Kiadó: Ferret Music
Weboldal: myspace.com/foxyshazam
Kiadás éve: 2008
Stílus: Soul / Rock / Pop
Amerikában már biztosan jól mehet a srácok szekere, mert igaz hogy nem annyira – kimondottan – a mai tipikus divathullámnak a tökéletes termékei, de tény és való, hogy zenéjükkel abszolút beleillenek a kor fiataljainak trendjéhez. Remekül ötvözik a régi klasszikusokat a Queentől kezdve a rockosabb témákig, s mindezt egy modern formában közlik velünk. Elég sok elemet fedezhetünk fel a banda albumán, akár a megbúvó béna hardcore-os intenzitású témák simán megférnek egy zongora által hajtott, mindennek a tetején egy zajos, soul inspirálta pop zenével, amely egy új dimenziót nyit meg előttünk. Úgyis értelmezhetjük eme lemezt, mint egy jó hangulatú partyt. A srácok szerint ez a lemez a tökéletes kifejlődésük, semmi más. Eléggé különbözőek a számok. Zeneileg eléggé színes az összkép. Az államok-beli Cincinnatiből származó srácok a biztosra akartak menni ennek a lemeznek a felvételével, s én is biztos vagyok benne, hogy rengetegen meg fogják ismerni őket, s az óriási hírnév sem lesz kizárt. A 2005-ös saját maguk által producerált lemez, egy kicsit keményebb, odapakolósabb kiadvány lett, nekem az is tetszik.
A közönségéljenzős „Introducing Foxy”-val kezdődik a lemez, ami egyből a közepébe csap a lényegnek, mert remek nyitónóta, amiben benne vannak a fő stílusjegyek. Egyfajta musical hangulata is van a zenének, mint akár a Quennek, s ezt a billentyűs hangszer teszi még monumentálisabbá. Sok – úgymond – mai divatos „Emo” banda használ ilyen klasszikus, musicales, klasszik rockos témákat, s a srácok zenéjében is megtalálhatóak ezek az elemek, s biztos, hogy sokan majd letudják őket egy Emo-val. Tulajdonképpen beleillenek ebbe a mai skatulyába, holott szerintem másabb zene az Emo, de véleményem szerint igazából nincs jelentősége. Fülbemászóak a számok, amelyek nem kiszámíthatóak, mert bizarrak is meg lazák, illetve dögösek is egyben. Nem kifejezetten hosszú a lemez, könnyedén megy át rajta ez a 10 szám. A szövegvilág is abszolút sokszínű, mert valahol akár a családi élet rejtelmeit boncolgatja, de ha kell, akkor csak szimplán a buliról szólnak a dalok. Jó torka van az énekes srácnak. Elég sok mindent ki tud énekelni, s érződik, hogy ezt a klasszikus rock képzést kapta a arác, s remekül alkalmazza. Akármennyire is új, modern ez a banda, a régebbi sulisoknak is ajánlom a lemezt, mert lehet, hogy még több öreg rajongója lesz a zenekarnak, mint fiatal. Azért meg kell hagyni, ezek a dalok simán tarolnak majd a fiatalok körében, mert akármennyire nem a kimondott trendi stílus képviselői, azért populáris zenéről van szó. Mindenképp hallgassátok meg a lemezt, mert nagyon sokrétű. Laza is, rock and roll is, filmzenés is, s el is borulhatsz tőle („It’s hair smelled…”), ha van hozzá kedved.
Tracklist:
1. Introducing Foxy
2. The Rocketeer
3. Dangerous Man
4. The Science Of Love
5. A Black Man’s Breakfast
6. It’s Hair Smelled Like Bonfire
7. Red Cape Diver
8. Yes Yes Yes
9. Ghost Animals
10. Cool