Kiadó: Cyclone Empire
Weboldal: myspace.com/generalchaostheband
Kiadás éve: 2010
Stílus: Metal
Brief Sum: Nobody should complain. The five of Braunschweig makes everything on the account that the blood of the listener begins sparkling, then (s)he turns to headbanging, breaking up the four walls of the room. But unfortunately after a time, the album converges; the listener can’t really remember the details.
Nem ritka, hogy egy zenekar tervei között nincsenek világmegváltó gondolatok, magasról tesznek a lét értelmének kutatására, senkit sem akarnak jó útra terelve, kiemelni a morális pöcegödör mélyéről. A német General Chaos se bonyolítja agyon a témaválasztást, az előbb felvázolthoz hasonló elveket vall első lemezén. Mindenféle okoskodás, anekdotázás nélkül nyomatják a dögös metal-t. Filozofálgatás helyett az adrenalin pumpáló zenére és a hangulatra helyezik a hangsúlyt.
Igen. A hangulatra senki sem panaszkodhat. A braunschweigi ötös mindent megtesz annak érdekében, hogy hallgató vére pezsegni kezdjen, majd önfeledt headbangelésbe csapva szétrúgja a szoba négy falát. A thrash hívőknek Hendrik Bache és Florian Müller, azaz a két gitáros srác neve ismerősen csenghet. Már amennyiben ismerik(ismerték) a Dew-Scented zenekart. Mindketten alapvetően hosszú időt töltöttek ebben a bandában. Tehát már ennek tudatában is sejthető, hogy a riffekkel sem lehet gond, bár a General Chaos-ban nem a fenti banda stílusát elevenítik fel. Sokkal inkább egy mixről számolhatok be, amelynek alapanyagai a következők: végy egy nagydarab újkori Entombedet, fűszerezd meg némi Panterával, majd süsd át motörheadesen. Ilyen hozzávalókkal nem csoda, hogy mozgásba képesek hozni a hallgató végtagjait. Azonnal, már a lemeznyitó Speech-csel felpörgetik az eseményeket, egyedül a Black As Disease, mint egy kontrasztja a lemezkezdésnek lassul be, már-már doomos hangulatot teremtve. Időnként rövid gitárszólókkal dúsítják a dalaikat, amelyek egyébként ehhez a stílushoz mérten kifogástalanul szólnak. Különösebben kiemelni nem igazán tudok egy szerzeményt sem, mert tökéletesen homogén az anyag, de ugyanakkor ez számomra probléma is. A sokadik dal már nem üt akkorát, mint mondjuk az első három. Egy idő után összefolyik a lemez, részletekre nem igazán tud emlékezni a hallgató. Bár én úgy gondolom, hogy ez nem csak a zenekar hibája, egyszerűen ennyi van ebben a stílusban. Az erő, a dögös hangzás, az agresszív vokál a torkunknak esik, de húsz perc után már csak nyalogatja a nyakunkat.
Remélem, a srácok nem ragadnak meg ezen a szinten, és következő lemezen nem a megmaradt (a debütről lemaradt) szerzeményeikkel találkozunk. A lelkesedésük, energiájuk ne kopjon, csak még egy kis változatosságot szeretnék. Csak egy keveset. A banda, a lemez egyik legjobb dalához, a Black Belt-hez készített egy videoklipet. Akinek felkeltette az érdeklődését a fentébb írtak, javaslom, keressen rá az interneten erre a videóra és garantáltan megbizonyosodhat arról, hogy mire számíthat a lemez beszerzését követően. Zárásképpen a basszusgitáros Henrik Schwaninger szavaival búcsúzom, amelyekkel röviden, de velősen a bandájuk zenéjét jellemzi: „As heavy as a tank, grinding your guts!”
Tracklist:
1. Speech
2. Black Belt
3. Second To None
4. Trailer
5. Screen Berets
6. Kingsize Overdose
7. Calamity Circle
8. Swedeheart
9. Incessantly
10. Powder Monkey
11. Black As Disease