GOATPSALM – Erset La Tari

Kiadó: Aesthetic Death

Weboldal: http://goatpsalm.bandcamp.com/

Kiadás éve: 2012

Stílus: Ambient / Black

Brief Sum: Pure Ambient/Black Metal with more ambient than black meteal. The lyrics cover Sumerian and the music catch that atmosphere as well. Recommended to the fans of the genre.

 

Egy igazi vérbeli Ambient/Black Metalt kap aki kezébe veszi ezt a lemezt. Annyira ambient, hogy nekem néhol már sok is volt. Mondjuk az a tény, hogy a lemezen három szám található mely a negyvenöt percet rúgja és ebből a második szám csak kicsivel több mint öt és fél perc sok mindent elárul.

Az első szám kellemes kis rávezetéssel indul és az egész számra jellemzően, a gitárok zajongása, szélfújás szerű aláfestés és a suttogós károgós ének megy jó ideig. Aztán a kilencedik perc környékén történik valami, nahát nem őrületes zúzás hanem egy kis felemelés a hangulatban. Nem mondanám, hogy pozitívabb lesz a zene, de afféle kiteljesedés indul el benne. Az aláfestő hangzások nagyon jól vannak megválogatva, szépen szólnak és remekül teszik a dolgukat ami annak is köszönhető, hogy nem túl hangosak és nem is túl halkak. Kellemesen “elseprűzgetnek” a háttérben.

Az album borító és vele együtt a booklet nagyon igényes munka, szép grafika és ez a vöröses szín ami dominál abszolút elnyerte a tetszésemet. A szám címek az utolsót leszámítva, sumérul vannak, így a dalszövegek is a sumér mondavilághoz köthetőek. Ha helyes, amit találtam az album címe valami olyasmit tesz, hogy a Föld, ahonnan nem térsz vissza (Land of No Return). Utuk-Xul egy gonosz lélek. A Bab-Illu(Babilon) valami olyasmit tesz, hogy Istenek kapuja (The Gate of Gods). Az utolsó szerzeményről nem nagyon találtam információt.

A második számban a gitár dominál, de itt sem a torzított gitár, hanem a keleties hangulatvilágú akusztikus.

A harmadik és egyben záró nóta elég nehézkesen indul be. Az elején csak homokviharra emlékeztető zúgás hallható. Aztán a harmadik perc környékén kapunk egy kis dobot és torzított gitárt, kántálós jellegű hörgéssel. Egy kis igazi szenvedős Black Metal  Azt hiszem ez a legérdekesebb szerzemény a lemezen, talán a legváltozatosabb. A Közepén még egy egész pofásra sikerült gitár szólóval is meglepnek. Aztán leállás, vissza az ambientbe, jó sok gitárzajjal, amit én különösen szeretek, amikor nyikorognak, gerjednek minden félét csinálnak ami csak zajként kihozható a hangszerből. A vége felé a zajból kibontakozik még egy kis akusztikus gitár aztán lezáródik ez a fejezet is.

Ez egy kellemes kis lemez, de azért van még mit fejlődni, hogy hosszabb távon is érdekes legyen és jobban fenn tartsa a hallgató figyelmét. A stílus rajongóinak persze mindenképp ajánlom.

Tracklist:

1. Utuk Xul
2. Bab Illu
3. Under The Trident Of Ramanu

Pontszám: 7

Szólj hozzá!