A Game Over 2008-ban alakult meg Olaszországban. Az eltelt tizenhét évben folyamatosan látták el demókkal, EP-vel és lemezekkel a rajongókat a 2017 és 2023 közötti kiadvány mentes időszakot leszámítva, azt, hogy ebben az időben a zenekar is szünetelt-e azt nem tudom. A Face the End a hatodik lemezük, amin 32 és fél percben mutatják meg a Game Over féle thrash metalt. Először fordult elő, hogy öt fős felállásban készítették el a lemezüket, ugyan is idén csatlakozott a zenekarhoz Danny Schiavina énekes, de nem ez az egyetlen változás ami a legutóbbi lemez után történt. 2024-ben csatlakozott a zenekarhoz Leonardo ʻLeoʼ Molinari basszusgitáros, aki tavaly az énekesi teendőket is ellátta, a dobtémákat Anthony ʻVenderʼ Dantone ütötte fel a lemezre, aki 2012 óta társa a két alapító gitárosnak Luca ʻZeeroʼ Zironinak és Alessandro ʻSansoʼ Sansone-nak.
A borító a guatemalai művész, Mario E. López M. szép, igényes festménye. Több dal is horror témájú a lemezen amit a borító is tükröz. Lehet, hogy csak azért mert a napokban az új turné startja miatt sokat találkozni az Iron Maidennel, de nem tudom nem észrevenni Eddie-t a démonban. Mindig örömteli, ha egy zenekar ad a külalakra.
A lemez a The Final Hour című instrumentális intróval kezdődik, ami jól megalapozza a ránk váró fél órát. A hangulatáról nekem a Terminator 2 zenéje jutott eszembe. Az intróból egyből indul is a lemez második dala a Lust for Blood, ami egy sebes thrash dal, a dallamosabb fajtából, nem a kapkodós, csapkodós változatát játszák a műfajnak. A dalszövege pedig horror tematikájú, a dal kapott is egy ehhez illő klipet. Itt halljuk először Danny-t, aki tisztán énekel és a hangja jól is illik ehhez a zenéhez. Az ikerszólóban kitesznek magukért a gitárosok, a szólóik az egész lemezen dúdolhatóak. Remek felütése a lemeznek, ez is lett róla az első kislemez. A harmadikként érkező Neck Breaking Dance a személyes kedvencem a lemezről. A dalszöveg a koncerten való megőrülésről szól és erre a dalra mehet is majd a mosh és a fej- és ökölrázás. A szám végi gitárszólót külön is érdemes kiemelni, mindig előkerül rá a léggitárom. Iszonyat húzása van a dalnak! Ez is kapott egy klipet. A negyedikként érkező Grip of Time sem lassít, sebesen robog át rajtunk. A dal mondanivalója komolyabb témát érint, arról, szól hogy az életvitelünk miatt hogyan rohanunk a vesztünkbe. Erre a dalra is igaz, ami a lemez egészéről elmondható, hogy vannak refrének, amiket koncerten akár együtt is énekelhetünk Danny-vel. Az ötödikként érkező Lost in Disgrace mitológia témájú, Medusza történetét meséli el. Remek thrash dal ez is! A hatodik Vail of Insanity jó kis sebes thrash, remek váltások vannak itt is. A dalszövege számomra kétértelmű, vagy egy démonról szól vagy magáról az őrületről. A hetedik Gateway to Infinity egy kicsit visszavesz a sebességből, egy jó kis menetelős ökölrázós dal. A dalszöveget nem sikerült megfejtenem, de szerintem valami film vagy könyv inspirálta. A nyolcadik Tempesta ismét egy instrumentális mű baljós szintetizátorral és hangulatfokozó gitárdallammal, ami introként szolgál a következő dalhoz. A kilencedik Crimson Waves egy lassabb, mondjuk úgy balladisztikusabb szerzemény, ami egy hajótörött utolsó pillanatait énekli meg mielőtt elnyelné a tenger. Itt is remek a gitárszóló. A lemezt a Weaving Fate zárja, ami ismét egy gyorsabb téma. Ahogy a többi dal is a lemezen itt is többször megtámogatják az éneket csordavokállal, amivel engem le lehet venni a lábamról.
A lemez felvételei a Domination Studioban készültek, a producere Simone Mularoni volt. A lemez hangzására nem lehet semmi panasz, szépen, arányosan szólnak a hangszerek, mégse steril van benne egy kis kosz. Az ének szerintem picit hangosabb a kelleténél, de ez nem von le semmit az élvezetből, mivel Danny hangja tényleg nagyon jól áll ehhez a lemezhez és nagyon jó énekdallamai vannak. A gitárosok, Luca és Alessandro szólóit már méltattam, remek munkák. A ritmusszekció, Leonardo és Anthony is dicséretet érdemel, remek alapokat biztosítanak, ráadásul Anthony ʻVenderʼ Dantone egyszemélyben felel az összes zene és szöveg megírásáért. Nem egyedi eset, hogy a dobos a fő dalszerző, de nem mindennapos dolog.
Valóban remek lemez a Face the End amit szívesen ajánlok mindenkinek aki nem csak a metal extrém műfajai iránt van oda. A változatos énekdallamok és riffek miatt minden dal jól megkülönböztethető 2-3 hallgatás után a legtöbbjük dúdolható. Nem ismertem eddig a zenekart, de ez a lemez meggyőzött, hogy érdemes a jövőben figyelni rájuk és el kell kezdenem a korábbi anyagaikba is beleásni magam.
Kiadó: Scarlet Records
Kiadás éve: 2025
Stílus: Thrash Metal
Web: facebook.com/GameOverThrashMetal
Tracklist:
- The Final Hour
- Lust for Blood
- Neck Breaking Dance
- Grip of Time
- Lost in Disgrace
- Veil of Insanity
- Gateway to Infinity
- Tempesta
- Crimson Waves
- Weaving Fate
Pontszám: 9,5