GRND_0 – Destroyer / Creator

Kiadó: 279 Productions

Weboldal: myspace.com/grnd0

Kiadás éve: 2008

Stílus: Death Metal

 

(scroll down for English Version)

 

A 2004-ben alakult görög trió – George Droulias (gitár, basszusgitár, vokál), James Apostolou (dob, vokál), Lampos Tsolakos (ének) – új lemeze a nyers brutalitás, valamint a progresszív elemek keveredése egyetlen szürrealista masszában-hát még a klip! 🙂

A Behold The Last Age kőkemény progressív grindcore/death metal elemekkel rombolja a rendet szét. A megfigurázott alaptémákra az ének játékos határozottsága teszi fel a koronát – dinamikus minden egyes lejátszott hang, a szerkezet ötletesen van felépítve. Jobb nyitódalt nem is találhattak volna a srácok. A Cold Logic verzéi hasonlítanak az előző track utolsó hangjaihoz. Itt a black metal szerű ének súlyossága meghatározó karakterrel bír, a súlyos témák között megbúvó szóló témák progresszív előadásából egy katatón örvény lesz, amely heroikus hangokkal emelkedik szinte az egész felépítés fölé. Itt sem lanyhul a zenei világ sokszínűsége, egyszerűen üt a dal. Az In The Right Order egy agresszív zúzda, egy csontokat ropogtató, mindent elpusztító technikás témasorozat. A lassabb betétek, az epikus dallamok ugyanúgy fellelhetőek itt, mint a grindcore vadsága. Kemény alapokon nyugszik a felépítmény, morbid világon, meghasadt tükrön, mely a valóságot úgy tárja fel, mint a sebészkés az adott testrészt. Az Into The Realm Of Consequence egy kissé visszafogottabb, de ugyanúgy technikás játékban bővelkedő alapra építkezik, amelyet középtempós variációk egészítenek ki. Érdekesek a visszazuhanások is – annyira egyértelműen, hiányzó taktus nélkül megy át a váltás, hogy ennek finomsága varázsol el igazán. Persze itt is bővelkedünk a progresszív elemekben, amelyet a végén egy nagy zajkollázs zár le.

A New Age Of Misery őrültsége, tematikusan átgondolt “egyszerűsége” zseniális – a száraz, fojtott hangulat, a kitörés előtti vihar képét idézi a gitárhangok révén. A belassult rész a lélek térdre zuhanása, hatalmas erőbolydulása. A sötét egység feldübörög és átgyalogol a végtelen fájdalom mezőin. Abszurd látomás. A Where Giants Fall laza dallamai érdekesek ezen a lemezen, kicsit sem illik ebbe a sorba ez a minimál alapokra építkező dal, sőt, néhány helyen még rosszabb lesz csak. Van benne pár jó ötlet, de a szóló kivételével nem egy nagy durranás. A The Unstoppable March Of Time már visszatér némileg a korábbi számok hangulataihoz, bár ez amolyan modern death metal flash, ami ismét tipikus jegyekre épít. Sokkal jobban szól az előző számnál, és több benne a progresszív elem, mégsem az igazi. A Pseudo – Optimistic Intentions gitártémája meglepően nyit – kellemes szóló részt hallhatunk, majd jön a mélyebb tónusú, sötét felhők árnyékolta agónia, a csend őrjítő üressége, a válaszok nélküli kérdések keresztjei. Már-már a doom jegyei ismerhetők itt fel, a 90-es évek elejéről még ősi burkában. Megmagyarázhatatlan egyszerűség mutatja be, hogy az alapok is elegek egy jó, karakteres számhoz. Az utolsó dal az A Universe Of Shadows címet viseli, ahol az előző track utolsó hangjai indítanak, majd egy alapos dobjáték ritmusképletei után a gitárok elfojtott monotóniája kel életre és visz egyre mélyebbre a tudat szűk folyosóira… jól eltalált és remekül tálalt instrumentális számot hallhatunk az új korong zárásaként.

