Lemezismertetők

FROM THE VASTLAND – Darkness Vs. Light, The Perpetual Battle

Kiadó: ARX Productions

Weboldal: myspace.com/568382076

Kiadás éve: 2011

Stílus: Black Metal

 

(scroll down for English Version)

 

Az igazat megvallva, Irán black metal szcénájáról nem tudok igazán sokat. Csupán két jó, ámde viszonylag alulértékelt csapatot ismerek, a szélesebb körben is ismert Aras nevű formációt és a már sajnos feloszlott Abathurt. Legjobb ismereteim szerint nem is nagyon van ennél sokkal több említésre méltó black metal project, ami teljesen érthető tekintve az ország vallásosságát és szigorú törvényeit, ezért különösen jó hallani, hogy ezek ellenére újabb és újabb formációk jelennek meg a színtéren.

Ugyanez a helyzet a teheráni egyszemélyes From The Vastland esetében is. Annak ellenére, hogy ez a debütalbumuk, és ezelőtt semmiféle hivatalos hangzóanyagot nem készített a formáció, egy európai kiadó máris felfigyelt rájuk, és leszerződtette őket, ami azt sejteti, hogy itt valószínűleg nem egy újabb lo-fi szobablackkel van dolgunk, hanem annál valami professzionálisabbal. És ez a sejtésünk be is igazolódik, amint ránézünk a szép borítóra, a hangzás kiemelkedő minőségére, amely tiszta, de nem túlpolírozott és sokkal jobb, mint sok mostani albumé. A zene szintén kiemelkedik az átlagból, a dalok jól vannak felépítve és viszonylag összetettek, Sina sok különböző panelt használ fel, hogy a számok ne legyenek önismétlőek és ne fulladjanak unalomba. A változatos számszerkezetek ellenére a dalok megőriznek egyféle epikus atmoszférát, ami inkább hasonlít a nordikus black és USBM bandákhoz, mint a közel-keleti metal formációkhoz. Nyilvánvaló, hogy azért egy-két riffben és leadben itt is hallhatunk keleties hatású témákat, de az albumot nyitó „The Dawn”-tól eltekintve ez a zene távol áll az oriental black metaltól.

Az egyik legjobb dolog ezzel a formációval kapcsolatban éppen az, hogy csak nagyon ritkán lépi át a tradicionális black metal határmezsgyéjét, és sosem akar másnak látszani, mint ami valójában. A zenét, a dalszövegeket és a borítót az iráni mitológia ihlette, így eltekintve egy – egyébként teljesen felesleges – tételtől, a „Glacier”-től, a dalok – ahelyett, hogy a fagyos télről, a természet szellemiségéről vagy a sátánimádásról szólnának, – az ország mitológiai tradíciójából merítenek. A lemeznek a dalok stílusa, a vokál kemény és jól effektezett hangzása, valamint a néhol fel-felbukkanó különleges elemek mint a háttérkórus vagy épp egy halk billentyűszőnyeg epikus hangulatot kölcsönöz. Persze a jó hangulat fenntartásához jó dalok is kellenek, de ezzel sincs probléma ez esetben. Ha röviden kellene bemutatnom az albumot, azt mindenképpen annak fénypontjával, a kezdésében és a gyorsabb részekben kicsit a korai Mardukra, a lassabb részeknél pedig az orosz/ukrán bandákra emlékeztető hibátlan black metal darabbal, a „The Light Of Revelation”-nel tenném meg.

A tempó, a kemény és atmoszferikus részek, valamint a műfajon belüli alirányzatok keveréke teszi ezt a kiadványt érdekesebbé egy átlagos black metal kiadványnál, de azért az anyag korántsem tökéletes. Ugyan említettem a kivételesen jó, a stílushoz tökéletesen passzoló gitárhangzást, és a jól effektezett, kellően visszhangos vokál is remekül illeszkedik a hangzásvilágba, de a basszussávot például gyakran alig lehet hallani, de ami még ennél is zavaróbb, az a ride hangja. Tisztában vagyok vele, hogy az albumot dobgéppel vették fel, de érthetetlen, hogy ha a dob többi hangmintája a valódi minőségét megközelíti, akkor itt miért kellett beérnie Sinának egy ennyire zavaróan csörgő hanggal. Ez azonban nem akkora probléma, csak a jövőben ajánlatos lesz ilyen szempontból is a tökéletességre törekedni, hogy az embernek ez fel se tűnjön. Ezen kívül még van egy olyan dolog, amiről nem tudom eldönteni, hogy probléma-e vagy sem: a vokáltémák gyakran nem illeszkednek ritmikailag a dalok ritmusalapjára, de vannak helyek, ahol így kifejezetten jól is hangzik, egy kis progresszivitást kölcsönözve a zenének.

