Kiadó: Napalm Records
Weboldal: www.glittertind.net
Kiadás éve: 2009
Stílus: Viking Folk Metal
(scroll down for English Version)
Őszintén szólva, nagyon kevés tapasztalatom volt eddig a norvég Glittertind-el. Még 16 éves koromban hallottam az Evige Asatro albumot, de akkor nem ragadott meg annyira a norvég duó zenéje. A Torbjørn Sandvik és Geirmund Simonsen által alkotott duó új lemezének hallatán viszont leesett az állam!
A „Landkjenning” nagyon érdekes zenei élmény. Népi hangszerek és lágyan búgó basszusok. Szépen kivitelezett, többségében lassú gitártémák, és az a gyönyörű, archaikus norvég nyelv.
Torbjørn Sandvik hangja nagyon karakteres! Nekem elsőre a Tyr-es Heri Joensen jutott eszembe róla. Magát a produkciót sokkal egyénibbnek és változatosabbnak találom, mint rengeteg mostanság tevékenykedő folk/viking bandát.
A lemez első harmadát abszolút a folkzene uralja. Itt nincsen torzított gitár, van helyette rengeteg autentikus népi hangszer és szép dallamok. Sajnálom, hogy nem értek norvégul, pedig biztos érdekes lehet, amit a modern skaldok énekelnek elődeikről.
A „Longships and Mead” című, egyedüli angol nyelvű dallal indul el a lemez vidámabb periódusa. A Varder i Brann, a Glittertind és a Jeg snører min sekk olyan szerzemények, melyek leginkább „folk-punk” zeneként definiálhatóak.
Ezek a dalok úgy szólnak, mintha az Otyg és a a Dropkick Murphis összeülne egy baráti jammelésre. Szerintem az eredmény valami hasonló lenne!
A Mot myrke vetteren című nótával ismét visszatérünk a lassú, folkos témákhoz. Itt a népi hangzásvilág mellett még sámáni hangokat is hallhatunk a háttérben. A 36 perces lemezt egy ének nélküli outro zárja, melyet Geirmund Simonsen egy templomi orgonán játszik el nekünk.
Jó tudni, hogy míg sok zenekar vikingesdivel, meg Mjöllnir lengetéssel akarja eladni a jellegtelen produkcióját, találhat még az ember ilyen kincseket is, mint a Glittertind.
———————–
ENGLISH VERSION:
Honestly, I don’t know much about Glittertind. When I was only 16 years old, I listened to the Evige Asatro album, but it wasn’t too interesting. But now, the music of the norwegian duo, Torbjørn Sandvik and Geirmund Simonsen completely fascinates me!
Landkjenning is a very interesting musical journey. Folk instruments and softly sounding bass. Slow, precise, well-written guitar parts and that beautiful, archaic norwegian language.
The voice of Torbjørn Sandvik is very characteristic, reminds me a bit of Heri Joensen from Tyr. The production is much more unique and various than loads of folk/viking bands in this scene.
The first part of the album is absolutely dominated by folk music. Instead of distorted guitars, we can find loads of authentic folk instruments and catchy melodies. To my deep discontent, I don’t understand norwegian, despite I am very interested in getting to know what the modern skalds sing about their forefathers and their home.
With the only english song, Longships and Mead, comes the period of merry songs. Varder i Brann, Glittertind and Jeg snører min sekk could be best described as „folk-punk”, sounding as if Otyg and Dropkick Murphys were having a friendly jam.
With Mot Myrke Vetteren, we return to the melodic, folkish songs. Apart of folk instruments, we can hear shamanic chants. The 36 min. long album ends with an instrumental song, where Geirmund Simonsen plays alone on a church organ. Awesome!
It is good to know that even though many bands try to sell their boring music with Viking imagery (waving a Mjölnir around), we can find such treasures as Glittertind.
Tracklist:
1. Landkjenning
2. Nordafjells
3. Varder i brann
4. Går min eigen veg
5. Longships and Mead
6. Glittertind
7. Jeg snører min sekk
8. Mot myrke vetteren
9. Brede seil over Nordsjø går
10. Overmåte full av nåde