Lemezismertetők

HARLOTS – Betrayer

Kiadó: Lifeforce Records

Weboldal: myspace.com/harlots

Kiadás éve: 2008

Stílus: Hardcore / Progressive / Death Metal

 

 

 

 

A Harlots nem igazán az a fajta zene, ami mindenkinek való, de még az is lehet, hogy egyszer megváltja a – manapság – halvány ingerszegénységben szenvedő extrém-zenei világot. Ami viszont biztos, az az, hogy mindenkinek érdemes végighallgatni ezt a lemezt egyszer-kétszer.

Az ötletek hiányában egyáltalán nem szenvedő ohio-i kvartett ugyanis egy elképesztő hangmozaikot rak az elé, aki nyitott elmével hajlandó leülni, meghallgatni. Oldalakat lehetne írni arról, hogy pontosan mire is gondolok, viszont nem könnyű szavakba önteni. Az alapvetően technical death/grind-nak tartott zenekarra ezek a skatulyák érvényesek a legkevésbé, és habár ezek a srácok nem Tom Jones-on nőttek fel, a zenéjük dimenziókkal eltér attól, amit az ember egy ilyennek titulált zenekartól várna.

Habár a nyitódal talán mégis ezt sugallná, az albumon végighaladva egyre kevésbé jelenik meg a death metal, vagy a grindcore hatás. Rendben, van pár elég meredek blastbeat, hörgés, meg miegyéb, de azok csak az album kevésbé emlékezetes részeit teszik ki. Amíg vissza-vissza térő gyors, komplex, agresszív Dillinger Escape Plan-es, Ion Dissonance-os témákból sok előbukkan az olyan számokban, mint a „Building Up An Empire Towards Destruction”, a „The Weight Unweighable”, és a „Consensus For The Locus Of Thought”, ezek remekül vannak egyensúlyozva a hosszabb, atmoszférikusabb dalokkal. Az olyanok, mint a „Dried up Goliathan”, a „Full Body Contortion” második fele, és az album végét tökéletesen kikerekítő „Suicide Medley” teremtik meg igazán azt a feeling-et, ami a lemez célja. Ezek inkább belassulós, gyök-kettő tempójú, bólogatós hang-kollázsok, amiken erőteljesen hallatszódnak Neurosis, 65DaysOfStatic, de akár Deftones hatások is. Ezek ráadásul a leghosszabb számok is az albumon, 4, 8 és 12 percet is meghaladva darabonként. Az utolsó szám, a „Suicide Medley” első hallásra kifejezetten remek választás volt az album végére, de az albumot jobban átrágva nyilvánvalóvá válik, hogy ez tipikusan az a szám, amit nem választottak az album végére, hanem direkt oda gyártottak. Ennek segítségével könnyebben emészthető az egész, és azonnal átlátható, hogy mi is a lemez mögött rejlő elképzelés.

A kivitelezésről külön nem sok említhető, annyi szent, hogy keményen megszólal a korong. A produceri munkákban az a Joel Lauver segített, aki korábban olyan zenekarokkal dolgozott, mint a Job for a Cowboy, vagy a Still Remains, így gondoskodott arról, hogy ez a lemez is jó vastag hangzású legyen, és nagyjából kilehessen venni belőle minden fontosabb, kisebb-nagyobb témát és aláfestést.

Azoknak, akik szeretik a fent említett zenekarokat, és nem paráznak egy igazán haladó-szellemű 21. századi Dysrhythmia-szintű technikai agypusztítástól, azoknak mindenképp ajánlom a lemezt. Lehet, hogy kissé zsákbamacska lenne másoknak, akik nem igazán ismerik ezeket a stílusokat, de nem hiszem, hogy bárki is megbánna erre a lemezre szánni egy háromnegyed órát.

Tracklist:

1. The Weight Unweighable
2. Avada Kedavra
3. Full Body Contortion
4. Dried Up Goliathan
5. Building An Empire Towards Destruction
6. Consensus For The Locus Of Thought
7. This Is A Test, No Flesh Should Be Spared
8. The Concept Of Existence
9. Suicide Medley

Pontszám: 9

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Elfogadom Részletek