Kiadó: Nuclear Blast Records
Weboldal: www.graveworm.de
Kiadás éve: 2011
Stílus: Death / Gothic
Brief Sum: Less mystique much rather heavier and riff oriented (close to death metal) compositions. The band meets the expectations, but nothing more than that…
Soha sem voltam a Graveworm fanatikus rajongója, de alapjába véve tetszettek az anyagaik. A When Daylight’s Gone és a Scourge Of Malice lemezeiket a mai napig szívesen hallgatom. Azonban a 2005-ös (N)utopia albumuknál leragadtam, és az ezt követő két nagylemez már elkerülte a figyelmemet. Most, hogy a Fragments Of Death megjelent, utána olvastam, milyen hatással voltak a rajongókra (a szaksajtóra) az általam mellőzött anyagok. Nos, úgy tűnik, nagyon nem maradtam le semmiről…
A Nuclear Blast gondozásába megjelent új kiadványuk mindenféle tökölést nélkülözve, azonnal robbantva, tempós hajrával indít. Itt kell megjegyeznem, lépten-nyomon abba a stílus meghatározásba botlom a Graveworm kapcsán, hogy dark vagy gothic metal banda címkével illetik őket. Szerintem ez badarság, mert a korábbi munkáikat tekintve a szimfonikus black metal óceánján eveztek, mostanság pedig inkább (atmoszferikus) (néhol göteborgos) death metal-ként lehetne aposztrofálni a velük kapcsolatos orientációt. Nem mintha ezen olyan sok múlna, de ha valaki csak azért „darkosít”, mert hangulatkeltésképpen alkalmazott némi szintetizátor dallamot hall, még attól nem állja meg a helyét ez a címke. Ráadásul Sabine-ből ezen a lemezen nem lehet túl sokat hallani, a billentyűk nem kapnak bőséges teret, inkább a tömény riffeké és Stefan-é a főszerep. Amivel én meg is vagyok elégedve, mert így tökösebb, zordabb, némiképp agresszívabb szerzemények születtek a klasszikus anyagaikhoz képest. Stefan korai, black-es sakál-vokálja szinte teljesen eltűnt, szimpla, egyszerű hörgéssel tolmácsolja a mondanivalót. Egyébként a promó fotókat látva, stílusra, fizimiskára George ”Corpsegrinder” Fisher-t juttatja eszembe.
Sajnos úgy tűnik, hogy még mindig van valami, amit nem csinálnak jól, mert a korábbi lemezeikre is jellemző volt, hogy időnként el-elmentek egyes dalok a hallgató füle mellett, s utólag visszagondolva nem igazán maradt meg belőle semmi. A Fragments Of Death első két hallásra nem okozott katartikus élményt, mert nagyon összefolytak a számok és ennyi tesztelés nem elegendő, hogy a szerzemények minden részlete felbukkanjon és tudatosuljon. Többedszerre nekifutva viszont már nincs mese: ami nem ül ennyi hallgatás után sem, az bizony felejtős. Dicséretes a nagy vehemenciával való kezdés, de a számomra igazán emlékezetes dalok az album középső szekciójában találhatóak. A The World Will Die In Flames, Anxiety, See No Future, The Prophecy négyes jelenti nekem igazán az album savát-borsát. Bár ebből egy picit kilóg a See No Future, mivel a szám legemlékezetesebb része a Rammstein Seeman-jából származik. Nincs mit szépíteni: Sabine nemes egyszerűséggel lenyúlta Till-ék szerzeményét. De sebaj, aki nem ismeri az eredeti számot, annak nagyot fog ütni, lehengerlőnek fogja találni.
Összegezve a tapasztaltakat, ezúttal sem vált belőlem fanatikus Graveworm rajongó. Kevésbé misztikus, de annál inkább súlyosabb, riff-orientált (death metal közeli) alkotások születtek, amelyek új rajongókat nagyobb eséllyel szerezhetnek, minthogy a régieket megőrizzék. A borító igényes, mint mindig, ez szinte már védjegyévé vált a csapatnak. Tehát ha komplett egészként nézzük a kiadványt, akkor azzal a megállapítással zárnám a lemezismertetőmet, hogy talján csapat nem teljesít alatta az elvárásoknak, azonban többet sem tett le az asztalra…
SAMPLE:
MySpace link
Tracklist:
1. Insomnia
2. Only Death In Our Wake
3. Absence Of Faith
4. Living Nightmare
5. The World Will Die In Flames
6. Anxiety
7. See No Future
8. The Prophecy
9. Remembrance
10. Old Forgotten Song
11. Where Angels Do Not Fly