FRAILTY – Melpomene

Kiadó: ARX Productions

Weboldal: myspace.com/frailtymetal

Kiadás éve: 2012

Stílus: Doom / Death Metal

 

(scroll down for English Version)

 

A Frailty kiváló debütalbumával, a „Lost Lifeless Lights”-szal Lettország legnagyobb metalreménységévé avanzsálódott. Azt az anyagot a death/doom metal szokatlan megközelítése tette különlegessé, így hát nem meglepő, hogy nagyon izgatott voltam, amikor meghallottam, hogy négy évnyi várakozás után végre elkészültek a második nagylemezükkel. Ennyi idő elég szokott lenni arra, hogy egy zenekar sokkal érettebb és egységesebb albumot tudjon írni, ugyanakkor túl hosszú is ahhoz, hogy az eredeti hangzásvilágukat egy az egyben meg tudják tartani. A lett doom metalosok második nagylemeze, a „Melpomene” esetében mindkét helyzet fennáll.

Ahogy a bevezetésben már említettem, az első albumuk azért volt nagyszerű, mert új alapokra helyezte a death/doom metalhoz való hozzáállást azzal, hogy szokatlan elemeket is hozzáadtak az alapstílusukhoz, így hallhattunk például viking/death, vagy black metal hatásokat is. Mindemellett sikerült véghezvinniük azt, hogy megőrizték a komor, doomos hangulatot a lemez egészén, még akkor is, amikor az alapműfajoktól eltérő stílusú vagy tempójú elemeket ötvöztek zenéjükben. Érdemes azt is megemlíteni, hogy – az introt leszámítva – minden egyes dal kiváló és könnyen emészthető volt, ráadásul a sokszínű témák ellenére az album egységes maradt. A hozzáállásuk a műfajhoz nem változott ezúttal sem, de ezúttal sokkal inkább koncentráltak arra, hogy érettebb, a tiszta death/doom metalhoz közelebb álló számokat írjanak. A legtöbb esetben, ha „érettebb zenéről” van szó, az magában hordozza a kísérletezési hajlam és a zenei rizikóvállalás mérséklődését, és ez alól a Melpomene sem kivétel. Emiatt a stílust tisztán szerető rajongók jártak jobban, hiszen a zenéjüknek ez a vonulata megerősödött, ám sikerült megőrizniük az eredeti sokszínűségüket is a tempó váltogatásával, a gyönyörű szintetizátor-játékkal, az akusztikus és vonós részekkel, sőt, ezúttal még egy-két momentum erejéig női éneket is hallhatunk. Minderre a legjobb példa a második „Cold Sky” című album, amely mindent magába foglal, amiről az előbb említést tettem, és ezen kívül is minden olyan elemet tartalmaz, ami egy ilyen epikus doom opust atmoszferikusabbá, megindítóbbá, sőt, néha hátborzongatóvá tud tenni. Az album tempója ugyan változatos, de ezúttal nem merészkednek el a gyorsabb tartományokig, a lemez a funeral doom és a középtempó között használja ki a stílus lehetőségeit. A funeral doom részeket érdemes külön is kiemelni, mivel jóval nagyobb szerepet kaptak ezen az anyagon, mint az elődjénél, és a legtöbbször ezek a számok jól meg is vannak írva, bár a „The Doomed Halls of Damnation” még a stílushoz képest is kissé repetitív. Még egyetlen dalt emelnék ki, amely a leginkább megőrizte azt az esszenciát, ami miatt megszerettem a Frailty-t, ez pedig az „Eternal Emerald”, ahol a death/doom metalt egy könnyedebb, epic/symphonic stílussal keverték, és amely házasítás – a zenekar jó szokása szerint – jól működik.

