Lemezismertetők

GLASS WOLFE – Xotica

Kiadó: Philip Wolfe Productions

Weboldal: myspace.com/glasswolfe

Kiadás éve: 2009

Stílus: Symphonic Metal / Hard Rock

 

 

 

A németországi zenekar – Maria Glass (ének, szövegek), Philip Wolfe (szintetizátor, ének, zene komponálás) – már évek óta együtt vannak, jó pár kiadvány megjelent Philip Wolfe és a Glass Wolfe név alatt. Új anyagukon összesen 23 vendégzenész játszotta fel a témákat, ebből kilenc gitáros, öt basszusgitáros, négy dobos, négy kórustag, valamint egy vendégénekes. Ha nem olyan nagy bűn, akkor én most nem sorolnám fel a neveket. Innentől nagyobb a falat – egy érdekes, színes lemezre lehetek felkészülve ilyen zenész armada után, vagy…

A korongot a Xotica Overture nyitja meg – egy álomvilág virágai nyílnak a szinte üveghangú dallamokon, amely főleg szintetizátoron vonul végig. Érdekes, talányos bevezető, a kompozíció hatásos, jól eltalált. A következő dal az Emerald Lady kőkemény metal jegyeken vágtat előre, majd Maria éneke terjeszti szét szárnyait a dinamikus alapokon nyugvó zenei szerkezet fölött. Jó dallamok, (direkt) kopott, jó hangzás, lendület, élet van benne. Jók a témák, felidéznek egy korszakot, a kilencvenes évekből, amikor sok hasonló banda vágott utat magának. A Glass Wolfe talán annyiban különbözik a sima reprodukcióktól, hogy van váza, lüktet benne valami, ami plusz.

A Rise Above is követi a melodikus heavy metal vonalat, a jó kis gótikus és szimfonikus jegyekkel megfűszerezett alap klasszikus hangokat ébreszt fel. Feszesebb is lehetne az egész, itt a lendület valahogy megkopott, gyengécske, ami nem annyira érződik, de mégis felbukkan. Összességében jók a témák, főleg a gitár teker egy olyat, hogy lehidal az ember 🙂 De persze a többi hangszer is odateszi magát, nem mondanám hogy üres a dal. A Queen of Tragedy egy négy kisebb részből álló dal. Alapból hard rock jegyek haladnak végig a szerkezeten, kicsit döcögősen haladva előre. Nem rossz az alapkoncepció, de valahogy úgy érzem, nem a legjobb az, amit kihoztak belőle.
A Rubicon szimfonikus tételei jól megállják a helyüket, a hangsúly itt is az éneken és a szintetizátoron van. A többi hangszeres is kiveszi persze a részét, a témák jók, egységesek, kidolgozottak. Van benne egy cseppnyi gothic hangulat is, amitől egyből máshol érzi magát az ember, kikapcsol, magába szippant.

Klasszikus jegyeken érlelődött a Second Sight című dal is, de sajnos ez is csak egy gyenge próbálkozás maradt. Nem rosszak az ötletek, de a kidolgozott szerkezet valahogy mégsem több, mint egy alap hard rock szerzemény. Nem lenne ezzel sem baj, néha az egyszerű számok is nagyot tudnak ütni, de ez sajnos csak az átlagba fér bele, nem túl nagy durranás. A Reflections zongoratémáira finoman „vonósok” épülnek fel, a vokál nagyon gyönyörű, egy kellemes fantázia nyílik hangról hangra, egyszerű, kellemes az egész, pontos ellentétje az előző track tulajdonságainak – itt mutatják meg, hogy egyszerű témákra is lehet jól építkezni, ha az ki van dolgozva.

A Caught in the Crossfire énektémái néhol kicsit túleröltettek, a felépítés itt sincs túlbonyolítva, ami nem is baj, mert alapból jól szólal meg az egész, vastag hangzás, hömpölygő dallamok, karcos riffek kísérik végig az éneket. A témavilág könnyed szerkezetű, az egymáshoz kapcsolódás egyértelmű. A szólógitár témái nagyon feldobják az egészet – egy korrekt, kerek egésszé kerekedik a nóta. A Free To Fly is ezt a vonalat vitte volna tovább, de ez a nyomába sem ér az előző szerzeménynek. Széthullik az egész egyszerűen, mielőtt még összeállhatna, pedig az ötletesség ebben is megvan, csak az arányok lettek elhanyagolva – nincs meg az a dinamikai erő, ami kellene bele. Vannak kivételes részek, amik harmonikusan szólalnak meg, de sajnos a sablonból több van.

A 1000 Ships megint egy kikapcsolós rész – szintetizátor dallamain utazik a narráció, majd belevész a ködbe, a zongora hangjai tiszták, nemsokára felhangzik az ének is, Maria tiszta dallamsorai varázslatosak. A könnyed kis átvezető után a Helen of Troy következik. Valahogy nem igen érzem szükségét a sci-fi hangulatú szintetizátorbetéteknek, mert az alapok nincsenek olyan jól összerakva/kicsiszolva, hogy ezt a többi hangszer alátámasztaná. Viszont a progresszív megoldások már nagyon jól össze vannak rakva, kidolgozott témák hasítanak végig, kissé a hetvenes évek hangulatában (amolyan Emerson, Lake & Palmer módra), talán ezen a vonalon többet is elérnének.

A Calm Before the Storm szintén egy rövid átvezető, ezúttal instrumentális teljesen. Az alig egyperces tétel finom harmóniákat hordoz, a hangok csak úgy úsznak a levegőben – kár hogy olyan hamar véget ér. A The Tempest disszonanciája majdnem tökéletes, de mégsem az. Vannak itt is vastag, karakteres dallamok, hangulati ívelések, a témák gördülékenyek, az elején és a közepén valami miatt mégis meggyengül, a dinamika „meghal”. Nagyrészt itt is jó ötletek alkotják a szerkezetet, de bizony ez még kevés, mert a gyengébb részek bizony tönkrevágják ezt a képet.
A The Voyage Home érdekes szintetizátorral indít, majd szépen aláfekszik a dob és még egy szintidallam. Instrumentális, záró tétel ez, finom határvonalon mozogva, belerepítve az éj csillagai közé.

Összességében egy korrekt lemezt kaphat a hallgató a kezébe, érdemes megismerkedni a német zenekar munkásságával.

Tracklist:

1. Xotica Overture
2. Emerald Lady
3. Rise Above
4. Queen of Tragedy
5. Rubicon
6. Second Sight
7. Reflections
8. Caught int he Crossfire
9. Free To Fly
10. 1000 Ships
11. Helen of Troy
12. Calm Before the Storm
13. The Tempest
14. The Voyage Home

Pontszám: 7.5

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Elfogadom Részletek