GRAVEWÜRM – Blood Of The Pentagram

Kiadó: Hells Headbangers Records

Weboldal: myspace.com/gravewurm

Kiadás éve: 2010

Stílus: Black / Thrash / Doom

Brief Sum: I admit that Gravewürm plays the most authentic old-school black metal in nowadays’ scene. I enjoyed their debut (‘Ancient Storms Of War’) and I liked its sequel even more, I am also a fan of their EPs, Splits and mini albums. But since ‘Under The Banner Of War’, I feel that the band repeats itself. I agree, that this genre doesn’t need style-inventions and brand new ideas, but the last few album of this band was too familiar, expectable and boring for me. And I cannot understand that why is the need of releasing three full-length albums within a year… Anyway, this album is not as bad as I expected. Okay, the production is really poor, there’s nothing new in it, but its quality is even worse than the last few albums and, for example, in the song ‘Grave’ the guitar and the drum machine are totally out of sync. But this album also features new ideas, finally. There are more thrash-influenced songs on this album and we can also hear some keyboards in ‘Two Coins For Charon’. Don’t be afraid, it’s only in the background and it fits to the dark atmosphere. The last three songs are the highlights of this album but only because I’ve already heard the first part on other Gravewürm releases. For me, it’s a mediocre album but this one is more promising than the last few albums. The die-hard old-school black metal, USBM, old Sodom and Hellhammer fans should add 2 or 3 more points to the overall rating though.

Azt hiszem, az alábbi írást egy rövid ismertetéssel kell kezdenem, hiszen a Gravewürm neve talán csak az USBM mozgalom követőinek és az old school black metalt kedvelőknek lehet ismerős. Ha Európában megkérdeznénk 10 metalrajongót, hogy ismerős-e neki a Gravewürm, nagyobb összeget mernék rá tenni, hogy a tízből kilenc metalfanatikus azt hinné, az olasz melodic black csapatról van szó, csak elírás történt. Pedig az amerikai Gravewürm jóval régebb óta űzi az ipart, mint talján társaik, igaz az első nagylemezük 10 évvel megalakulásuk után, 2000-ben jelent meg. Az underground körökben kultikus státuszt megkörnyékező zenekar ez után sem lazsált, a nagylemezek mellett rendszeresen jelentettek meg spliteket és EP-ket, de ezalatt a stílusuk egy jottányit sem változott: ugyanazt a 80-as évek második felében divatos black/thrash keveréket játsszák, amit akkoriban a korai Sodom, vagy a Hellhammer játszott, csak azzal a különbséggel, hogy a Gravewürm a középtempót alig lépi át. Az idei év tavaszán már megjelentettek egy nagylemezt Black Fire címmel, amit sajnos nem volt módomban meghallgatni, így nem tudom, az hogy sikerült, mindenesetre meglepődtem, amikor láttam, hogy pár hónap alatt máris kész az új anyag. No nem mintha a produkció minőségére annyi időt áldozna a frontember Zyklon, ám egy kicsit tartottam attól, hogy elkapkodott lesz a lemez. Ezt így ugyan egyértelműen nem lehet kijelenteni, ám mégsem voltam teljesen elégedett a lemezzel kapcsolatban, ennek azonban más okai vannak.

Az első dolog, amit be kell vallanom: én mindig is kicsit túlértékeltnek tartottam a Gravewürm zenéjét. Természetesen elismerem azt a hozzáállást, amit képviselnek: 80-as évekbeli hangzás, már-már bájosan pocsék felvételi minőséggel, mindeközben őrzik az underground szellemét és szinte aprópénzért árulják a lemezeiket. Ez a lassú, kétféle ütemből és 3-4 hangból álló, legtöbbször középtempós de gyakrabban inkább lassú zene azonban hosszútávon önkéntelenül is ismétli önmagát. És ha ez bekövetkezik, akkor bármennyire is sikerül megteremteni az atmoszférát, egyszerűen nem lesz érdekes és izgalmas a zene. Így az első nagylemezük tetszett, még elég változatosnak is találtam, az azt követő “Dark Souls Of Hell” pedig szerintem felül is múlta a debütálót, hiszen az az eddigi talán leggyorsabb lemezük, ezt a két anyagot a mai napig bármikor meghallgatom, ha van hozzá hangulatom. Ezek után viszont az “Under The Banner Of War”-ral már elkezdődött a hanyatlás, bármennyire is hangoztatják azt, hogy ez a csapat legjobb lemeze, szerintem ez messze nem így van, az viszont igaz, hogy a későbbiekben a legtöbb riffet innen hasznosították újra – bár itt is már hallhattunk visszatérő témákat. Ezek után viszont már nem volt új a nap alatt, és sajnos a dalok is egyre kevésbé lettek kreatívak, ahogy a zenekar is számomra kezdett elszürkülni. Igaz, azzal egyetértek, hogy ilyen zenét korrekt minőségben, az ősi tradíciókat követve talán ők játszanak egyedül, és tisztelem ezt a hagyományőrzést, de valahogy úgy vagyok vele, hogy ez egy olyan lezárt korszak, aminél már engem új csapatok nehezebben érintenek meg, mint azokat, akik például ebben a korszakban nőttek fel. Így azt kérem, hogy ezek az illetők az alábbi véleményemet csak erős fenntartással fogadják, hiszen ez a lemez egyértelműen nem engem, hanem az ő rétegüket célozta meg.

