GRAFVITNIR – Into the Outer Wilderness

A véletlen úgy hozta, hogy a stockholmi dallamos black metal Grafvitnir munkásságát, ha nem is a 2007-es alakulásuktól, de nagyjából 2012-es debütálásuk óta nyomon követem. A duó a színtér egyik legaktívabb hordájaként egy-két évente ontja magából rettenetes, a halál leheletét árasztó szerzeményeit, s immár a kilencedik teljes albumuknál tartanak.

Az Into the Outer Wilderness zeneileg és témájában egyaránt az utolsó két lemez nyomdokain halad. Az angol és svéd nyelven előadott dalok a természeti világ, a sötét rituálék, a vérfarkasokkal kapcsolatos mesék, valamint a vadászat és a kárhozat szellemét hirdetik. A banda által használt szűk stiláris keretek között összesen kilenc kis fekete harmóniával ajándékozzák meg a démoni melódiák szerelmeseit, hallgatóságukat, az éjszaka gyermekeit.

A stílusjegyükké vált zajos hangzás, a recsegő gitárok, a szenvedélyes riffelés, kattogó dobok és hangosan csörömpölő cinek, valamint a reszelős hang a felvételek mindegyikét szervesen végig kíséri, ekként teremtve meg a hagyományos 90-es évekbeli svéd dallamos black metal hangulatot. A megfelelő légkör kialakításában ezúttal is a sötét mágus, Devo Andersson (ex-Marduk) segített a maszterelési feladatok elvállalásával. A borítót szintén egy visszatérő tettestárs, Daniele Valeriani készítette, akinek munkáival újabban az Acausal Intrusion, a Black Altar, a Lucifer’s Child, illetve a Mayhem háza táján lehet találkozni.

Rátérve a zenére, az Intro kivételével itt nem találni semmi tölteléket! Az Into the Outer Wilderness 43 percen keresztül szórja a sötét atmoszférát teremtő zenei átkokat, kezdve rögtön az agresszív címadó dallal, ami robbanó dobjaival egyenesen porlaszt, miközben riffelésével istenkáromló hitvallásukhoz méltó intenzitást idéznek elő. Egy hatékony ragadozó a Venomous Incantations is. Gyors tempójával, a vitriolos vokáljával, az előzőnél kicsivel szövevényesebb dallamtextúrájával és főként szonikus északi robbanásaival keveset kínál a megváltás útján járók számára, sokkal inkább ezüstkulcsa a pokol kapuján bejutni vágyó dörömbölőknek. Nem fukarkodik a félőrült, állatinak ható üvöltésekkel a Lycanthropic Litany. A szám demós megszólalása ne tévesszen meg senkit, igenis magas minőségű kéz és lábmunkát hallhatunk, ámbár az eddigi bőségesebb hangszereléshez képest valóban minimalista fogás, ahol a hangsúly a vadságon van. A gitárszekció nagyjából félidőben talál magára, viszont a kárpótlás éppen ezért nagyon fülbemászó. A Venomous Incantations mellett a képzeletbeli A oldal másik csúcspontja, a kevésbé dallamos, inkább témázgató Där köldvindar skriker av hat. A minden hangjában rideg, vérfagyasztó és indifferens alkotásnak persze megvan a maga komor harmóniája, de anélkül, hogy elveszítené érdességét és frissességét.

Sokkal több életet találni a From a Thousand Ages Lost-ban, ami a Där köldvindar skriker av hat-hoz képest szinte ugrál és pattog. A hörgések és károgó ének kölcsönöznek az egyébként ékegyszerű tételnek egy kis sejtelmet, ezáltal egészen jól, mi több élvezhetően eldübörög. A Through the Witchcraft Door a haragos, sziszegő vokálon túl jó adag kaotikus húrt és skálázó riffet virít, amellyel a hagyományosabb, fémesebb balck metal vizeire evez. A vége felé haladva sincs toporgás vagy ráérős felvezetés. Az Urtidens becksvarta arv tompa, szónikus ütésekkel, kellemes cintányérjátékkal és örvénylő gitárokkal operál. Azon túl, hogy a B oldal csúcsszerzeménye, ez a második svéd szám ebben a műben. Erőszakosan indul, majd a központi riff ismétlésével és variálásával – mintegy törhetetlen fémötvözetként – ügyesen ellavírozik a jégcsákányszerű aprítás és a könnyedebb dallamok között. A dübörgő érzés a zárótételben a legerősebb. A Seekers of Fire a hullámzó riffelésével, valamint kíméletlen cinjátékával egy váratlanul vagány, hipotermiát kiváltó szám, amely még utoljára magával ragadja a gondolatot, kiemelve azt a szamszára kerekének hitvány valóságából, egyúttal rövid időre megszabadít Démiurgosz piszkos kezeitől is.

Mindenkinek, aki valaha is a csontjaiban érezte az észak hidegét, ez az album brutális, könyörtelen, mégis dallamos emlékeztető lesz arra, hogy miért is szerettük meg a finomságot és szövevényes textúrákat egyesítő balck metal műfajt. Szóval nálam az Into the Outer Wilderness jelesre vizsgázott.

Kiadó: Shadow Records / Regain Records
Kiadás éve: 2023
Stílus: Melodic Black Metal
Web: facebook.com/Grafvitnir.Serpentfire