Kiadó: Massacre Records
Weboldal: www.graveworm.de
Kiadás éve: 2009
Stílus: Melodic Black/Gothic Metal
(scroll down for English Version)
Olaszország nem feltétlenül tartozik a metal nagyhatalmak közé, de arrafelé is legelészik néhány bepöccent bika a szegecses fém mezőkön. Ezen becses teremtmények egyike a Graveworm is, kik jó szokásukhoz híven, tartották magukat a két évenkénti lemezmegjelenéshez, így idén júniusban meg is érkezett a Collateral Defect utódja, ami továbbra is üti a mércét és magában hordoz egy oly sokakból hiányzó különleges esszenciát. Utóbbi két anyaguk egyértelműen a stílus krémjébe emelte a bandát, a felépített imázst pedig az idei koronggal sem fogják lerombolni.
A zene továbbra is a dallamos black/gothic kettős arzenáljával bombázza a hallgatót, viszont utóbbi jelző sajátosságai csak nyomokban érhetők tetten. Stefano Flori frontember változatos, karakteres vokalizálása is maradt a régi – több helyütt lavírozik magas és mély hangfekvése mezsgyéin – és mázlinkra Sabine Mair kisasszony sem veszítette el billentyűs érzéket, újfent sok kellemes díszt aggat a pőre alapokra. Hihetetlen mit művel a csaj, briliáns témái ezer közül felismerhetőek, igazán egyedi aromával rendelkeznek. Hamar világossá vált, hogy Martin Innerbichler dobos sebességéhsége szemernyit sem csillapodott az évek során. A komplett albumot átfogóan végig ízesen kalapál – a technikás játék mellett nem hogy a duplázónak nem hagy békét, de blastbeatjeivel is nyomatékosítja a vérontást. Nem hiába hármójukat említettem, hiszen ez a trió viszi a hátán a lemezt, ezzel persze korántsem a bárdisták produktivitását szeretném degradálni.
A Vengeance Is Sworn rögtön büntető darálással nyit, amit a Circus Of The Damned érzéki, mégis szomorkás aláfestése követ. Sabine ezen a ponton a leginkább lekötelező. A címadóba ültetett kiállásával egymaga teremt meg egy fenyegető, apokaliptikus hangulatot, majd varázslatos alakításával a Hell’s Creation-nek is ikonjává válik, belevésve a dalt emlékeink kőtáblájába. A soron következő, középtempós Forlorn Hope is egy hatalmas alkotás, minek nyomasztó hangulata búskomor víziókkal terheli gondolatainkat, amiért elsősorban a Disbelief-es Karsten Jäger vendégszereplése a ‘felelős’. Róla tudni kell, hogy kegyetlen szívbemarkoló orgánummal rendelkezik, a srác maga a fájdalom megtestesítője, ezáltal rengeteg érzést pumpál a dalba, az egyik legjobbá avanzsálva azt. Nem semmi elegyet alkot, mikor a két bivalyerős torok, Stefano és ‘Jagger’ megfeszíti hangszálait, az embernek olyan érzése támad, mintha lelkek ezreinek agóniáját hallaná. A továbbiakban apróságokkal színezett, minőségi szintentartás folyik. A csöppet klisés Architects Of Hate sok extrával nem kecsegtet a maga tipikus technical death-re hajazó húrtépésével, noha gyengének nem mondanám, nagy port nem kavar. Ami az aktuális feldolgozást illeti… A parádés I Need A Hero után is töretlen a humorérzék; az áldozat ezúttal egy ’80-as évekbeli pop/rock sláger (Message In A Bottle), a The Police nevű brit formációtól. Az eredmény természetesen elég muris (ajánlom figyelmetekbe az eredetit! :)), de különösebben nem lóg ki a sorból, ahogy a hátralévő szerzeményekkel sincsen semmi gond.
A hangzás felér egy kisebb atomtámadással, szerencsére ugyanolyan arcbamászó és erőteljes, mint a legutóbbi korongon (Stage One Studio) – magas hangerőn döngetve a helyi illetékesek garantáltan azonnali hatállyal elrendelik a lakosság evakuálását. Ellenben a borítóval nem igazán vagyok kibékülve. Egy dolog, hogy alkotóelemei kimerítik a klisé fogalmát (letépett fej és koponyák szanaszét), de abszolút nem illik a zenekarhoz ez a fajta brutal death féle képvilág. Remélem legközelebb nem megcsonkított holttestekben kell majd gyönyörködnünk, sokkal bejövösebb lenne egy elvontabb megvalósítás vagy az Engraved In Black-hez hasonlóan egy szimpla, mutatós rejtélyes táj.
