Kiadó: Closed Casket Activities
Weboldal: myspace.com/harmsxway
Kiadás éve: 2011
Stílus: Hardcore
Brief Sum: A steady, groove-laden mix of metal and hardcore from Chicago, with plenty of creativity underneath the immense package of riffs.
Vessünk rögtön egy pillantást a borítóra! Figyelemfelkeltő, egyszersmind jelzésértékű, amit látunk: felhőből kinyúló kéz patkányt fojtogat. Aki pedig a ‘neten is utánanézett a zenekarnak és látta legalább egy-két koncertvideóját, az végképp meggyőződhetett arról, hogy a chicagói banda élőben ugyanilyen könyörtelenül „szorongatja” a közönséget, ameddig csak van benne szusz. Az alaposan kigyúrt és kitetovált énekes Judge Hammerstől szinte el is várja az ember…
Az Isolation (a csapat második teljes albuma két 7”-es, meg egy EP mellett) az első találkozásom a Harm’s Way-jel. Az előzetes infógyűjtés során felhalmozódott tényekből itt és most annyit érdemes még közzétenni, hogy a társulat a militáns straight edge vonal képviselője, a bőgős John Caution pedig a hasonló stílusban ténykedő Weekend Nachosban is játszik énekesként.
És hogy milyen maga a zene? Nos, legalább annyira metal, mint hardcore. Mélyre hangolt gitárok, nyers és zajos hangzás, túlnyomórészt lassú vagy középtempók, amelyeket hatásosan színesít helyenként némi gyorsulás is – avatott szakértők a „power violence” címkét szokták illeszteni a Harm’s Way-re és társaira. Ha el tudod képzelni az eszmeileg is irányadó Earth Crisis muzsikáját (idei anyaguk, a Neutralize The Threat jó kiindulópont) az Entombed koszos megszólalásával, néhol New Orleans-i sludge jegyekkel vagy beteges disszonáns témákkal megtűzdelve, nagyjából máris kialakíthatod magadnak a képet Judge-ékról. „Bíró uram” orgánuma is feltűnően széles skálán mozog, a fickó a hardcore-ban tipikus rekedt vezényszó-fröcsögést, az extrémebb üvöltést / hörgést és a Kirk Windsteint (Crowbar, Kingdom Of Sorrow, Down) idéző károgást egyaránt tisztességesen hozza. Kicsit sajnálom viszont, hogy utóbbi kettőt sokkal ritkábban, csupán színezésképpen használja a szövegköpködéshez képest.
Annál is inkább, mivel a számok zöme igazán ötletes és változatos. A Scrambled egy hosszú, ipari hatású intro után ront a hallgatóra, s onnantól kezdve hol az 1990-es évek amerikai groove metaljában gyökerező, hol HC-san szaggatott, hol sulykolós Crowbar-jellegű riffek (ami azt illeti, a Timingban a High Rate Extinction vezérmotívuma köszön vissza) döngenek megállás nélkül. A sort rövid időre megtöri a Ministrysen kalapáló Becoming, majd amikor már-már rutinszerűvé válna az aprítás, a Slither végén higgadt akusztikus téma érkezik, amely a záró, hét és fél perces Pretender közepén ismét felbukkan, és az iszonyú súlyos, jammelős befejezés ebből kerekedik ki.
A stílus hazai megszállottai számára jobban nem is kezdődhetne a küszöbön álló újév, mert január 1-jén a Dürer Kertet zúzza majd meg a Harm’s Way. Ne legyen kétségünk, az Isolation dalai (na meg a korábbi szerzemények is) élőben megsokszorozott erővel fognak megdörrenni!
Tracklist:
1. Scrambled
2. Timing
3. Isolation
4. Breeding Grounds
5. Becoming
6. New Beginnings
7. Slither
8. Pretender