Kiadó: Regain Records
Weboldal: www.grave.se
Kiadás éve: 2010
Stílus: Death Metal
Brief Sum: Burial Ground is the absolute sequel of their highly appraised previous record in every aspect. Only the sound changed a bit, both the tempo and the style remained the same. Almost the whole record is pure old school death metal, however, we can hear some blackened death riffs also in Bloodtrail and some hardcore influences in Sexual Mutilation. Despite these, the band follows their own way without compromises. Burial Ground is a decent effort from a group which is may not be the leader of this style nowadays but is truly worth the death metallers’ trust.
Kétség sem fér hozzá, hogy a svéd Grave a fáradhatatlan csapatok közé tartozik, ahogy ezt az utóbbi időben hallhattuk tőlük a különböző interjúkban, illetve ahogy a legutóbbi album címéből és céljából erre következtethettünk. A két évvel ezelőtti Dominion VIII valóban azt mutatta, hogy bár megújulásra, vagy óriási stílusváltásra már nem kell számítani a csapatnál – ami jó hír a Hating Life környéki korszakot ellenzőknek -, viszont azt az old school utat, amin elindult anno a csapat az Into The Grave-vel, hibátlanul tudják követni, mi több, két olyan dalt is tartalmazott az az anyag, ami azóta nálam örök kedvenccé vált. A hangzás különlegessége is kivételessé tette az anyagot, így teljesen érthető, hogy azóta is jó néhányszor megfordult a lejátszómban az a lemez, különösen azután a remek koncert után, amit itt adtak az A38-on. Vádolhatja őket bárki középszerűséggel, abban az évben a csapat nekem megmutatta, hogy hogyan kell igazán őszintén, lelkesen még 20 év után is felállni a színpadra és játszani a death metalt. Nem csoda, hogy az új album hírére fellelkesültem.
Az első hallgatás után máris pozitív volt a véleményem a csapat új lemezéről, hiszen nagyjából ott folytatták, ahol a Dominion VIII-el abbahagyták. A hangzás ezúttal nem olyan mély, inkább karcosabb, a gitár viszont néha kicsit túl van vezérelve, ami apróbb recsegéseket eredményez, a dob és a vokál viszont hasonlóan szól az előző albuméhoz. A hangulat hamisítatlan Grave, a tempón sem változtattak sokat – szerencsére. Az összkép tehát mindenféleképpen azt sugallja, hogy ez ismét egy sikeres album lett, de nézzük a negatívumokat. Második hallgatás után már nem voltam ennyire lelkes, hiszen előjöttek azok a negatívumok, amiket már a Dominion VIII kapcsán is leírtam. Mégpedig hogy hiába vannak jó dalok, ha közöttük van jó néhány középszerű vagy kifejezetten jellegtelen téma, esetleg dal. Amiben fejlődtek, az az, hogy kevésbé hullámzó a lemez színvonala, viszont sajnos kevés az igazán kiugró dal is. A legutolsó Obituarynál volt hasonló érzésem, bár azért az el kell ismerni, hogy ott az egész lemeznek nem nagyon volt kiemelkedő momentuma, itt viszont a végefelé egyre erősödik az anyag. A – szerintem – leggyengébben megírt dalokat vették legelőre, és a Ridden With Belief-től kezdve már nincs kegyelem. Amin meglepődtem, hogy a Sexual Mutilationben található HC-s hatások mellett – ami nem idegen ettől a csapattól, gondoljunk a Hating Life-ra – néhány helyen blackened death témákat is hallhatunk, amin először igen meglepődtem, viszont jól áll a csapatnak.
A fentieken kívül nem sok említésre méltót tudnék az albummal kapcsolatban mondani, tipikus mostani/első lemez környéki Grave anyag. Aki ismeri őket, az úgyis tudja, mit várhat, és igen, többé-kevésbé azt fogja kapni: a Dominion VIII-at egy enyhén halványabb változatban. Ha az a lemez tetszett, akkor ez sem fog csalódást okozni, igaz, nem is fog leesni tőle az ember álla. A Grave-et nem ismerőknek még mindig az első két lemez valamelyikét ajánlom, de nem tévednek nagyot, ha esetleg ezzel kezdenék a zenekarral való barátkozást. Összességében a Burial Grounds egy korrekt munka egy olyan csapattól, aki bár nem zászlóvivő ebben a stílusban, de még véleményem szerint nagyot nem hibázott.
SAMPLE:
MySpace link
Tracklist:
1. Liberation
2. Semblance In Black
3. Dismembered Mind
4. Ridden With Belief
5. Conquerer
6. Outcast
7. Sexual Mutilation
8. Bloodtrail
9. Burial Ground