Kiadó: Candlelight Records
Weboldal: myspace.com/forgeryhq
Kiadás éve: 2009
Stílus: Thrash metal
(scroll down for English Version)
A norvég Forgery 2006-ban debütált a Core című albumukkal, aztán nem is lehetett egy ideig róluk semmit sem hallani, ugyanis problémák adódtak a thrash-es arcok házatáján… Karl Ronny a dobos felcserélte hangszerét és helyére jött az ex-Old Mans Child dobos, Jan Roger Halvorsen. Sok érdekességet tett az albumba, később ki is térek rá. Szóval a kemény zenét játszó Forgery felállása így lett a következő: Jan Roger Halvorsen dobos, Anders Moen gitáros-énekes, Ronny Hansen gitáros és Morten Steen basszeros.
Erős, agresszív zene rengeteg olyan megoldással, amit nyugodtan nevezhetünk sajátosnak is, de valahogy mégsem lett, azaz album, ami leszakítaná az arcom. A gitártémák sablonosak, és egyhangúak, hiába játszanak pontosan, nem vitték túlzásba a színezést, néha szinte már egyszerűen unalmas. Pedig nagyon jól szól, mindent ki lehet venni tisztán és simán követhető, mert a tempó sem olyan gyors mindenhol. Az ének néhol kemény és valóban agresszív zenét sugall, de valahogy még sem az eredeti. Semmi egyéniséget nem véltem felfedezni, próbál ugyan szigorú lenni, de nem megy, mert tesznek bele olyanokat is, ami miatt tényleg elveszíti a súlyát. Szerintem nem kell ecsetelnem, hogy az éneken ugyanúgy sok múlik, mint a zenészek tudásán. Van, ahol elcsíp egy-egy thrashes hangulatot, de mégis unalmas.
Végig hallgattam a lemezt ötször, de minél többet hallgattam annál unalmasabb volt. Ilyenkor már csak egy dologra tudtam koncentrálni. A dobra. Nagyon jó játékok vannak elrejtve, és ha ezeket az ember észre veszi, akkor talán nem teszi le a lemezt azonnal. Színes és pontos játékok ezek, melyek értékessé teszik az albumot. De hiába a jó hangzásvilág, a nagy visszatérés, a lemez unalmas! Nem szeretném senki munkáját alulbecsülni, de most ezt fogom tenni. Tíz pontból azért adok rá ennyit, mert a dobos jó benne!
——————————
ENGLISH VERSION:
Norwegian Forgery debuted in 2006 with their album titled Core and after that nothing could be heard of them since there were problems with the tharshy guys… Drummer Karl Ronny changed his instrument and in his place came the ex-Old man’s Child skin beater Jan Roger Halvorsen. He put several interesting things into the album, I’ll speak about that later. So the line-up is the following now: Jan Roger Halvorsen drums, Anders Moen guitars, vocals, Ronny Hansen guitar and Morten Steen bass.
It’s powerful, aggressive music with a lot ideas that can easily be called unique but somehow it did not become that album that would shred my face. The guitar themes are stereotyped and monotonous, although the precise playing is in vain because there isn’t too much colouring at times it’s almost simply boring. However, it sounds very well, everything is well-audible because the tempo isn’t too fast all the time either. The vocals here and there suggest hard and really aggressive music but somehow it’s not unique. I haven’t noticed any uniqueness, the music tries to be severe but it fails due to some elements that take away the heaviness. I think that also needs no further describing that the vocals have as much par as the musical skills. Her and there they capture a thrashy moment but still, it’s boring.
I listened to the album five times but the more I heard it, the more boring it became. On such occasions, it was only one thing I could concentrate on: the drums. There’re very good parts hidden and if one does not notice these you can easily give up with the record. These are colourful and precise passages making the album valuable. But the good sonority and great return are in vain, the album is boring. I wouldn’t like to underestimate their work, but now I’m going to do this. I gave this rate because the drummer is good!
Tracklist:
1. Equilibrium
2. Harbouring Hate
3. Stained
4. Subdued Wrath
5. Black The Sky
6. Raw By War
7. Sever
8. Turns To Dirt
9. Dormant
10. In Pain