GRAVE ROBBER – Inner Sanctum

Kiadó: Retroactive Records

Weboldal: myspace.com/graverobberpunk

Kiadás éve: 2009

Stílus: Horror / Punk / Metal

 

 

 

Az amerikai négyes – Carcass (basszusgitár, ének), Lamentor (gitár, ének), Plague (dob), Wretched (ének) – nem első lemezét rögzítette tavaly. Az új anyagon 12 szám kapott helyet, zúzós horror/punk metal stílusba belőve saját bevallásuk szerint. Nézzük mit mutat a korong.

A bevezető Inner Sanctum egyfajta horror main title, egy hangulatos intro a zúzás előtt. A Detonation A.D. egy középtempós, thrash metal szerű szám, érdekes hatásokkal, változatos énekkel. Alaptémák váltakoznak a szerkezeten belül: vannak köztük elég jól elkapott ötletek, hangulatok, néhol kissé sablonos, de ez utóbbi minimális részben fordul csak elő. Szóval kerek és nem kerek egyszerre, talán egy kis csiszolással még ütősebb lehetett volna. A következő dal a Shadows, amire már inkább jellemző a punk metal kifejezés: van benne egy adag a ’80-as évek punk feelingjéből, én egyedül talán az énekkel nem vagyok elégedett (igaz a zene is átlagos), túl egyszerű ebben a dalban. Jól megfogott témák is rezdülnek, sőt, a szólót külön is kiemelném, nagyon jól össze lett hozva. A szerkezet ilyen is, olyan is – van ahol nagyon kevés, van ahol pont jó. Az Altered States is egy laza punk nóta, némi hardcore beütéssel. Az ének jó, a zenei szerkezet nem több egy közepes, megszokott punk nótánál. Vannak kivételek, mert ebben is vannak jó ötletek, sőt! – ha nem a punkos felét, hanem a komolyabb metal alapokat veszem kiindulópontnak, akkor affelé kellene inkább fordulni.

A Fear No Evil már sokkal határozottabban kezdődik, a stílusok keveredése itt megfelelően ötvöződik, a reszelős gitárra, a punk ütemű dobra jól épül fel a kissé dallamos ének, ami egyszerre karcos is és heroikus – feszülnek az ellentétek, de jól egybemosódnak, és egy korrekt, dinamikus szám keletkezik belőlük. Ez már valami:)
Az I’m Possessed lüktet ahogy kell, egy jófajta pogo-hoz vagy headbengeléshez ez kell, dukál minimum. Rövid, súlyos témaleosztás, egy pillanatra sem lankad a lendület, a dob és a basszus viszi a jó kis kőkemény alapokat, amit a gitár a maga módján színez (valljuk be: rendesen:)), az ének pedig erre épül. Na, ez rendesen megszólal, a metal keveredések miatt van is benne egy kis egyéni íz is.

A Tell Tale Heart bevezető szövege cinikusra van véve, és ez hatásos is. Utána szépen beúszik egy laza tempójú, könnyed zenei szerkezet, tiszta ’50-es évek rock ‘n roll hangulat, az énekstílus is jól fekszik a srácoknak:) Nyugis darab ez, finom rezzenésekkel végig, alap!
A The Night Has Eyes inkább a metal felé mozdult el: erősebb színek, hatások jönnek át, egyedül az ének az, amit én keményebbre vettem volna, mert csak ledarálja a magáét, de semmi különös – persze mindezt jó teszi, de mégis – szóval a zene tipikus metal riffekkel teli, tartalmas, jól átgondolt, és úgy hallatszik, a fiúk ezen a területen otthonosabban mozognak, van egy olyan hangulata a refrénnek (meg úgy általában), hogy el tudnám tőle az egész számot egy filmben képzelni, ütős darab, jó hogy felkerült! Ez az út. A Valley of Dry Bones már nem ennyire egyértelmű sajnos: nem rossz, amit összehoztak, de már túlságosan leültek a riffek. Van egy-két fogósabb, ami már-már stoner rock-ba csap át, de az egész együtt nem más mint egy gyenge töltelékszám.

A Men In Black szintén bizonyság arra, hogy hogyan szól egy dal, ha nincs még rendesen összerakva. Nem, nem arról beszélek hogy nem tudnak játszani a fiúk. Egyszerűen nem értem, hogy miért ez a minimalizmus, mikor az előző számokban bebizonyították, hogy sokkal több van bennük, sokkal jobb dalokat össze tudnak hozni? Ez csak egy sablon a sok közül, végigpörög és kész – semmi maradandó. Az I Spit On Your Grave (szó szerint: köpök a sírodra) tipikus ’90-es évek eleji punkkal zúzza le a fejünk, megmozgat, ebben legalább van erő, spiritusz, zubog az egész, és nem hagyja hogy talpon maradjak. A szóló valami eszméletlen benne, nekem nagyon bejött, az alapok kőkemények, odacsapnak, a basszus játékos, ahogyan a dob is. Na, ez igen!
A bonus track a Black Sabbath “Children of the Grave” című nótájának az átdolgozása (végre valaki nem a Paranoid-ot rángatja elő). Keményebben szólal meg, más a keverés, más a hangolás, és persze az ének is. Aki velem együtt ott volt ’98-ban a Kisstadionban, vágja miről beszélek:) Egy nagyon korrekt Black Sabbath átdolgozást hallhatunk, belekeverve némi horror hangulatot.

Összességében azt tudom mondani, hogy sajnálatos, hogy ilyen tudással csak ennyit hoztak össze, pedig nagyon sok lapul bennük, ötletes, egyedi hangulatú a zenei ötvözetük; de még csiszolhatóak lettek volna a számok. Reméljük, hogy a következő anyag sokkal kiforrottabb lesz!

Tracklist:

1. Inner Sanctum
2. Detonation A.D.
3. Shadows
4. Altered States
5. Fear No Evil
6. I”m Possessed
7. Tell Tale Heart
8. The Night Has Eyes
9. Valley of Dry Bones
10. Men In Black
11. I Spit On Your Grave
12. Children of the Grave (Bonus track)

Pontszám: 7.5

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Részletek

Sütiket használunk a tartalmak és hirdetések személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média-, hirdető- és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához.

Bezár