Lemezismertetők

FUROR GALLICO – Songs From The Earth

Kiadó: Scarlet Records

Weboldal: www.furorgallico.it

Kiadás éve: 2015

Stílus: Folk Metal

Brief Sum: After four and a half year of their excellent self-titled debut full-length album, Lombardy’s Furor Gallico will release the second longplayer, Songs from the Earth on February 16th, 2015. However I miss the really fast, shorter songs and the catchy instrumental tracks and the sound is not the best in my opinion (especially the mixing of the folk instruments), the band could improve its style with some very interesting experimental elements. Probably this album won’t become one of my favourite Celtic metal materials unlike their first one, but it is absolutely worth listening to.

 

Az észak-itáliai Furor Gallico első, 2010 júniusában kiadott, majd egy évre rá nemzetközi terjesztésbe kerülő első lemeze nagy kedvencem volt, a kelta metal alműfaj egyik gyöngyszemének tartom a mai napig. Ennek okán aztán igencsak vártam a régóta készülő második nagylemezt, mely végül 2015. február 16-án fog megjelenni az olasz Scarlet Records gondozásában. A késedelem egyik fő oka persze az lehetett, hogy jelentős tagcseréken ment keresztül a nyolcfős klán, több meghatározó, alapító tag is kivált az első nagylemez óta.

Ez többé-kevésbé érezhető is a Songs from the Earth címre keresztelt, a kelta ciklikus időszemléletet és a kelták természethez való viszonyát fókuszba állító új korongon, hiszen a megszokott melodeathes alapokra építő kelta folk metalon túl új irányba is kísérletezik az inszubér csapat. Egyrészt a dalok hosszabbak, mint korábban, javarészt 5 perc körüliek, de két 6 perc feletti is szerepel rajta, utóbbiakat kicsit túl hosszúnak is érzem. Ez azzal is jár, hogy a középtempó dominál a tételekben egy-két gyorsabb résszel. Viszont így a lemez nélkülözi az elejétől végéig pörgős rövid dalokat, mint korábban az Ancient Rites vagy a Curmisagios voltak. Másrészt a Földről szóló dalokból csak kilencet kapunk az előző tizenhármas szettel ellentétben, így hiányoznak róla a szintén nagyon hangulatos akusztikus, instrumentális átvezetők is, holott ezek a rövidke tételek jelentették a Furor Gallico egyik erősségét.

Persze többet megőriztek a korábbi erős pontok közül, így egyrészt a sokszínű vokálokat: fojtott károgás, mélyhörgés, scream, tisztaének, kórusok, kiegészítő női ének és háttérvokál (bár a nyitó The Song of the Earth vége felé nem igazán kellene a fura sikítozás a nagyszerű kórus után, mélyhörgéssel tökéletesen ki lehetett volna váltani). Ugyanígy megmaradt az olasz nyelv használata is, négy dal ismét e nyelven íródott. Külön is érdemes kiemelni a La Notte dei Cento Fuochit („A száz tűz éjszakája”), mely mind hangulatos és fülbemászó záró kórusának köszönhetően, mind pedig zeneileg (melodikus death metal erős népi hegedű- és furulyatémával, törzsi dobos–suttogós átvezetővel és dudajátékkal) az egyik legjobb friss tétel szerintem.

Ha már a zeneiségnél tartunk: a keverés minősége a nagynevű Alex Azzali (Behemoth, Carcass) munkája ellenére sem a legjobb. A gitárok és dobok néhol kásásnak, zajosnak tűnnek (bár a digitális promóanyag gyenge hangminősége bezavarhatott e téren), a népi hangszerek keverése viszont mindenképp lehetne jobb, sok helyen túlontúl a háttérbe kerültek az egyébként igencsak fontos akusztikus instrumentumok (kelta hárfa, buzuki, hegedű, ír furulyák) a metallal szemben. Ez például a Wild Jig of Beltaine-ben külön szembetűnő, hisz a full akusztikus kiállás még inkább érezhetővé teszi a különbséget, de mondhatnám a Diluviot is a záró hárfa-tiszta ének duettel. Természetesen pozitív irányú változással is találkozunk bőven, elsősorban a lemez második felében, stíluskísérletezések formájában. Ilyenek például a másik igen jól sikerült új nóta, a Squass bluesos/blues rockos, country-s hatásai és dzsesszes szólója, a Steam over the Mountain stoneres fődallama, nu/alter metalos elemei és váltott hardcore-os/deathcore-os énektémái, illetve az Eremita („Remete”) és egyben a lemez pszichedelikus lezárása.

A borítót ismét a belga Kris Verwimp rajzolta, a tematikához illeszkedően a természetre helyezve a hangsúlyt, a kelta életfával a középpontban, annak magjába rejtve a ciklikusságot szimbolizáló Uroborosz (saját farkába harapó kígyó) jelképét is – stílusa a megszokott módon nagyszerű.

A lemezről hiányolom ugyan az igazán gyors, pörgős, rövidebb dalokat és a hangulatos instrumentális átvezetőket, az újak pedig néhol akár kurtábbak is lehettek volna és a keverés sem tökéletes, alapvetően sikerült fejlődnie az olasz csapatnak és egyébként is sajátos stílusukat még némileg bővítették is érdekes kísérletezős elemekkel. Bár az első lemezzel ellentétben ez a korong valószínűleg nem fog bekerülni kedvenc kelta metal lemezeim közé, a Songs from the Earth is tökéletesen megállja a helyét a nemzetközi színtéren.

SAMPLE:
YouTube link

Tracklist:

1. The Song of the Earth
2. Nemàin’s Breath
3. Wild Jig of Beltaine
4. La notte dei cento fuochi
5. Diluvio
6. Squass
7. Steam over the Mountain
8. To the End
9. Eremita

Pontszám: 8.5

Kapcsolódó cikkek

Furor Gallico Interjú

ST. Toma

FUROR GALLICO – Furor Gallico

ST. Toma

Hot News – Furor Gallico join our roster

KMZ

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Elfogadom Részletek