Kezdetben nem voltam elájulva, úgy tűnt, kicsit egy kaptafára készültek a nóták, ám idővel beérett az anyag és ugyanúgy páros lábbal szállt az arcomba, mint a korábbi művek. Talján barátaink flegmán legyinthetnek – ebben a közegben még mindig magasan verik az átlagot. Ismét egy rájuk jellemzően deviáns, méregerős cuccot tettek le az asztalra, ami méltó rá, hogy az extrém metalosok bizalmát élvezze és ott feszítsen a gyűjteményekben. Rajongóknak csalódás kizárt, érdeklődők pedig ne habozzanak a beszerzést illetően! Ugye-ugye, nem csak a spagettire kellene büszkének lenni…
———————————–
ENGLISH VERSION:
Italy isn’t necessarily a Metal force, but there are also some mad bulls on the spiked metal fields. One of these creatures is Graveworm, who, sticking to their habit, have kept their biannual release of albums, and in July they have put out the successor of Collateral Defect which also reaches the standard and carries an essence that is missing from a lot of bands. Their former two stuffs have raised them to the elite of the genre, and they won”t destroy their image with this year”s album either.
The music still bombards the listener with melodic black/death, but the trademarks of the latter can be detected is traces. The varied vocalisation of frontman Stefano Flori has also remained the same – he varies his voice between higher and lower regions – and, fortunately, neither Sabine Mair has lost her synth skills, and she spices the pure basics with pleasant themes. It”s incredible what the girl is doing, her brilliant themes can be distinguished from 1000 others, they have a unique feel to them. It”s also obvious that the speed-hunger of drummer Martin Innerbichler has also remained the same. It”s not by chance that I have mentioned the three of them because this trio carries the record on their shoulders, but, with this, of course, I wouldn”t like to decrease the productivity of the guitarists.
Vengenace Is Sworn opens with punishing grinding, and it”s followed by the emotional yet sorrowful dub of Circus Of the Damned. Sabine is the best maybe at this. In the title track, she alone creates a threatening, apocalyptic feeling, and becomes an icon with its magical performance in Hell”s Creation making it memorable. Next up is the mid-paced Forlorn Hope which is also great, burdening our thoughts with bitter visions by its oppressive aura, for which Disbelief”s Karsten Jäger”s guest performance is responsible. One has to know about him that he has cruel, heartbreaking organ; the guy is the incarnation of pain, pumping a lot of emotions into the song and this makes the track one of the best. It”s great when the two powerful singers sing, as if we could hear the agony of a thousand souls. Following this, there”s quality standard keeping up is going on with little spicing. The bit cliché Architects Of Hate does not augurs well with its string-shredding referring to technical death metal. I wouldn”t call it weak, it does not stir much. As for the current cover song… After the great I Need A Hero, their sense of humour is still unbroken: the victim this time is a pop/rock hit song from the „80s (Message In a Bottle) by British The Police. The result of course is rather funny (I recommend you the original!:)), but it does not stick out, as there are no problems with the following tracks.
The sound is like a small atomic assault, fortunately it”s as strong as that of the previous record (Stage One Studio) – listening to it at a higher volume the authorities will surely evacuate the area. However, the cover artwork isn”t that great. That”s one thing that its ingredients are cliché (cut off head and skulls everywhere), but this brutal death metal scene doesn”t suit the band at all. Hope next time they won”t present us mutilated bodies, a more abstract picture, or a simple, mystic scene, as on Engraved In Black, would be much better.
In the beginning, I wasn”t that impressed, the tracks sounded a bit alike, but after a time I got into the stuff and it kick as like the previous records. Our Italian friends are still way beyond the average in this milieu. Characteristically, they again delivered a deviant, strong stuff worthy to be present in the collection of extreme metal fans. For fans, disappointment is excluded, and those interested do not hesitate to buy it! Well, it”s not only spaghetti to be proud of…
SAMPLE:
MySpace link
Tracklist:
1. Vengeance is sworn
2. Circus of the damned
3. Diabolic Figures
4. Hell´s creation
5. Forlorn Hope
6. Architects of hate
7. New disorder
8. Message in a bottle
9. Ignoreance of gods
10. The reckoning