Természetesen nem mondom azt, hogy ez egy világot megrengető album lenne. Nincsen semmi igazán kiemelkedő vagy váratlan a lemezen, és alkalmanként még agyonhasznált riffekkel is találkozhatunk. De ez egy professzionális debütalbum néhány igazán jó dallal, ami tökéletes indítás egy formáció számára. Biztos vagyok benne, hogy ha Sina kitart a saját zenei elképzelései mellett, és megtartja ezt a sajátos atmoszférát a zenéjéban, akkor a következő nagylemezével felkerülhet a metal-elitbe.

—————————

ENGLISH VERSION:

To be honest, I’m not really familiar with Iran’s black metal scene. I know only two fine but underrated bands, Aras, which is fairly popular across the world and Abathur, which sadly no longer exists. As far as I know, there aren’t many other black metal bands in that territory because of the huge influence of the religion and the strictness of the country which is quite understandable so it’s always good to hear that a newcomer formation could emerge from a place like that.

This is the same case with From The Vastland, a one-man black metal act from Tehran. Despite that they hadn’t released any demo before their first full-length a European label made a deal with them which suggests that it’s not just another lo-fi room black metal effort but a formation with a more professional approach. And if you take a look at the nicely made artwork and listen to the sound’s high quality – which is clean but not overproduced and better then most of what I’ve heard recently – you know that this is more than just an assumption. The music is also way better than the average, the songs are well-structured and quite complex, they build up from many different panels so they don’t get repetitive or boring. Despite the varying song structures the tracks still keep the epic atmosphere which is rather similar to Nordic and USBM bands than to the Middle Eastern metal formations. Obviously, we can hear some oriental influences in the riffs or in some leads but apart from the album starter „The Dawn” this is not another oriental black metal band.

One of the best things about this formation is that it rarely oversteps the traditional black metal genre’s boundaries and it never wants to seem to be something that it’s not. The music was influenced by the Iranian mythology so apart from the bit unnecessary instrumental track „Glacier” the songs and the artwork are about the country’s mythological tradition instead of freezing winter or worshipping Satan. This and the brutal sound of the harsh vocals make this record even more epic not to mention that some of the songs are featuring some backing choir and keyboards too. The absolute highlight of the record is a fine example of what happens in most of the songs, at least, the approach to this track is similar to the rest. This one is titled „The Light Of Revelation” which is a perfect black metal piece and which reminds me a bit of the early Marduk because of the atmosphere and the riffs, especially the first, faster part of the song. The second, slower part also has the same feeling but it’s more epic, sometimes it reminded me of the Russian/Ukrainian bands and after that, when the blast-beat returns the music turns toward the Nordic plain black metal style.

This kind of mixture of the sub-genres, the tempo and the heavy/atmospheric parts makes this record more interesting than an average black metal release, however, the record isn’t flawless. I mentioned the sound which is clearly above the average, the sound of the guitar is almost perfect for this type of music, the vocals are well-echoed and distorted, the special elements are perfectly merging into the soundscape. It’s hard to hear the bass sound though, and the sound of the ride cymbal is really annoying sometimes it pulls down the overall image. I know, that this album was recorded with a drum machine but there are better samples around, next time they should be aware of that. To be fair, the rest of the samples are good, better than most “real drum sounds”, they are clean but not too mechanic. The programming is also creative, so all in all, it’s just a minor flaw. Sometimes the vocals are not following the rhythm but I’m not sure that it wasn’t intentional – maybe they wanted to sound more progressive – so I can’t decide whether it should be considered as a problem or not. Sometimes it works, sometimes you get used to it after a few listen.

I admit that it’s not a groundbreaking album. There’s nothing extraordinary on this record and we can hear some overused riffs as well, but still, it’s a professionally made debut with some great songs which is a good start for a promising band. I’m sure that if Sina follows his own path and keeps this epic atmosphere in his music, the next album could be a top release.

Tracklist:

1. Dawn
2. Ancient Dream
3. Eternal Antagonist Of Vohu Manah
4. The Light Of Revelation
5. Glacier
6. Tishtrya The Rain Client
7. Nine-day Battle (Keresaspa The Brave)
8. Serpent Empire Of Angra Mainyu
9. Thousand Years Of Eternity
10. Vayu

Pontszám: 7.5

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Részletek

Sütiket használunk a tartalmak és hirdetések személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média-, hirdető- és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához.

Bezár