Kiadó: Hells Headbangers Records
Weboldal: myspace.com/flamefin
Kiadás éve: 2011
Stílus: Black / Death / Thrash
Brief Sum: The band Flame had made no mistake, the most important features of the new album are their so authentical dynamism and diversity. This is what I call quality black metal.
Legutóbb a Tsorer kritikámban a black metalhoz fűződő viszonyomat fejtegettem. Arra tettem utalást, hogy a műfaj, mely képviselőit, bandáit hallgatom a legszívesebben. Elfelejtettem megemlíteni a Satyricon, az 1349 és a finn Urn neveit, ugyanis ezeket a bandákat is előszeretettel hallgatom, ha éppen black metalra szottyan kedvem. Az már más kérdés, hogy a Satyricon legutóbbi lemezei –a Rebel Extravaganza utáni kiadványok- szerintem mind az ortodox black metalosok, mind a csapat fanatikusainak táborát megosztotta.
Az 1998-ban alakult Flame-nél az Urn a kapcsolódási pont, ugyanis Blackvenom énekes/gitáros, Infernus basszusgitáros és Blackspirit666 dobos az Urn tagjai voltak. (Blackspirit Pimeä néven dobolt az Urnban). Úgy vélem, hogy a Flame nem egy második Urn, ugyanis –ha valaki ismeri mindkét csapatot- a Flame változatosabban, dallamosabban adja elő a black metalt. Három demo és két split kiadvány után 2005-ben mutatkoztak be az Into The Age Of Fire koronggal. Mivel ismerem azt a lemezt és nagyon tetszett/tetszik, így vércseként csaptam le az új lemezre. Az eltelt hat év alatt nem sok információ jutott el hozzám a zenekarral kapcsolatban. Megállapítottam, hogy sem személyi, sem zenei fronton nem történt változás, mindösszesen a logójuk változott meg valamelyest, illetve kiadót cseréltek, mert, amíg az első anyagot az Iron Pegasus jelentette meg, eme új korongot a Primitive Reaction gondozza, az amerikai megjelentetést pedig a Hells Headbangers vállalta magára.
Az Into The Age Of Fire ismeretében kijelent(het)em, hogy az új lemez az első album zenei vonalát követi, azaz tradicionális heavy metallal és thrash metallal kevert black metalt nyújtanak. Ennek alátámasztásaként a Burning Horrort hozom fel példaként, ugyanis ebben a tételben mindhárom összetevő jelen van. Zúzosan, kíméletlenül indítják az anyagot a Black Realm Of Satanas-szal, de a dal közepe táján leállnak, váltással törik meg a lendületet, majd a nóta vége felé újra rákapcsolnak. Semmiképpen sem nevezhető a lemez egydimenziósnak, a változatosság mindenképpen kulcstényező a zenekarnál. Váltásokkal tarkított szerzeményeikben a már fentebb taglalt zenei hatásokon kívül a lassú, fenyegető, doomos részt (pl. Doomed… – önmagáért beszél a cím) éppúgy megtaláljuk, mint az epikus, emelkedett megközelítést, mely a címadó darabban (egyben a lemez legjobb dalában) érhető tetten. A Wicked Ischanius által kevert, a Chamber Of Flame-ben felvett korong vastagon, telten szól, mind zeneileg, mind megszólalást illetően minőségi kiadványt hozott össze a kvartett.
Minden kétséget kizáróan, az Into The Age Of Fire magas színvonalához hasonló alkotás lett a March Into Firelands, amely referenciaként szolgál az idei évben megjelenésre kerülő, megjelenés előtt álló black metal lemezeknek. Akár még az év végi top 20-as listámra is felkerülhet.
Tracklist:
1. Black Realm of Satanas
2. Doomed…
3. Burning Horror
4. Fireland
5. Rites of Endless Hatred
6. Destructive Saint
7. Flaming Magic Assault
8. Gateway to the Birth of Lunacy