Nagy összegben mernék fogadni, hogy nem csak kicsiny hazánkban, de világszerte a rocker közösség jelentős része számára a Flotsam and Jetsam zenekar neve abban merül ki, hogy az a banda, ahonnan a Metallica elhappolta Jason Newsted-et. Talán még egyeseknél annyi belefért egykoron, hogy meghallgatták a Doomsday For The Deceiver albumot, hogy lecsekkolják miért választották Lars-ék azt a bizonyos Jason-t. Már régóta úgy érzem, hogy a Flotsam ugyanabban a hajóban evez, mint a másik két, szintén Államokbeli zenekar, a Metal Church és az Armored Saint. Jobb sorsra, nagyobb ismertségre lennének hivatottak, több és szélesebb vonalat kellene biztosítani számukra a metal/rock médiában. Nem mintha veszélyeztetve lenne a létezésük, biztos, kitartó rajongói bázisa van ezeknek a zenekaroknak, azonban ahhoz képest, hogy mennyi minőségi kiadványt tesznek le az asztalra, kis túlzással már-már undergroundnak számítanak.
Én sem vagyok fanatikus Flotsam rajongó, volt időszak, amikor nem követtem a munkásságukat, nem merültem bele túlságosan egy adott kiadványba, mert nem éreztem erőteljesnek, potenciálisnak az adott lemezt. Ez leginkább a 2005-2016 közötti időszakra igaz. Viszont a The End Of Chaos album nagyon betalált nálam. Arra mindenféleképpen alkalmas volt, hogy már újra számontartsam őket. A Blood In The Water még jobban ráerősített az élményre, már egyáltalán nem voltak kétségeim: a phoenix-i ötös ereje teljében van. Ez volt 2021-ben, de lássuk, hogy mi újság van velük 2024-ben.
Az első, amit azonnal megállapítottam, hogy végre egy elfogadható, szinte már unikális lemezborítót sikerült választani, készíttetni. Még ha a zenei tartalom magas színvonalú is volt egy-egy adott kiadványukon, a külcsín sokszor inkább megmosolyogtató volt. A ’80-as évek gagyi, ”D” kategóriás albumainak ”ZS” kategóriás borítóit idézték. Nem mondom, hogy egyedi és semmihez sem hasonlítható az I Am The Weapon borító frontja, viszont lényegesen komolyabban vehető, minőségi kiadványt sugall. Mint egy szépen, gusztusosan elkészített torta, készteti az embert, hogy belekóstoljon, hogy megízlelje. Persze ez még nem zárja ki, hogy csalódni fog, mert lehet az ízetlen vagy akár geil is. Maradva a hasonlatnál, nosza, vágjunk egy szeletet ebből a tortából. Itt van máris az indító: A New Kind Of Hero, melyet már korábban megismerhettünk egy jópofa videoklipnek köszönhetően. Már elsőre bebizonyosodott, hogy vizualitás nélkül is megállja a helyét ez a szerzemény, sőt nyitónótának sem utolsó…
Most szépen végig mehetnék egyesével a dalokon és elemezhetném őket, vagy kitérhetnék a riffek sokszínűségére, a hangzás pazar mivoltára, Eric változatosan izgalmas énekére, Ken fifikás dobtechnikáira, de nem teszem, mert ezek nem csak egy-egy szerzemény sajátosságai, hanem a komplett, egész kiadványé.
Az a véletlennek semmiképpen nem mondható sorminta fedezhető fel hallgatás közben, hogy a páratlan számú dalok a karcosabb, agresszívabb szerzemények (legnagyobb kedvenceim: The Head Of The Snake, Gates Of Hell, Knights Of The Underworld) , míg a párosak meg a relatíve nyugisabb, ”póveres” (ezek közül a legpazarabbak: Primal, Beneath The Shadows, Cold Steel Lights) sőt nem ritkán a hard rock felé kacsingató szerzemények. Bár az album vége felé már összemosódnak a határok… A Flotsam sohasem volt a tipikus, döntsük le a falakat, szántsuk fel a földet típusú thrash banda, rengeteg harmónia, dallam jellemezte mindig is a munkáikat. Dúdolható verzék, énekelhető refrének garmadájával bírnak. Ezekkel most sem fukarkodnak, minden egyes szerzemény bőven ad kapaszkodót, nem csak a főriff, a refrén maradhat meg a hallgatóban, hanem akár a komplett dal. A zárótétel, a Black Wings számomra a szimfonikus metalból is merít, ahogy indul a dal, amilyen kórust helyeztek a szerzeménybe, az epikusság…hmmm…lenyűgöző!
A Blood In The Water-rel magasra tették a lécet, tartottam tőle, hogy újra visszatérnek a középszerű lemezek világába, de szerencsére nem ez történt. A két veterán, Michael Gilbert és Eric Knutson biztosíték arra, hogy a 40! éve működő zenekar mindig felismerhető és elismerhető legyen, de a jelenleg mellettük alkotó zenészeket is dicséret illeti, mert a kiadvány minőségért ők is feleltek, beletették szívüket-lelküket. Bár még csak november első felében járunk, azonban úgy érzem, hogy számomra az év lemeze kibérelte a helyét. Van még mit bepótolnom az idei felhozatalból, illetve még lesznek megjelenések, szóval minimum dobogós helyezést jósolok…
Kiadó: AFM Records
Kiadás éve: 2024
Stílus: Thrash Metal
Web: facebook.com/flotsamandjetsam.official
Tracklist:
- A New Kind of Hero
- Primal
- I Am the Weapon
- Burned My Bridges
- The Head of the Snake
- Beneath the Shadows
- Gates of Hell
- Cold Steel Lights
- Kings of the Underworld
- Running through the Fire
- Black Wings
Pontszám: 10