Egyáltalán nem titok, hogy nagyon szerettem a „Lost Lifeless Lights”-ot, és emiatt magasak voltak az elvárásaim a mostani albummal szemben, de ezek nagy részét sikerült teljesíteniük. Ez az új, modernebb hangzásvilág – keményebben, mélyebben megszólaló gitárok, triggerelt dob, megfelelően illeszkedő háttér-hangszerek – jól áll nekik. A dalok ezúttal is jól sikerültek, még akkor is, ha ezúttal van egy-két olyan rész, ahol inkább a megfelelő atmoszféra megteremtésére törekedtek, és emiatt akadnak olyan dalok, amik nem olyan erősek, mint amilyeneket hallhattunk az első lemez egészén. Némileg több műfajidegen elemet vártam tőlük, de így sem panaszkodhatok, egyértelmű, hogy ez az irány jóval érettebb, és jóval több olyan ember ízlését is ki fogja elégíteni, akik idegenkednek a szokatlan elemek bevételétől a death/doom dalokba, mert az könnyen furcsává, bizarrá teheti a sötétnek, komornak szánt atmoszférát. Mindent egybevéve, a Frailty zenekart még mindig Lettország legnagyobb reménységének tartom, a Melpomene pedig egy erős album, amit csak ajánlani tudok minden death/doom metal rajongónak.

—————————————–

ENGLISH VERSION:

With their outstanding debut, ‘Lost Lifeless Lights’, Frailty have become the candidate for Latvia’s next biggest metal hit. Their quite unorthodox approach to doom/death metal was what made their first full-length special so it’s not surprising that I was excited when I heard that after four years of waiting, they’ve finally finished their second album. This amount of time is usually enough for making their music more mature and coherent, but it also could be too much time to keep their soundscape the same. And this is just the case with the Latvian doom metallers’ second full-length, ‘Melpomene’.

As I mentioned in the preamble, the debut was great because it put the doom/death metal on a different level by mixing these genres with unusual elements, such as with viking/death or black metal influences. They could also manage to keep the gloomy doom sound throughout the whole album while involving some faster or even out-of-genre parts. Not to mention, aside from the intro, each track was excellent and memorable and they were able to manage to keep the album musically coherent. Their musical approach is almost the same now but this time they focused on writing more mature songs in a more pure death/doom style. In most cases, when it comes to maturity, the intentions of taking risks and experimenting reduce and Melpomene is not an exception. Because of this, the doom/death metal feeling strengthens for the pleasure of the fans of the pure version of this genre but they still managed to keep the songs diverse by varying the tempo or using female backing vocals, wonderful synths, acoustic parts or string sounds. The best example is the second song “Cold Sky” which involves everything mentioned above and elements that should make a doom metal opus even more atmospheric, moving, deep or even eerie sometimes. The pace of the album is diverse but now they don’t experiment with faster parts, the tempo is between funeral doom and mid-tempo. The funeral doom parts are now presented more which works well in most cases, although, there is one track “The Doomed Halls of Damnation” which gets a bit repetitive even for this genre. There is one more song I should mention because this shows everything why I started to like Frailty in the first place, “Eternal Emerald”, where they mixed the doom/death song with a lighter epic/symphonic metal music.

It’s not a secret that I loved ‘Lost Lifeless Lights’ very much and because of this, my expectations were really high but they achieved to meet almost all of them. Their new, more modern sound – heavy guitar sound, triggered drums, balanced background – fits them well. The songs are still great, however, there are some parts where they focused only on the atmosphere and where the songs are not as exciting as they were throughout the debut. I was expecting some more out-of-genre elements but I cannot complain, this path is more mature and it would please more metal fans who are rather fans of the great, well-written riffs following the genre’s legacy than involving strange elements and risking to make the atmosphere strange rather than gloomy. All in all, Frailty is still Latvia’s most promising band and Melpomene is a strong album which is recommended for every doom/death metal fan.

Tracklist:

1. Wendigo
2. Cold Sky
3. Desolate Moors
4. Underwater
5. Onegin’s Death
6. The Doomed Halls of Damnation
7. Eternal Emeral
8. Thundering Heights
9. The Cemetery of Colossus

Pontszám: 8

Kapcsolódó cikkek

Hot News – Frailty announce second album “Melpomene”

NorthWar

FRAILTY – Lost Lifeless Lights

Morhguel

FRAILTY – Promo 2007

conatgion

Szólj hozzá!