Azért csak az új korongot zárja ez a dal, mert a bónusz track nem más, mint a 2005-ös “Earthbound Consistency” EP három dala. Ebből az első a Cloud Of Unknowing, ami egy többnyire tipikus hangzással és témavilággal rendelkező death metal szerzemény. Csak többnyire amiatt, mert azért az old school gyökerektől elrugaszkodó, kísérletezős felépítést hallhatunk. Ugyanilyen “hullamerev” a Doors Of No Return is: beteg hangok, súlyos, kopott hangzás, dinamikus, egybefüggő témák, nagyjából pontos játék, amely modern metal hangulatú betétekkel is el van eresztve – jól látni, hogy mivé alakult ez a régi zene, és hogy már akkor is jó úton jártak. Az utolsó dal a Monolith, amelynek nyitánya eltér az előző kettőtől – sokkal dallamorientáltabb, érdesebb, himnikus hangokból áll össze, mely egyszerre kataklizma és újjászületés. Egy röpke lenyomat az időben, mégis örökké áll. A lemezen egy elég szürrealista klip is található a Cold Logic nótára készítve, igazából ezt látni kell ahhoz, hogy az ember megboruljon rajta :).
Kiváló lemezt hallhatunk (az egyetlen kivétellel együtt), a stílus rajongóinak kötelező.

——————————-

ENGLISH VERSION:

The new record of this Greek trio – George Droulias (guitar, bass, vocals), James Apostolou (drums, vocals), Lampos Tsolakos (vocals) – ,formed in 2004, is a blend of raw brutality, and progressive elements into one surreal mass, not to mention the clip! 🙂

Behold The Last Age destroys order with rock hard progressive grindcore/death metal elements. Upon the tricky base, the determined vocals place the crown – all notes are dynamic, the structure is creative. A perfect opener. The verses of Cold Logic are similar to the last notes of the previous track. Here the heaviness of BMish vocals prevails, and the progressive performance of solo themes hiding among the heavy themes forms a catatonic swirl that stands above the whole structure with heroic sounds. The musical world is also colourful here, the tracks simply kicks ass. In The Right Order is an aggressive crushing, a bonecrushing, destroying technical series of themes. There are both slower themes, epic parts, as well as the savagery of grindcore. The structure is built on a hard base, on a morbid world, a cracked mirror which opens up reality like a surgeon’s knife the given body part. Into The Realm Of Consequence is built on a bit more moderate yet technical base which is supplemented by midpaced variations. The fall backs are interesting – the delicacy of changes is magical. Of course there are also here progressive elements, and at the end there”s a noise collage.

The insanity, thematically thought-out “simplicity” of New Age Of Misery is ingenious – the dry, muffled mood evokes a forthcoming storm by its guitar sounds. The dark unit tramps and marches through the field of pain. An absurd vision. The lose melodies of Where Giants Fall are interesting on this record, this tracks based on minimal structure does not fit in here at all and it”s getting even worse here and there. There are some cool ideas but, apart from the solo, it’s not a big deal. The Unstoppable March Of Time somewhat returns to the mood of previous songs tough it’s a sort of modern death metal flash, built on typical schemes. It sounds way better than the previous one and there are more progressive elements in it yet it’s not that great. The guitar theme of Pseudo – Optimistic Intentions opens surprisingly – we can hear a pleasant solo part then comes the agony of dark-tinged clouds, the maddening silence of emptiness, the crucifixions of answerless questions. There are almost the trademarks of doom from the early ’90s, in their ancient shell. Inexplicable simplicity presents that even the base is enough for a unique song. The last song is A Universe Of Shadows where the sounds of the previous one open the tune, then comes a worked-out drum play followed by the monotony of muffled guitars coming alive, and they are taking us deeper and deeper into the narrow corridors of mind… a good, instrumental closer for the new record.
It only closes the new record since the bonus tracks are the three songs of 2005’s Earthbound Consistency EP. Of these the first one is Cloud OF Unknowing, a death metal tune with typical sounds and arrangements. Mainly due to the fact that we can hear a more experimental structure, off the oldschool roots of the genre. Doors Of No Return is also of that vein: morbid sounds, heavy, rusty production, dynamic themes, mainly precise playing, also geared with modern metal-like parts, it’s good to see what became of this old music, and that they were on the right path back then. The last one is Monolith, the opening of which is different to those of the previous two songs – it’s more melody-centered, it consists of rawer, more hymnic sounds, it’s both cataclysm and rebirth. A caducous imprint on time, yet it stands forever. There’s even a rather surrealistic video on the record for Cold Logic, you have to see its insanity:)
An excellent record (except for one song), mandatory to fans of the genre.

Tracklist:

1. Behold the Last Age
2. Cold Logic
3. The Right in the Wrong Order
4. Into the Realm of Consequence
5. A New Age of Misery
6. Where Giants Fall
7. The Unstoppable March of Time
8. Pseudo-Optimistic Intentions
9. A Universe of Shadows
10. Cloud of Unknowing (Bonus Track)
11. Doors of No Return (Bonus Track)
12. Monolith (Bonus Track)

Pontszám: 9

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Részletek

Sütiket használunk a tartalmak és hirdetések személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média-, hirdető- és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához.

Bezár