HATE MANIFESTO - ΑΠΟΣΤΑΤΗΣ (Apostate)

A görög black/death háborús gépezet, a kegyetlen dalszövegeiről ismert Hate Manifesto kicsit midig külön utas volt a metalszcénán belül, de második albumukkal, az Αποστατης-val, ami az erőszak és hatalom ügyes elsajátítással összefűzött keveréke, végre most magára talált.

A címéhez hűen iszonyatos súlyossággal nehezedik ránk a zene és a dalszöveg, ugyanis az Αποστατης dalszövegei éppoly sivárok és nihilisták, mint maga a zene. A duó – Μarios K. (itt W.S.P.) gitárok, basszus, vokál és Simon Schilling (itt Bloodhammer) dobok – az emberiség hanyatlásáról, a gyűlöletről, a halálról és háborúról énekel. A szimbolista, pontosabban neoklasszicista stílusú szobrot ábrázoló szürke borító tökéletesen illeszkedik ehhez a fajta militáns, sötét művészi önkifejezéshez. Tehát nem éppen felemelő cucc, de pont annyira őszinte és erőteljes, amennyire egy ilyen albumtól elvárható.

A világ koporsójába a csapat ezúttal nyolc rozsdás szöget ver. Az Inauguration of Triumphal Ascension egy különleges, introszerű felvezető; a katonás dobok, illetve a keservesen nyögdécselő riffek miatt műfajilag akár a matrial industrial körébe is sorolható. Világunk omladozó falainak 35 percig tartó ostroma tulajdonképpen az Extinction Ordained-el veszi kezdetét. Innentől ugyanis a kaotikus, egyben megrögzött hangzásé a terep. W.S.P. elgyötört death metal vokálja alatt a dobok monoton kattogása, valamint a ciklonszerű gitárok a végtelennek tűnő háború megfeketedett légkörét, egyúttal borzasztó harcizaját elevenítik föl. A blastbeatek és a dupla rúgások a cinekkel megtámogatva pedig olyan acélzivatart zúdítanak ránk, amelyben régóta nem lehetett részünk. Erre és a további tételekre egyaránt igaz, hogy a ritmusszekcióé a főszerep, s érzékelhető benne a dinamika változásának minden mozzanata. A Poison Infliction folytatja a géppuskaként kattogó szélsebes dobolást, amire talán csak a Marduk sorait is erősítő Bloodhammer képes. A vadság és a nyers erő egyszeriben szinte tapinthatóvá lesz, amint a Miltiadis Karaiskos által komponált szólók (ő írta és játszotta fel az Αποστατης összes szólóját) is felcsendülnek. Mintha az Etna láváját próbálnák oltani, miközben valójában forrósítják a levegőt. Mindezen felül, a piszkos, death metalos énekhang csak megerősíti a közvetlen jelenlét létfontosságú hatását.

Nem lehet okunk panaszra, mivel ezeknek a daloknak némelyike nagyon közel áll ahhoz, hogy a brutalitás és az őrület tökéletes szintézise legyen, különösen az olyanok esetében, mint a soron következő Purging the Seeds of Pestilence vagy a Sworn to Hatred, amelyek a produkció legpusztítóbb, egyben leginkább kompromisszummentes részei. Emez két, haragtól és blaszfémiától fűtött tétel ráadásul nemcsak a dobok, hanem a mélyebb gitárrétegek, illetve a vágtató ritmikus pulzusával egyaránt nagyon emlékeztetnek egyik-másik svéd előfutár hangzására, ami a görög szintér gyakran lecsupaszított megszólalásához képest a felvételek tisztaságát tekintve szintén szokatlan minőségi ugrás.

Az ehhez hasonló őszi napok ideálisak arra, hogy hangszórónkból a hangos erőszak sűrítményét indítsuk el, kihívás elé állítva az esőt és a szelet, amelyek azzal fenyegetnek, hogy gondolatainkat a depresszió felé hajlítják. És bizony, ha meghallod a Decimation Order éles riffelésének szélcsatornáját, figyelmed szinte azonnal valamelyik háborús konfliktusra terelődik majd. A szólók ugyan lehetnének valamivel hosszabbak, de nyilván ez káros hatással lett volna a tombolásra, hiszen így a dobok lüktetése fölött egy tömegbelőtt rövid sorozat érzetét keltik. Ólomnehéz darab a harckocsi erejével rohamozó Deconstructing the Assemblage of Deception is, aminek a húrjaiban messziről érzek némi korai Immolation hatást. Egyébiránt egy újabb szám, amit jéghideg robbantásos ütemeivel maximális hatásra és hatékony ölőerőre terveztek. A Chains of the Oppressor pt. II kapta a zárótétel szerepét, ellenben pihenési pontokat ez sem tartalmaz, hacsak bizonyos gitárszólókat nem tekintünk nyugodtabbnak. Mindenesetre a rejtélyes Conqueror Warfrost Armageddon vendégénekes teljesítménye előtt le a kalappal. Az eddigiekhez hasonlóan mély és fáradságos, míg a dob folyamatosan dübörgő ágyúlövés.

Hála David Brudent hangmérnöki tehetségének, az Αποστατης rideg, agresszív és könyörtelen. Itt nincs helye romantikának vagy spirituális finomításnak. A háború, a rombolás, a halál a törvény! Ennek megfelelően az album hozza a tőle elvárható, pörgős és hajthatatlan zenét, ráadásul egyedülálló precizitással. Átlagon felüli kiadvány, ami maximum pontszámot érdemel!

Kiadó: Helter Skelter Productions / Regain Records
Kiadás éve: 2023
Stílus: Black / Death
Web: facebook.com/HateManifestoHorde