Kiadó: SFC Records
Weboldal: http://gutted.hu/
Kiadás éve: 2010
Stílus: Brutal Death metal
Brief Sum: A competitive album of international standards, humiliating the dozens of clichéd death metal bands.
Hazánk vezető és nemzetközileg is jegyzett death metal zenekarának története 1996-ig nyúlik vissza, amikor öt lelkes fiatal (Hajnali Sándor énekes, Matola István és Hujber Krisztián gitárosok, Selmeczi András basszusgitáros, Kovács Zsolt dobos) Genocide néven létrehozott egy csapatot. Kezdetben csak Székesfehérvár és környéke ismerte őket (a fehárvári FMH-t emlékeim szerint többször is megzúzták), majd az első, 1996-ban megjelentetett Grinding demóval országszerte is bemutatkoztak (értsd: demóterjesztés). Így indultak el anno…
Genocide név alatt 1998-ban kiadtak egy második demót is a Vilificationt, majd először Vespa Crabro-ra, később pedig Guttedre (a Cannibal Corpse nóta után szabadon) változtatták nevüket. Gutted név alatt 2000 óta tevékenykednek. Nemzetközileg a Deathophobia VI. (ha jól emlékszem) válogatásalbumon mutatkoztak be. 2000-ben felvettek egy négyszámos promót (harmadikak lettek egy szolnoki tehetségkutatón, ahol stúdióidőt nyertek valamint Kovács Zsoltot a legjobb dobosnak választották meg), egy évvel később pedig megjelent a banda bemutatkozó alkotása, a Defiled. Nem részletezném tovább a csapat pályafutását, legyen elég hozzá, hogy rögös életút áll mögöttük, ha pedig az utóbbi négy-öt évre fókuszálunk, akkor ez hatványozottan igaz. Hajnali Sándor az interjúban összefoglalta mindazt, amit a banda elmúlt éveiről tudni kell és adjunk hálát az égnek, hogy még mindig zenélnek, hogy itt vannak köztünk. 2009-ben álltak neki a srácok az új dalokon dolgozni és abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy elküldték a három nótát felvonultató promóciós felvételüket, így könnyebben hangolódhattam rá a lemezre, tudtam mire számíthatok. Aki ismeri és szereti a zenekar első két lemezét, nagyon óvatosan közelítsen az új anyag felé, mert komoly meglepetés éri. Nem, nem lettek finomabbak, puhábbak, ugyanolyan szélsőségesek, mint korábban, csak egy technikásabb megközelítés felé indultak el.
Az eddigi fél órás játékidő helyett 42 percben kapja a hallgató a kőkemény death metal kiképzést, ami az első két album ismeretének tükrében mindenképpen meglepő. Miben változtak meg hőseink? – kérdezi a fanatikus. Mindenekelőtt abban, hogy Hajnali Sándor énekes hörgése – valamelyest hátat fordítva korábbi, a korai Chris Barnest, Glen Bentont idéző előadásának – letisztultabb, érthetőbb lett. Változott a szövegvilág is, hiszen a véres-belezős, sorozatgyilkosos, gyermekmolesztálós témák helyett, mélyebb, filozofikus töltetű témák sorakoznak az új szerzeményekben. Ezúttal mérsékelték a grind tempókat, kevesebb a szélvész téma, számomra a Once Upon The Cross, Serpents Of The Light korabeli Deicide és egy gyorsabb, brutálisabb Immolation keverékét idézi a korong. Elég belehallgatni az As The Sun Paints Everything Black vagy a Memory Devourer harmóniáiba és máris tapasztaljuk, halljuk a fentebb említett változásokat. A Deicide neve akár kulcsszóként is értelmezhető, hiszen Kovács Zsolt dobos legnagyobb kedvenceiről van szó, illetve már a Genocide éra alatt is előszeretettel tűztek programjukra Deicide feldolgozásokat. Ha már említettem a harmóniákat, fontos megjegyezni – amit már Sanyi is fejtegetett az interjúban -, hogy Drótos Gábor gitáros az intenzív, tömény, brutális riffek mellett nagyon jó szólókkal dobja fel, színesíti a szerzeményeket. Először nem hittem a fülemnek, hogy a World Of Mine szaggatott, modern/nu metalba hajló riffeket vonultat fel, (pedig így van, igaz csak pár pillanat erejéig), amely után Dróti egy briliáns szólót játszik. Hozzátartozik az igazsághoz, hogy a basszustémákat is ő játszotta fel, mivel még nincs a zenekarnak állandó bőgőse.
Az első korong „sikerdalára”, az A Man Drawn Around Me-re a Souls Of The Raped Children hajaz, de nem a nóta szimpla lemásolásáról van szó, csupán átfedéseket véltem felfedezni. Legnagyobb meglepetés a The Fountain hallgatása közben éri a rajongót, mivel ez a csapat leglassabb szerzeménye, mely talán kilóg a sorból és felborzolja a death metal hívők idegeit, azonban az album befejezéséhez teljesen passzol, mit sem von le annak értékéből. Kovács Zsolt dobos technikai bemutatója ezúttal is önmagáért beszél, játéka sokat merít a Phil Sandoval, Steve Asheim nevével fémjelzett iskolából, kétségtelenül hazánk legjobb ütőse. Kezdő dobosoknak nem ajánlom! A lemezt a brutális, vastag hangzás és a kitűnő borító koronázza meg, ennyire durván, töményen megszólaló hazai metal albumot már nagyon régen hallottam.
Változott-e a Gutted? Úgy vélem fejlődött. Mégpedig rengeteget. Csak a mihez tartás végett: a már fentebb taglalt óvatosság jegyében közelítsél/közelítsetek az albumhoz, hiszen a Mankind Carries The Seeds Of Hell messze túlmutat elődjeinél, azoknál érettebb, professzionálisabb munka. A zenekar büszke lehet erre a lemezre, mi pedig büszkék lehetünk a zenekarra, amely elkészítette ezt a lemezt.
SAMPLE:
MySpace link
Tracklist:
1. As The Sun Paints Everything Black
2. Memory Devourer
3. Lurking in The Shadow
4. When The Gods are Not Creating
5. World of Mine
6. Souls of The Raped Children
7. Take Them to Hell’s Fire
8. The Fountain