GAMMA RAY – Land Of The Free II

Kiadó: Steamhammer Records

Weboldal: www.gamma-ray.com

Kiadás éve: 2007

Stílus: Heavy / Power

 

 

 

Bár a korai, Hansenes Helloweent kimondottan szeretem, sosem lettem igazi Gamma Ray fan. Már az első lemezeikkel is csak késéssel ismerkedtem meg és valahogy a Land Of The Free album kivételével (bár a Majesticet nem hallottam) a későbbiek egyike sem fogott meg igazán. A GR kópiának kikiáltott Freedom Call, ahonnan a jelenlegi dobost kiemelte Herr Hansen, valahogy kedvemre valóbb dalokat hozott össze. Ahogy meghallottam, hogy az új anyag Land Of The Free II címmel fog megjelenni, aggódva kissé, de izgatottan vártam. Nem hiába.

Itt az anyag és jó. Nem olyan kemény, mint mondjuk a Powerplant, és közel sem a gyors nóták uralják, mint Kai bácsi Walls Of Jericho korabéli dalait, de a Keeperes Helloween érzés nagyon ott van. Jobban, mint a Keeper széria harmadik részében.

Húsz másodperces semmitmondó felvezetéssel indul az első Hansen szerzemény az Into The Storm, melynek kiváló refrénjében említésre kerül a szabadság földje, melyről a lemez a címét kapta. A From The Ashes kissé Maidenesen startol és ennek megfelelően a Harris bácsiékra oly jellemző galoppozásra épül, de a refrén klasszikus Helloween jegyeket is magán visel. A To Mother Earth stílusa, felépítése és minősége miatt is ott lehetett volna az első két hétkulcsos lemez valamelyikén. Olyannyira, hogy a basszusfutamokat akár Grosskopf mester is játszhatná.

Érdekes nóta a Rain, nem is nagyon tudom, hogy mit kezdjek vele. A verzé és a dalváz igen szürke, csak a nagyon fülbemászó refrén és talán a lassú, basszusra és billentyűre épülő középrész valamint a szóló értékelhető. Belecsap a lecsóba a Leaving Hell, jó a tempója és a szóló is rendben van. A verze azonban elsőre a Thin Lizzy-t, majd a Megadeth-et is megidézte egy kicsit. A refrén egyszerű, húzós groove-ra épül, de az egyik végén van egy kis Accept-es óóó-zás is.

A legfurább, mégis kedvemre való dal az Empress (Of The Dark), mely olyan szintű Accept nyúlás, hogy beleborzongok. A refréndallam, a gitárbetét dallama, a kiállás jellege, de még Udo hangja is kísért… Persze, Dirkschneider mester U.D.O.-béli munkássága is bekerült a dalba, mégpedig egy jó kis orosz melódia megidézésével, ami ugye mostanság náluk divat. Újra Maiden és Helloween keverék következik When The World címmel, király kórusokkal és ízes szólókkal. Több mint hétperces, gitárbontogatással induló, majd grúvos riffben folytatódó tétel az Opportunity. Ez az a dal, melyben nincs semmilyen direkt hatás. Legalábbis egészen a középrészben elkövetett basszus-ének kiállásig, ahonnan is Dickinsonék ütik fel a fejüket, nem is gyengén. Viszont a szóló megint oda van rakva rendesen. A virgásabb és a dallamosabb részek is.

Nekem a Neotont juttatta az eszembe a Real World eleje, főleg a gitárdallam miatt. De ez szerencsére gyorsan tovaszáll és a refrén már ragad. Bár azt hiszem, így is ez a leggyengébb nóta a CD-n, még a szóló sem menti meg, pedig van benne minden. Kiállás, betét, beállás, kitét. Amit csak akarsz.

Dobszólóval és Wolf Hoffmannt kísértő gitárral indul a Hear Me Call, mely egy jó kis szpídelős, kétlábgépes GR opusz, epikus refrénnel. Zárszónak a balladisztikusan induló, tizenegy perces Insurrection maradt, mely természetesen változatos, gigantikus indulóvá növi ki magát, a sok jó téma mellett a Maiden-t és rövid időre még a Manowar-t is felidézve. Ütős.

Ha ez lenne Kai mesterék első albuma, akkor is picit kellemetlen lenne, hogy ennyi nyilvánvaló hatás (nem akarok keményebben fogalmazni) van a lemezen, de így, hogy a sokadikról van szó… Szóval kicsit olyan, mintha egy feldolgozás albumot hallgatnék, nagyon jó dalokkal, (jó értelemben vett) slágeres refrénekkel és többnyire dúdolható, élvezhető szólókkal. Nem tudom lehúzni, mert élvezem hallgatni. Újra és újra. Gamma Ray-ről, még ha ily kevéssé tipikus GR is (vagy épp azért?), régen nem tudtam ezt elmondani. Nekem 8.

SAMPLE:
YouTube link

Tracklist:

1. Into the Storm
2. From The Ashes
3. Rising Again
4. To Mother Earth
5. Rain
6. Leaving Hell
7. Empress
8. When The World
9. Opportunity
10. Real World
11. Hear Me Calling
12. Insurrection

Pontszám: 8

Kapcsolódó cikkek

Gamma Ray: 25 éves születésnapi koncert novemberben

NorthWar

Helloween, Gamma Ray, Shadowside – Koncertbeszámoló

Darkjedi

Gamma Ray, Enforcer, Porta Inferi – Koncertbeszámoló

NorthWar

Helloween, Gamma Ray – Koncertbeszámoló

Anonymous

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Részletek

Sütiket használunk a tartalmak és hirdetések személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média-, hirdető- és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához.

Bezár