lords), Erik Martensson (W.E.T., Eclipse), Ronny Milianowicz (Saint Deamon), Robert Sall (W.E.T., Work of Art), valamint Mark Baker (Signal, House of Lords).
A First Signal tizenegyszámos korongja egy komplett slágergyűjtemény. A kezdő This City, a When You Believe, a címadó tétel vagy az Into The Night ellenállhatatlanul rögzülnek a hallgató füleibe, tulajdonképpen első hallgatás után együtt lehet énekelni a refréneket Harry Hess-szel. Whitesnake, Van Halen (Sammy Hagar korszak), Bryan Adams, Bon Jovi – ezek jutottak eszembe a korong hallgatása közben. A Goodbye To The Old Times-ban leheletnyi funky is felbukkan, a Feels Like Love-ban slide gitár hallható, a Crazy egy ballada, folytassam? Eric Ragno kellemes, de túlzásba abszolút nem vitt billentyűi és Dennis Ward basszusfutamai a kitűnő keverésnek és hangzásnak köszönhetően remekül hallhatók. Nem érdemes a zenészek teljesítményére külön kitérni, mert azok hibátlanok.
Megrögzött extrém metal hívőként a korong 8-sal indított, majd a negyedik hallgatás után már 9-esnél tartottam, míg most a kritika írásnál már a maximálison gondolkodom. Sőt, meg is adom rá.
Tracklist:
1. This City
2. When You Believe
3. Part Of Me
4. Crazy
5. Goodbye To The Good Time
6. First Signal
7. Feels Like Love This Time
8. Into The Night
9. When November Falls
10. Yesterdays Rain
11. Naked Desire