Ilyen hosszú bevezető után talán kissé furán hathat az a rövidebb összegzés, amit a lemezről írok. Pedig az a helyzet, hogy a zenéről nincs sok mindent írni: tipikus Gravewürm, főleg lassú dalokkal, vékony gitárral, dobgéppel, ahogy az az ilyen USBM csapatoknál lenni szokott. A produkció ismét szokásosan gyatra – pedig ebben azért fejlődött már a csapat korábban -, de ezúttal ez nem csupán abban merül ki, hogy néha csak úgy vége van egy számnak, vagy recsegések, egyéb zajok hallatszanak be például a rögzítésre szánt számítógépről, hanem abban is, hogy néhol iszonyatosan pontatlan minden. Legjobb példa erre a “Grave” című szám, ahol a gitár nem tudom, mit játszik, de hogy köze nincs a dobgép tempójához, az biztos. Sok helyen észre lehet venni még, hogy rosszul illesztették egymás után a felvett sávrészleteket, néhol pontatlan, néhol recseg. Az igazság, hogy pár lemez után az volt az érzésem, hogy ezt már kinőtte a zenekar. Véleményem szerint ez már nem “kultság”, hanem amatőr dolog, és jelentősen lerontja az élvezetet. (Különösen azért, mert például a “Grave”-ben egy egész jól eltalált thrash-es riff vinné a dalt, ha nem lenne így elrontva). Ami viszont meglepett, az az, hogy új elemek is feltűntek a lemezen. Ilyen például a szintetizátor használata a “Two Coins for Charon” című számban. Persze nem kell megijedni, csak háttérben szól a billentyű, és csak annyira, hogy az ortodox fanok se forduljanak el a csapattól, viszont már az ötlet is üdítő volt. Pláne, hogy az ezután következő két szám az egyik legerősebb része a lemeznek. Az “In Praise Of Evil”-ben például teljesen új, kicsit thrash/groove-os témák hallhatóak, de mégis rá lehet mondani, hogy tipikus Gravewürm. A lemez több pontján is fel-felbukkannak egyébként olyan újabb thrash-es hatású riffek, amik már egy kicsit más, szerintem vállalható irányba mutatnak, bár ezek jelenléte még mindig nem teszi számomra kellően izgalmassá sem ezt a lemezt, sem a csapatot.

Ez a lemez meglepő módon még így is az erősebb anyagai közé tartozik a Gravewürmnek, bár azt még mindig nem értem, hogy miért tudnak annyi jó EP-t és splitet megjelentetni, és miért fogynak el az ötletek a nagylemezre. Viszont ha nem önmagukhoz képest mérem ezt az anyagot, és nem veszem figyelembe a stílus sajátosságait, akkor ez a produkció sajnos meglehetősen harmatos. Aki nem kedveli ezt a stílust, annak továbbra sem ajánlom ezt a csapatot, aki nyitott rá, az inkább az első három album, vagy a kislemezek valamelyikével próbálkozzon inkább. Aki viszont elkötelezett híve az old school black/thrash metalnak, annak mindenképp érdemes belehallgatnia ebbe az egyébként tiszteletreméltó zenekarba. És persze a hőskori fekete fémért rajongók képzeljenek még két plusz pontot az értékelésemhez. A Gravewürm fanok pedig hármat. Engem, mint mindenre nyitott metalrajongót, csupán ennyire fogott meg.

Tracklist:

1. Goat Command
2. Grave
3. Deeper Dungeons
4. Blood Of The Pentagram
5. Necromance
6. Brought Before The Altar
7. Infernal Devilry
8. Lycanthropic
9. Hordes Of Hell
10. Two Coins For Charon
11. In Praise Of Evil
12. The Sign Of A Dark Destiny

Pontszám: 5.5

Kapcsolódó cikkek

Hot News: Gravewurm announce release date for new Hells Headbangers album

NorthWar

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Részletek

Sütiket használunk a tartalmak és hirdetések személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média-, hirdető- és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához.

Bezár