Lemezismertetők

FLESHWROUGHT – Dementia / Dyslexia

Kiadó: Metal Blade Records

Weboldal: myspace.com/fleshwrought

Kiadás éve: 2010

Stílus: Technical Death Metal

Brief Sum: Fleshwrought is a twisted death metal formation which was founded by Navene Koperweis from Animosity. He’s been working on this project since 2003 but he didn’t want to rush things, at first, he had to find the perfect vocalist for his experimental and extreme music. And who else would be better for this kind of brutal music than Johny Davy from Job For A Cowboy? So here’s the debut of the two death metal maniac, and it is more than a simple technical death metal release. The industrial noises, the out-of-genre guitar riffs (sometimes we can hear some elements of post rock or even blues rock) and the harmonic but still very technical solos make this release so special and intense. There is no boredom and no pointless guitar-masturbation on this record, only technical death metal without compromises and boundaries! Not every song on this album is at the same level though, but most of them are well-structured and all in all, for a debut, it’s a great release. Recommended for the fans of Sleep Terror and for those who like the fast, technical complex music and who like the unconventional productions.

A Fleshwrought nevű formációt Navene Koperweis, az Animosity egykori dobosa hozta létre azzal a céllal, hogy határokat és kompromisszumot nem ismerő techical death metalt hozzon létre. A dalokat már 2003 óta írja, és egy demó készítését követően Nic Gauthier és a szintén Animosity-s Chase Fraser segítségével több koncertet is adtak olyan zenekarok előtt, mint a Decrepit Birth, vagy a Job For A Cowboy. Amikor a JFAC-al játszottak, Navene felfigyelt Johny Davy brutális énektechnikáira, így nem is volt kérdéses számára, hogy kit fog megkérni az albumán való vokalizálásra. Szerencséjére Johny igent mondott, így teljes értékű tagja lett a formációnak. A két név együtt pedig igen nagy marketingértékkel bír, ezt mi sem bizonyítja jobban, minthogy a Metal Blade rögtön le is igazolta őket, és az első hivatalos kiadványuk már az ő égiszük alatt jöhet ki. És bár sokszor esett már meg, hogy nagy nevek összehoztak egy teljesen jellegtelen supergroupot, erről a Fleshwrought esetében nincs szó, a csapat teljes mértékben rászolgál a bizalomra.

Pedig a kitűzött zenei irány is hordoz önmagában veszélyeket, nem is kicsiket. A technical death metal zenekarok között – különösen az egyszemélyes projektek esetében – rengeteg az olyan formáció, ahol az adott dalok nem egyebek, mint holmi death metal rajongó gitárvirtuóz zenei maszturbációja, minden elképzelés, szerkezet, dalírási készség nélkül. Az experimentális elemek bevonása pedig gyakran történik azért, mert azzal akarja élvezhetővé, változatossá, egyáltalán hallgathatóvá tenni a technikailag magas szintű, de semmiféle zenei élményt nyújtani nem tudó produkcióját. Szerencsére azonban a Fleshwrought esetében erről szó sincs! Az igaz, hogy nem mindegyik dal lett egyformán színvonalas, de még a leggyengébb láncszemre (Programming the Herds) is azt lehet mondani, hogy korrekt. A többi dal között pedig olyan gyöngyszemek vannak, mint a „Self-Destructive Loathing” című dalban a néhol blues rockos hatású gitártéma – persze death metalosítva -, vagy a közepén az elszálló post-rock beütésű rész, amely alatt persze folyamatos blast-beat megy. De semmiképp sem hagynám ki az említendő dalok közül a lemez talán legjobb tételét, az „Inner Thoughts”-ot, amely úgy zseniális, ahogy van. A Necrophagist/Sleep Terror irányvonalat követő dal folyamatosan újabb és újabb meglepetéssel szolgál, és amikor már úgy érzi az ember, hogy már nem hall semmi figyelemre méltót, akkor következik egy melodikus death metal téma, egy elszállós szólórész, vagy éppen egy olyan szaxofonszóló (!), amely a legjobb avantgarde jazz zenekarok sajátja.

Persze megijedni nem kell, nem egy újabb Psychofagisttal van dolgunk, a formáció inkább a Necrophagist/Sleep Terror vonalat követi, néhol még a régi Arsis is felhozható párhuzamként. (A Sleep Terrorral való párhuzam pedig nem is lehet véletlen, hiszen Navene Koperweis annak a csapatnak is tagja volt, így nyilván hatással lehetett a zenei ízlésére.) Nem kell tehát attól tartani, hogy a túl sok indusztriális elem miatt semmi nem marad a klasszikus death metal életérzésből, az ilyen elektronikus zörejek ugyanis csak a számok elején illetve végén találhatók, esetleg két szám között, csak alkalmanként használják a zene aláfestésére. Annál inkább ki kell emelnem viszont a gitárszólókat, amelyek sokszor idézik inkább a klasszikus progresszív metal vidám hangulatát, mint a death metal virtuozitását – természetesen azért ez utóbbit sem nélkülözi. Ez teljesen pozitív, hiszen az alap ettől függetlenül még mindig kemény death metal, és ezzel a kontraszttal sikerült olyan kapaszkodót írni a zenéjükbe, ami megtöri a monotonitást, így az ember nem fárad el a lemez hallgatása közben, ráadásul sokkal izgalmasabbá teszi így az egész albumot. A hangszeres teljesítményre sem lehet panasz: szinte minden hangszert Navene játszott fel, és nem lehet benne hibát találni – bár a blastbeat egy-egy ponton talán sok -, Johny Navy pedig itt sem vall szégyent. A hangzás is korrekt, kemény, bár a basszusgitárból azért jobb lett volna többet hallani.

Jó vásárt csinált ezzel a csapattal a Metal Blade, afelől nincs kétségem, bár úgy sejtem, sok olyan ember lesz, akinek ez az anyag nem fog tetszeni, mert öncélúnak találja majd az experimentális részeket vagy nem odaillőnek a szólókat. Szerintem viszont egy igen erős és izgalmas technical death metal formációval állunk szemben, akikre érdemes a figyelmünket szentelni. A Johny Davyt kedvelőknek mindenképpen ajánlom ezt a lemezt, mert ha azt vesszük alapul, hogy melyik csapata mennyire játszik izgalmas zenét, akkor a (jelenlegi) Job For A Cowboy nem éri el azt a szintet, amit ez a csapat képvisel; de bátran ajánlom emellett mindenkinek, aki szereti a technikás zenét, és nem zavarják a blastbeatek, az elektronikus zörejek és olykor a merész megoldások.

Tracklist:

1 Mental Illness
2 Inner Thoughts
3. Programming The Herds
4. Weeping Hallucinations
5. Conceptual Flesh
6. State Of Desolation
7. Dyslexic Interlude
8. Self-Destructive Loathing
9. Relevant Intoxication
10. Final Nausea

Pontszám: 8.5

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Elfogadom Részletek