Kiadó: Nuclear Blast
Weboldal: myspace.com/fleshgodapocalypse
Kiadás éve: 2011
Stílus: Death Metal
Brief Sum: The born of one of the most unqiue album, highly waited for since years in the genre. Missing this would be fatal!
Olasz technikás barátaink második nagylemezükkel, amely közel egy órásra kerekedett, egy újabb szimfóniát prezentálnak a nagyérdeműnek, hogy hogyan is kell agonizálni. Talán vannak az olvasóink között olyanok, akik egyáltalán nem ismerik a zenekart, vagy csak egy kiadványt tudtak magukénak. Annak idején, amikor megjelent a zenekar a legelső lemeze (Oracles), tulajdonképpen dallamosnak mondható, de inkább komplex, technikásabb halál fémet játszott a zenekar, némi vonós fűszerezéssel, ami inkább pikáns ízt varázsolt a zenének. Nem volt a központban, csak halovány „pofavizit” végett foglaltak helyet a zenekar zenei életében.
Aztán jött a Maffia EP, ahol már érezhető differencia volt a régi muzsikákkal kapcsolatosan. Szeretném fixálni, hogy a banda és ez a név, végtelenül nagy tehetségeket tudhat magáénak. Egyik védjegye a zenekarnak a gyorsaság. Szóval a Maffia EP esetében érezhető volt némi változás, de igazából még mindig az Oracles-t juttatta eszembe.
Hölgyeim és Uraim!
Elérkezett az idő, hogy kijelentsem, hogy a Fleshgod Apocalypse olyan albumot rakott le, ami irigylésre méltó lehet egy-néhány stílusbeli zenekar számára. Ilyen tökéletes egyvelegét nem igazán hallottam még ultra gyors halálfémnek, és zseniálisan megkomponált nagyzenekari rezes és vonós banda által játszott kíséretnek.
Változások történtek annyiban, hogy végtelenül kiforrott lett a zenekar, és nem szégyellték használni a metálos vinnyogásokat sem. Mindezt persze pozitív értelemben tessék érteni. Szeretném az egekig dicsérni a zenekart, és hogy mennyire profi anyagot raktak össze, ezt szóval nehezen lehetne megfogalmazni. Egyszerűen minden passzol mindennel, egyetlen egy hibát sem véltem felfedezni, leszámítva azt, hogy azonnali függőséget okoz, a műfajt hallgatni hajlamos társaimra. Még egyszer felhívom a figyelmet arra, hogy nem csak eszetlen darálásról van itt szó, hanem a gitárok és a vonósok/fúvósok mind a maguk módján, részesei, teljes részesei ennek a csodálatos alkotásnak. Nincs olyan, hogy nem passzol, teljesen kiegészítik egymást, amit valljunk meg, marha nehéz összehozni, csak pár zenekar volt képes rá, hogy mondhatni tökéletes egyensúlyba hozzák ezt két „külön világot”.
Értelmetlen tovább rizsáznom, egyszerűen magáért beszél a lemez. Végtelenül nagy hiba lenne kihagyni bárki számára is!
Tracklist:
1. Temptation
2. The Hypocrisy
3. The Imposition
4. The Deceit
5. The Violation
6. The Egoism
7. The Betrayal
8. The Forsaking
9. The Oppresion
10. Agony
Bonus track: 11. Heartwork