Kiadó: Nail Records
Weboldal: www.gyongyver.hu
Kiadás éve: 2009
Stílus: Gothic / Powerpop / Metal
(scroll down for English Version)
Nehéz összeszedni a gondolataimat, mikor erről az albumról szeretnék írni. Mikor elvállaltam az Álmokból álmokba kritikáját, gondoltam egyszeri, kellemes kikapcsolódást fog nyújtani, mivel nagy rajongója vagyok az ilyen stílusú gothic zenének.
Első alkalommal ötször meghallgattam a lemezt! Ritkán fordul elő a celluloid hulladék tömeggyártásának korában, hogy elsőre ne tudnék megfogalmazni egy rövid cikket bármely albumról, legyen az akár egy garázsfelvétel, vagy a legnagyobb nevek friss kiadványai. Ebben az esetben még mindig keresem a szavakat. A Gyöngyvér zenekarral eddig nem volt kapcsolatom, egyszer láttam őket élőben, akkor nem gyakoroltak rám túl nagy benyomást.
Az album dallamvilágában keverednek a pop és a klasszikus gothic rock elemei modern, szimfonikus heavy metal hatásokkal. A témák eléggé egyszerűek, de mégis sikerül egy egyedi, új színt kölcsönözni a daloknak. A „nagy öregek” kliséin rágódó, szórakoztató, de jellegtelen gót bandák elburjánzásának korában ezzel már kiemelkednének a nagy átlagból, de a Gyöngyvér sokkal több ennél. A költői, mély mondanivalójú szövegvilág az, amely igazán mély benyomást gyakorolt rám. Gyönyörűen használják a magyar nyelvet. Hogyan fejezhetné ki magát egy művész tökéletesebben, mint az anyanyelve által nyújtott eszközök segítségével.
„Tüneményként jöttünk e szép világra,
Mit tündér királyok festettek rég…
Kezünktől pusztult el szivárványa,
Kék tengerünk fekete vér…
Sír az égbolt,
Sír az Isten,
Holt felhők szállnak a tüzes szélben…
„Égnek!”
S nyomában semmi, Semmi, de semmi nincsen…”
Dózsa Erik szépen formázza a szavakat, énekstílusa technikás, nem fél kihasználni a hangterjedelmén belül kínálkozó lehetőségeket. A zenekar a saját szerzemények mellett 2 dalt is szentelt Michael Jackson emlékének. A Billie Jane feldolgozása illetve a Hullámsírok méltó tisztelgés a poplegenda előtt. Egy izraeli művésznő, Tula Zemer is tiszteletét teszi a lemezen, aki a saját maga által írt szöveget dalolja el nekünk a Trees Can Cry-ban.
A borító kivitelezése nem túlbonyolított, de tetszetős, bónuszként pedig négy régi szám újragondolt verziója hallható a dunaújvárosi Viadana Kamarakórus közreműködésével.
Ezt a lemezt csak ajánlani tudom mindenkinek. Ritkán találni ilyen igényes magyar kiadványt mostanában.
—————————
ENGLISH VERSION:
It’s hard to gather my thoughts when I’d like to write about this album. When I undertook to review Álmokból álmokba I thought it’s gonna be a simple, plesanat relaxing task since I’m a big fan of such gothic music.
For the first time, I listened to the record five times in a row. It’s a rare event in the age of the mass production of celluloid that I cannot come up with a shorter review of any album be it a garage recording or a fresh release by one of the biggest names around. However, in this case, I’m still searching for words. I haven’t had any contact with Gyöngyvér so far, I only saw the live once, but they didn’t have that much impact on me.
Melody-wise, the elements of pop and classic gothic rock with modern, symphonic heavy metal influences. The themes are rather simple, but they manage to add a unique, new colour to the songs. With this, in the age of proliferation of entertaining but featureless goth bands chewing on the clichés of „big old bands” they stand out of the masses but Gyöngyvér is even more than that. The poetic, deep lyrical world of theirs is that which made a great impact on me. They use Hungarian language in a beautiful way. How could an artist express himself/herself better than by the means of his/her own mother tongue?
„Tüneményként jöttünk e szép világra,
Mit tündér királyok festettek rég…
Kezünktől pusztult el szivárványa,
Kék tengerünk fekete vér…
Sír az égbolt,
Sír az Isten,
Holt felhők szállnak a tüzes szélben…
„Égnek!”
S nyomában semmi, Semmi, de semmi nincsen…”
Erik Dózsa is forming the words in a nice way, his way of singing is technical, he isn’t afraid of using the possibilities of his vocal range. Beside their own tracks they also featured two covers in memory of Michael Jackson. Billie Jane and Hullámsírok are worthy tributes to the pop legend. Also, an Israeli female vocalist named Tula Zemer appears on the record, singing her own lyrics in Trees Can Cry.
The design of the cover isn’t too complicated but nice, and, as a bonus, there are four re-recorded old tracks performed with the Chamber Choir of Dunaújváros. I can only recommend this record to everyone. It’s seldom we can find such a quality Hungarian release these days.
Tracklist:
1. Rozsdavirág
2. Az ember oltárán
3. Árnyfátyol
4. Várj, még várj
5. Baldachín
6. Hullámsírok
7. Haldokló vétek
8. Vörös köd
9. Bennem van
10. Őstűz
11. Trees can cry (with Tula Zemer)
12. Billie Jean (Michael Jackson cover)